A Pannon TV Párbeszéd című „műsora“ a sajtószabadságról
Ez olyan mintha egy többször férjezett hölgy szüzességét méltatná. Hogy kerül a csizma az asztalra?
Végigszenvedtem. Csak a Jóska miatt. Csak miatta is volt egy kicsit érdemes. A Családi Kör főszerkesztőjét (Fazekas András), akit önmaga és a műsorvezető is kívülállóként jelölt meg, kihagynám a sorból. Talán igazságtalan vagyok, de a Családi Kör függetlenségéről annyit tudtunk meg, hogy ő 23 ezer dinárt keres.
Miskolczi József lendületesen kezdett, elmondta a kulcsmondatokat (politika kontra sajtó). A rendkívül lámpalázasan kezdő műsorvezető (Kókai Péter) azonnal az elején „megalázta“ mert a nézők, olvasók stb., hangjaként mutatta be, a sok főszerkesztő meg igazgató között. Jóska civilségén csak a végén esett egy kis csorba, mert kiderült, hogy a Pannon RTV felügyelő bizottságának elnöke vagy tagja. És mint ilyen elméletileg, István Bodzsoni főnöke. Azért nem olyan eget rengető merészség a saját felügyelődet behívni a stúdióba.
Mellesleg az érintettség miatt: Jóska hozta fel a Pannon nyitottságának ékes bizonyítékaként, hogy mindenki bejöhet a studióba még a Bódis és a Végel is, más dolog, hogy a Bódis nem vállalta. Na kérem, én, amikor egyetlen egyszer felkértek, azt mondtam szívesen bemegyek, de Bodzsonival nem ülök le egy asztalhoz. Nem szoktam olyan emberekkel, aki nyilvánosan, személyemben gyaláznak a sajtóban. Az ő sajtójukban (Magyar Szó, Pannon).
De térjünk vissza Jóskánkra, akit Bodzsoni az elején minden megszólalása után, egy véemeszes bürokrata fölényével kioktatott és helyére tett. Erre a válasz az volt, hogy a műsor második, még unalmasabb felében, Miskolczi szemrebbenés nélkül szembedicsérte a Pannon igazgatóját. De nemcsak őt, hanem a dajkameséket előadó újság főszerkesztőt (Varjú Márta) is. A dajkamese csúcsa a példányszám többszörös eltúlzása volt. Vagy csak arról van szó, hogy Varjú húsz évvel ezelőtti számokat hozott elő?
Mártát azért illette dicséret Miskolczi részéről, mert nagyszerű rendőrségi (?!) tudósító volt egykor. Ez olyan mintha egy többször férjezett hölgy szüzességét méltatná. Hogy kerül a csizma az asztalra?
A legfelháborítóbb a rengeteg mellébeszélés egy, a magyarra nagyon hasonlító nyelven, az volt, amikor Bodzsoni, magyarázandó, hogy nincs független sajtó, a BBC-ről és a brit kormányról beszélt. Mármint, hogy a Whitehall is beleszól ám a közszolgálatiság nemzetközi szimbólumának a munkájába. Óriási hazugság: minden ilyen kisérletbe belebuktak az ezt megkisérlő kormánytisztviselők.
A BBC-nek ebben a szerencsétlen, mellébeszélős, mekegős műsorban a szerecsenmosdató szerepe jutott. Ha már a BBC-nek is beszólhatnak, akkor Pásztor (és Lovas?) miért ne szerkeszthetne. Vagy minden véemeszes községi főmufti. Hiszen magyarok vagyunk. Kisebbségiek.
2015. június 3.
http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=591
Miskolci Magdolna kommentje: „Mindaddig hívogatták, amíg ki nem ebrudaltak a kanizsai városházáról.“
Mivel nem voltam, vagyok elragadtatva a műsortól, Miskolczi József úgy vélte, csupán az érzelmek vezéreltek, amikor bíráltam. Akkor lássunk tényeket – minősítések és érzések nélkül. Varjú Márta nem mondott igazat, amikor kijelentette, hogy a tartományi kerti törpe óta nem voltak betelefonálgatások a Magyar Szóba. Nem tudom, a többi kolléga esetében hogyan zajlottak, de Magyarkanizsán a községi tanács tájékoztatással megbízott tagjának minden reggel az volt az első dolga, hogy elolvasta a cikkemet, és a polgármesterrel egyetemben felhívták a főszerkesztő asszonyt. Mindaddig hívogatták, amíg ki nem ebrudaltak a kanizsai városházáról. Ezt egyáltalán nem is rejtették véka alá. Igazából két polgármesteren kívül ezt a betelefonálgatást mindegyik szorgalmasan űzte, de az aktuális főszerkesztők mindig kiálltak a munkatársaik mellett, így mellettem is. Többek között Kókai Péter is, aki annak idején főszerkesztőként kijelentette, hogy vagy én tudósítok Kanizsáról, vagy senki. Érdekes módon ez most véletlenül nem jutott eszébe. Ezek már eléggé makacs tények?
Miskolci Magdolna kommentje: „Mindaddig hívogatták, amíg ki nem ebrudaltak a kanizsai városházáról.“
Mivel nem voltam, vagyok elragadtatva a műsortól, Miskolczi József úgy vélte, csupán az érzelmek vezéreltek, amikor bíráltam. Akkor lássunk tényeket – minősítések és érzések nélkül. Varjú Márta nem mondott igazat, amikor kijelentette, hogy a tartományi kerti törpe óta nem voltak betelefonálgatások a Magyar Szóba. Nem tudom, a többi kolléga esetében hogyan zajlottak, de Magyarkanizsán a községi tanács tájékoztatással megbízott tagjának minden reggel az volt az első dolga, hogy elolvasta a cikkemet, és a polgármesterrel egyetemben felhívták a főszerkesztő asszonyt. Mindaddig hívogatták, amíg ki nem ebrudaltak a kanizsai városházáról. Ezt egyáltalán nem is rejtették véka alá. Igazából két polgármesteren kívül ezt a betelefonálgatást mindegyik szorgalmasan űzte, de az aktuális főszerkesztők mindig kiálltak a munkatársaik mellett, így mellettem is. Többek között Kókai Péter is, aki annak idején főszerkesztőként kijelentette, hogy vagy én tudósítok Kanizsáról, vagy senki. Érdekes módon ez most véletlenül nem jutott eszébe. Ezek már eléggé makacs tények?
2015. június 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése