– Magyar Szó: Mi történik?, 2015. június 27., http://www.magyarszo.com/hu/2749/kozelet/129248/Mi-történik.htm és Vajdaság Ma: Mi történik?, 2015. június 27. http://www.vajma.info/cikk/tukor/6448/Mi-tortenik---Varga-Laszlo-szerzoi-irasa-a-vajdasagi-magyar-kozelet-aktualis-kerdeseirol.html
Nem vitatkozni szeretnék Varga Lászlóval. Nincs miért, hiszen valami hasonlót írtam le, igaz, kicsit durvábban, nem ilyen alapossággal, valamint más szavakkal, a 2004-es választások után. Mondhatják, akkor más volt a helyzet, más volt a pártvezető, másként épült fel a pártvezetés. Igazuk van formailag, de tartalmilag szinte semmi sem változott. Vagy mégis? Talán csak annyi változott – szerintem –, hogy 2009-ben az akkori vezetés a VMSZ megalakulásának 15. évfordulóján ünnepséget tartott Palicson (hogy miért ott, senki sem tudja, mint ahogyan azt sem, miért emlékeztek meg szelektíven az 1994-es történésekről). Mindez 2014-ben elmaradt, pedig a 20 éves évforduló legalább akkora „felhajtást” megérdemelt volna, mint a 15 éves, ha nem nagyobbat.
Ezért sajnálom, hogy Varga László csak a 2007 utáni történésekről beszél. Remélem, nem azért, amiért elmaradt a 20 éves évfordulóról való megemlékezés, hiszen az a sanda gyanúm, hogy 20014-ben az volt a legnagyobb probléma, hogy a vezetésbe került emberek nagy többsége 2000 körül meg jóval utána lett a VMSZ tagja, azt pedig, hogy előtte ők mit csináltak, fogalmam sincs (ez költői fordulat, mert nemcsak nekem, igen sok embernek bizony van „fogalma”). Sajnos, itt, a balkáni térségben megszokhattuk, a történelem akkor kezdődik, amikor valakinek – utólag valami, mint pl. az adott pillanat – megfelel.
Mivel engem 2004-ben egyszerűen kirúgtak (az most teljesen mellékes, hogy VMSZ-tag sem voltam, mert már az alakulás utáni „furcsaságok” miatt nem töltöttem ki a jelentkezési lapot), így nem szeretnék foglalkozni a párton belüli dolgokkal. Csak azért, mert – a vajdasági magyar nemzeti közösség nagyon sok tagjához hasonlóan – nem érzem (a pontosság kedvéért, egyetlenegy délvidéki / vajdasági magyar politikai szervezetet sem) a magaménak, pedig a kezdetben Csubela Ferenc, dr. Hódi Sándor és én javasoltuk a szervezet létrehozását, azaz mi hárman voltunk az elsődleges kezdeményezők (nem Szabadkán, Tóthfaluban), habár egyesek erről legszívesebben hallgatnának, sőt ezt még le is tagadnák.
Így maradok csak azoknál a negatív következményeknél, amiket az egyszerű emberek a saját bőrükön tapasztalnak nap, mint nap, Varga László pedig ezeket csak érintőlegesen említi, amit megértek, mert az írása a jelenségekkel és a nem a konkrét történésekkel foglalkozik. Ezeket pontokban kívánom felsorolni.
1. A VMSZ-es önkormányzatok vezetése
Mindjárt, 2004 után a hatalomhoz jutottak azonnal a sógor, koma jóbarát elvet alkalmazva zsíros állásokhoz juttatták a szűk környezetükben levőket, ha másként nem működhetett, létrehoztak ilyen meg olyan Kft.-ket, klasztereket, fene sem tudja még milyen szerveződési formákat, egyetlenegy feltételt szabva csak, a munkahelyhez jutott illetőknek (és családjuknak) be kellett lépniük a pártba. Ugyanez (volt és még ma is) érvényes a különféle pályázatokra, mondvacsinált közbeszerzésekre sőt, sok minden másra. Ott, ahol még működnek a települések önkormányzati csírái (helyi közösségek) „megjutalmazzák” a hűségeseket, mellőzik (néha még büntetik is) a ki tudja milyen mérce alapján ellenségeknek kikiáltottakat.
2. Stratégiák fabrikálása
Kétlem, hogy a világon van még olyan hely, ahol annyi stratégia létezik, mint a délvidéki / vajdasági magyar többségű önkormányzatokban. Tételezzük fel, hogy ezek szükségesek, enélkül nem tudják az illetékesek a tevékenységi terveiket meghatározni, majd megvalósítani. Valamit akkor nem értek. Hogyan lehetséges, hogy a sok „stratégiai remekmű” meglétével párhuzamosan és folyamatosan leépül az iskoláskor előtti, az általános, valamint a középiskolai oktatás és nevelés színvonala, egyre kevesebb személynek van munkahelye, ami miatt nagyon sok fiatal és középkorú család már nem itthon, hanem Németországban, Nagy Britanniában meg máshol, külföldön „tengeti” az életét, miért van az, hogy a sport- és más civil szervezetek száma egyre csak csökken, cselekvésük legtöbbször látszattevékenységre korlátozódik, a kommunális és egyéb önkormányzati szolgáltatások színvonala szinte a mélyponton – a béka s...e alatt – van (lehetne még sok minden mást is felsorolni)?
3. Gazdaságfejlesztés
Ez összefügg az előző ponttal, hiszen – ha jól emlékszem – létezik a kis- és középvállalkozások fejlesztési stratégiája, ahol célként van megfogalmazva pl. az önellátó kistelepülések kialakítása és sok minden más is. Az idén aztán derült égből jött a villámcsapás. Létrehozták a VMSZ – egyre többen úgy nevezik –,„mutyilistáját”. Nem mélyedek bele abba, hogy vajon cél-e az oligarcha réteg kialakítása és megerősítése, maradok csupán a puszta számoknál. A listán kb. 38.000.000 euró és 38 cég található. Fogalmam sincs mekkora foglalkoztatott-növekedést remélnek, ezért én maradok csak az önálló kistelepülések kialakítása célnál. Ha településenként két-két vegyes tulajdonú kisvállalkozás (mondjuk, helyi hús,- tej-, gyógynövény stb. feldolgozó) létrehozását terveznénk, ami esetenként kb. 100.000 euro összeggel is megoldható, hogy, hogy nem, ebből az összegből 380 településen lehetne munkához juttatni településenként legkevesebb 4-5, azaz összesen 1.500-2.000 munkanélkülit.
Amint látják, én csak azokkal a kérdésekkel foglalkoztam, ami a kistelepüléseknek, illetve azok lakosainak a legjobban fáj. Írhattam volna sok minden másról is, azonban ezt meghagyom másnak, aki az adott témához tőlem jobban ért (úgy hiszem, ez általam nem említettek is sokaknak fájnak).
Végezetül egy pár szó a megoldásról.
Vajon, megoldás-e a VMSZ reformja? Minden lehetséges, még az is, aminek megfogalmazását Leninnek tulajdonítanak: A reform a megjavíthatatlan megjavítására tett kísérlet. Itt sem szeretnék állást foglalni. Helyette újabb kérdés, amely mindenkire (tehát rám is vonatkoznak): Miért hagytuk, hogy így legyen? (Szörényi, Bródy, azaz Illés együttes).
Parafrazálhatom (átmesélhetem) még Murphy egyik alapvető törvényét (Ami elromolhat, az el is romlik.), úgy tűnik, miránk, délvidéki / vajdasági magyarokra ez így is érvényes: Amit elronthatunk, azt el is fogjuk rontani!
Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy ez a nyilatkozat vagy monológ a Magyar Szó (legolvasottabb) hétvégi számában is megjelent. Vajon, ez most csak egyedi eset, esetleg elindult a szerkesztéspolitika megváltoztatása? Ez a kérdés azért érdekes, mert újabbnál újabb kérdéseket vet fel. A kérdéssokaságból csak eggyel fogom untatni önöket: Van-e a jelenlegi gazdasági és szakmai vezetésnek hitele arra, hogy a szerkesztéspolitikai és egyéb változtatásokat végre is hajtsa? Mindez azért érdekes, mert Varga László írásával egy időben, ugyanabban a számban a vezetés tagjaival is interjúk jelentek meg arról, milyen jól is dolgoztak az elmúlt években. Erre szokták mondani: No comment!
Miért is fontos a fel- és fel nem soroltakról beszélni? A válasz itt is nagyon egyszerű, kb. 8 hónap múlva általános választásokat kell Szerbiában tartani. Lehet-e ilyen és hasonló történések, politikai botrányok ismeretében mozgósítani a délvidéki / vajdasági magyar választópolgárokat? Lesz-e a polgároknak választási lehetőségük, esetleg marad a botrányokkal, félreérthető kommunikációval, pazarló hatalomgyakorlással „megáldott” ma is létező politikai szervezetek és szervezetecskék palettája, azaz közülük a legkevésbé rosszra fogunk szavazni?
Balla Lajos (Laci)
24426 Oromhegyes
November 29. utca 44.
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/229/Talan-azt-is-mondhatnank-Mi-tortent.html, 2015. június 28. [11:16]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése