Tegnap eltemették Romić Arnoldot
Tegnap (június 2-án – B. A.) délután eltemették azt az a nem egészen 16 esztendős csantavéri
fiút, aki szombaton hajnalban tragikus és egyelőre még tisztázatlan körülmények
között hunyt el az oromhegyesi Atlantis diszkó parkolójában. Romić Arnoldot a központi
Nagytemetőben helyezték végső nyugvóhelyére, az apai nagyanyja és a 36 éves
korában elhalálozott nagybátyja mellé. Utolsó útjára a család, a rokonság, a
barátai, az osztálytársai és az ismerősök kísérték el.
A
Csantavéren még szokásos halottvirrasztás órái is, a temetési szertartás is és
az ilyenkor kötelező búcsúztatás is – a legtöbb gyászoló számára – igencsak
emberpróbáló volt. Kiváltképpen a halott fia koporsójára ráboruló és hangos
szóval a Miatyánkot imádkozó, súlyos rákbeteg édesapa siratója volt lélekbe
markoló. „Inkább haljak meg, mint hogy a fiam temetését kelljen látnom!“ –
ismételte többször is. Az 54 éves Fábrik László akárcsak vasárnap négy
alkalommal, a temetés ideje alatt is orvosi ellátásra szorult. Amikor a
gyermeke koporsóját a sírgödörbe eresztették, rosszul lett, eszméletét
vesztette, a temetőben pedig riadt csend támadt, mikor a sírhely közelében a fűben lefektették. A
szertartás végére a helyszínre kiérkező mentők beszállították a helybeli
egészségházba.
A 6
kilométerre lévő Tornyos faluból kerékpáron és egy-egy virágcsokorral
megérkeztek Arnoldnak azok a barátai is, akik szombaton hajnalban az oromhegyesi
szórakozóhelyen látták/hallották, mint ütik-verik az éppen hazafelé induló
autóuszról leszállított társukat. Elmondásuk szerint azért jöttek csak ketten,
mert a harmadik társukat még a reggeli órákban bevitték a tornyosi
rendőrállomásra, onnan pedig Magyarkanizsára. Arról a közel 18 éves fiatalról
van szó, aki szinte naponta megfordult a Fábrik család otthonában és aki a
kényes esettel kapcsolatban nyilatkozott a sajtónak, aki állításait felvállalta
a nyilvánosság előtt is. Arnold rendőri bántalmazásáról szóló beszámolójával
pedig megcáfolta azt az állítást, hogy a részeg fiúnak a saját hányadéka okozta
a fulladás által bekövetkezett hirtelen halálát.
Tegnap,
az este végén megkérdeztem a szokatlanul furcsa körülmények között elhunyt
csantavéri fiú nagybátyját – aki a tragikus eset súlya alatt teljesen összeroppant
család ügyeinek intézését felvállalta –, hogy miként foglalná össze a nap történéseit.
Fábrik
Péter arról számolt be, hogy a délelőtt folyamán néhány rejtett számról érkező
telefonhívást kapott, amelyekben halálosan megfenyegették.
– Délután pedig, miután hazaértünk a
temetésről és éppen asztalhoz ültem, mert már két napja egy falatot sem ettem, kaptam
az értesítést, hogy a tornyosi fiatalembert kiengedték a magyarkanizsai
rendőrállomásról, de nem tud mivel hazajutni, menjek el érte. Az édesanyjával
és egy kislánnyal a központi buszmegállóban várakoztak. Azt mesélte, hogy már a
tornyosi rendőrállomáson is kapott verést, és ugyanez folytatódott később
Magyarkanizsán is. Kérdezgették és pofozták. Elmondása szerint arra akarták
rávenni, hogy többé ne beszéljen a szombaton hajnalban történtekről... Arnoldot
illetően pedig a napokban már többet fogunk tudni, mert az újvidéki kórházban
elkészülnek a boncolás eredményei. Bár – az eddig történtek után – meglehet,
hogy azt is majd fenntartásokkal kell fogadnunk. Egészen pontosan arra
gondolok, hogy állítólag már szombaton (amikor a szülei jóformán még azt sem
tudták, hogy hol keressék, és hogy él-e a gyerekük vagy meghalt) „kiszivárgott“
a kórházból az az információ, hogy az unokaöcsém halálát fulladás okozta. Az
ügyben érintett szórakozóhely illetékeseinek talán nem Újvidékre kellett volna
telefonálgatniuk, hanem a szülőket kellett volna azonnal értesíteniük a
bekövetkezett tragédiáról. Ehelyett teljesen magukra hagyták őket. Ha az eset
felderítése a továbbiakban is ilyen félelemkeltésre alapozott módszerekkel
történik, akkor alighanem minden eshetőségre fel kell készülnünk.
Szabó Angéla
A
képen: Romić Arnold sírja a csantavéri temetőben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése