A hétvégén elkövetett két embertelen támadással elegy lakásfosztogatással
most már (remélhetőleg) vége szakad a csúfos csantavéri rablássorozatnak –
gondolhatnánk naivan, ha csak egy pillanatra is megfeledkeznénk arról, hogy
milyen környezetben élünk.
A három nap alatt elkövetett éjszakai betörések során igen gazdag zsákmányt
szerezhettek maguknak az ismeretlen elkövetők. Jutott nekik dinár is, euró is,
arany ékszer is és mellé tekintélyes mennyiségű baromfitollból készült ágynemű,
meg sok egyéb „haszontalan apróság”.
Természetesen nem mindegyik szégyenteljes esetről szerez tudomást a falu
lakossága, mert a „bűnlajstromba-vételből” mindig maradnak ki olyan családok,
házaspárok vagy egyedül élő személyek, akik inkább elhallgatják a velük
megesett tragédiát, mintsem hogy arról bárkinek is beszámoljanak. Néhány lopás
kapcsán pedig arról is értesülhettünk, hogy a károsultak – elkeseredésükben –
már nem is tesznek feljelentést a rendőrségen, mert nem látják annak semmi
értelmét. Ugyanis az elkövetők kilétéről szép keveset lehet tudni, az
eltulajdonított holmi pedig szinte sosem kerül meg, sosem jut vissza az eredeti
gazdájához.
A helybeli bűnesetek felderítésének hatékonyságáról meglehetősen borúlátóan
vélekedik a negyvenes éveiben járó, egyedül élő Pátrik Ferenc is, akit ugyancsak az elmúlt hétvégén raboltak ki, és
aki a történtekről nem is értesítette a rend őreit. Ekképpen foglalta össze a
maga történetét:
– Szombaton este 10 óra tájban
mentem el itthonról, és mire fél 1 körül hazaértem, addigra már felforgatták a
házamat. Rögtön tudtam, hogy valami baj történt, mert amint kizártam az
előszoba ajtaját, a szabadon lévő kutyám idegesen csaholva szaladt be,
egyenesen a legbelső szobába, márpedig soha nem szokott bemenni a lakásba. Az
egyik utcai ablakon felhúzták a műanyag redőnyt, betörték az ablaküveget és
bemásztak abba a szobába, amelyet valójában nem is használok, és amelyben a
nagyanyámtól származó ágyneműt tartottam. Onnan vittek el valahány dunnát meg
párnát. Azokat nem is sajnálom, viszont a pénzemet is megtalálták, és az már
sokkal érzékenyebben érint. Az egyik helyen több mint 60 ezer dinár volt
egyösszegben, a másik helyen pedig 250 euró. A tévéasztalon is volt valamennyi
pénz, de azt nyilván nem vették észre, így az megmaradt. Az ügyben nem szóltam,
nem telefonáltam én senkinek sem. Fölösleges. Az ember csak felidegesíti magát.
Két évvel ezelőtt még tettem feljelentést, amikor másfél hold kukoricámat
leszedték és kintről a földről elvitték. Napokig kijártam a határba őrizni,
mégsem tudtam megvédeni. A tetteseket a mai napig nem fogták el.
Röpke kétnapi szünet után, a hét derekán ismét beindult a tolvajlás
csantavéri módra-féle masinéria. Szerdán estefelé, úgy 6 óra tájban – tehát
világos nappal – nem is akárhol, hanem éppen a főút mentén vonultak végig a
krónikus lakásfosztogatók. Egyazon utcában három házat is feltörtek. Kettő
lakatlanul áll már évek óta, a harmadikban viszont épp nem tartózkodtak otthon
a háziak. Mindegyik helyről tollat zsákmányoltak.
Szabó Angéla
A képen: Rácsvédelem a rablók ellen két csantavéri házon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése