Mi volt az előzménye a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság létrejöttének? Miért éppen a szerbekkel sikerült először ilyen tudományos testületet alakítani, hiszen több szomszédunk esetében is vannak vitatott pontjai közös történelmünknek?
A vegyes bizottság megalakulásának előzménye a két államelnök, Sólyom László és Boris Tadić 2009. decemberi találkozóján létrejött elvi megállapodás volt. Második kérdésére pedig az a válasz, hogy azért a szerbekkel hoztunk létre ilyen testületet, mert egyetlen más szomszéd néppel sem volt ilyen jellegű konfliktusunk – a másik nemzet tagjainak tömeges, szervezett és kölcsönös lemészárlása a közeli múltban –, mint ami 1942-ben történt magyar, illetve 1944-1945-ben szerb/jugoszláv részről. Ezek a tragédiák mindmáig elevenen élnek a két nép emlékezetében.
 |
| Magyar honvédek a Délvidéken – 1941 (Forrás: Fortepan/Konok Tamás ID) |
Feltárni és feldolgozni a forrásokat
Melyek voltak a bizottság legfontosabb célkitűzései? Pontosan mely időszak milyen eseményeit vizsgálták?
A legfontosabb célkitűzésként azt fogalmaztuk meg, hogy feltárjuk a magyar lakosság ellen 1944 és 1948 között a Vajdaság településein elkövetett gyilkosságok és más megtorló intézkedések levéltári forrásait, összeállítjuk az áldozatok minél teljesebb névsorát, valamint rögzítjük, feldolgozzuk és archiváljuk a múlt század negyvenes éveire vonatkozó visszaemlékezéseket, emlékeket.
A testület első elnöke Glatz Ferenc történész volt. Mikor és miért vette át e posztot Ön, és mi történt addig?
Az elnökség átvételéig a bizottság a kutatásokat megtervező szakmai konferenciákat, kutatás-módszertani és a forrásokkal kapcsolatos konzultációkat szervezett. Szakmai segítséget, publikációs lehetőséget nyújtott a témával foglalkozó kutatóknak, továbbá hozzájárult a szerbiai kutatások elindításához és a szakmai/politikai háttér biztosításához. Honlapot indított magyar nyelven, ahol beszámolt a vegyes bizottság eseményeiről. Két könyvsorozat kiadását kezdte meg: az egyik a kutatással kapcsolatos segédanyagokat, a másik konkrét tanulmányokat foglalt magában. 2011 szeptemberében a bizottság megszervezte az 1945 óta első regionális konferenciát szerb, horvát, magyar, osztrák, szlovák vezető kutatókkal, amelynek anyagából 2013 áprilisára átfogó, angol-magyar nyelvű nemzetközi tanulmánykötetet szerkesztett a délvidéki konfliktusok 1920-1945 közötti történetéről. A bizottság vezetői évente két alkalommal hol Budapesten, hol Belgrádban vagy Szabadkán közös rendezvényen vettek részt, és a kutatás aktuális feladatairól tárgyaltak a szerb tagozat vezetőivel. A magyar tagozat folyamatosan tájékoztatta az MTA elnökét, állandó kapcsolatot tartott fenn a magyar kormányzati intézményekkel, valamint a Köztársasági Elnöki Hivatallal, közreműködött a szerb-magyar politikai megbékélés tudományos-kulturális rendezvényeinek szervezésében. A köztársasági elnök kérésére a bizottság vezetősége aktív szerepet vállalt a két államfő 2013. június 25-i főhajtásának előkészítésében.
Glatz Ferenc ekkor mondott le a vegyes bizottság magyar tagozatának elnöki posztjáról. Ezt követően, csaknem hét hónapon keresztül folyt az MTA és a külügyi kormányzat között az egyeztetés az új elnök személyét illetően, akinek mindkét fél elvárása szerint akadémikusnak és a témakörben járatosnak kellett lennie. Az egyeztetés és meggyőzésem eredményeként Pálinkás József, az MTA akkori elnöke 2014. január 28-án kért fel a poszt betöltésére, a – megbízás szövege szerint – a bizottság munkájának dinamizálására. A kinevezés annak ellenére történt, hogy nem történész, hanem geográfus akadémikus vagyok, azzal az indoklással, hogy a magyar-szerb együttélés legfontosabb területe, a Délvidék több mint három évtizede áll etnikai és történeti földrajzi kutatásaim középpontjában. Egyetemi diplomamunkám, egyetemi doktori és kandidátusi disszertációm is a Vajdaság mai területéhez kötődik, és jelenlegi tudománydiplomáciai tevékenységem az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnökeként is szorosan kötődik a Vajdasághoz, Szerbiához.
Ön szerint melyek a vegyes bizottság munkájának legfontosabb eredményei?
Az új adatok feltárása, de mindenekelőtt az, hogy a kérdés egyáltalán tematizálva lett. Részévé válhatott a szerbiai közbeszédnek, immár nem tabuként tekintenek rá.
| „Hideg" és „még hidegebb napok" |
|---|
| A
Délvidékre 1941 áprilisában bevonult magyar hadsereg ellen az első
napoktól kezdve ellenállás bontakozott ki a nem magyar lakosság
részéről. Az erős partizántevékenység miatt a megszálló magyar hadsereg
drasztikusan lépett fel. Az 1941-1942 telén végrehajtott újvidéki
„tisztogatások" több ezer áldozatot követeltek a polgári lakosság
köréből. A razzia során összesen 3340 embert gyilkoltak meg, közülük
2250 volt szerb. A Délvidék visszafoglalása a magyaroktól 1944-ben kezdődött. A szovjet hadsereg mellett vagy mögött bevonuló szerb partizánok az újvidéki eseményekre hivatkozással tízezernél is több ezer ártatlan magyart mészároltak le 1944-1945-ben. (Forrás: A. Sajti Enikő: Mit tudunk a „még hidegebb napokról"? História, 2010, XXXII. évf., 1-2. sz., 37-43, Fodor István keretes írásai) |
Ismert források új megvilágításban
Kerültek-e elő új források, és ha igen, milyenek? Mennyiben árnyalják eddigi ismereteinket?
Sok új dokumentum került elő. Így például eddig ismeretlen névsorok az áldozatokról vagy a katonai közigazgatás működésére vonatkozó adatok. Ezeknek is köszönhetően a célzott kutatások keretében a már korábban ismert források is új megvilágításba kerültek. Mindezek révén kijelenthetjük: megalapozottak azok a korábban vélelmezett feltételezések, miszerint tudatosan szervezett és elkövetett atrocitások történtek a második világháború végén a Délvidéken. A tömeggyilkosságok körülményeiről, helyszínenkénti eltéréseiről is megalapozott és dokumentálható források kerültek elő, amelyek alapján többnyire alátámaszthatóak a korábban „csak" oral historyban felbukkanó adatok.
Kimondható-e, hogy sikerült összeállítani az áldozatok teljes vagy csaknem teljes névsorát mind a magyar, mind a szerb oldalon, és mit jelent ez számokban kifejezve? A szerb kutatók korábban körülbelül 5000 főre becsülték a magyarellenes vérengzések áldozatainak számát, miközben más történészek – nem csupán a magyarok – 15 000-től 40 000-ig teszik a meggyilkoltak számát. Mi a vegyes bizottság álláspontja e tekintetben?
Ki lehet mondani, hogy a fellelhető, a levéltári kutatás során felbukkant és előkerült releváns dokumentumokban megtalálható neveket feltártuk. Visszaemlékezések, halottá nyilvánítások, anyakönyvi iratok alapján további becsléseket végeztünk. Mindezek alapján, tehát a pontos adatok és a becslések nyomán azt mondhatjuk, hogy összességében mintegy 13-14 000 főre tehető a magyar áldozatok száma.
Mit tudunk ma az 1944-1945-ös mészárlások hátteréről? Központi utasításra történtek, vagy inkább „túlbuzgó" helyi parancsnokok, egységek számlájára írhatók az atrocitások?
A mészárlások a vajdasági katonai hatóságok utasítására, a legfelsőbb vezetés, Josip Broz Tito jóváhagyásával történtek.
Miként alakították át a második világháborús vérengzések a Délvidék etnikai összetételét?
A vérengzések önmagukban kevéssé alakították át a Délvidék etnikai térképét. Alapvető változást az 1941-ben még majdnem 320 ezer vajdasági német közel 80 százalékának 1944-1948 közötti evakuálása, elmenekülése, elüldözése és a helyükre 1945-1947 között 226 ezer balkáni délszláv (túlnyomórészt szerb és montenegrói) betelepítése hozott. Ennek a tömeges migrációnak köszönhető, hogy az 1941 és 1948 között a Vajdaság mai területén élő, körülbelül 1,66 milliónyi lakos körében a szerbek aránya 36,2 százalékról (az abszolút többséget megszerezve) 50,6 százalékra nőtt.
„Úgy éreztem, hogy bár nem ismerhettem az édesapámat, tennem kell érte valamit, ha már a történészek semmit nem tettek" – fogalmazott meg kritikát a több évtizedes hallgatásról Teleki Júlia, délvidéki helytörténész, aki több könyvet is szentelt a témának. A magyar katonai alakulatok 1942-es újvidéki vérengzését, majd a jugoszláv csapatok 1944-1945-ös délvidéki tömeggyilkosságait irodalmi eszközökkel feldolgozó Cseres Tibor író Bajcsy-Zsilinszky Endre parlamenti felszólalására utalva arról beszélt, hogy a „magyar lelkiismeret"-et szólaltatta meg Hideg napok című regényében, de Vérbosszú Bácskában című műve előszavában azt is megírta, hogy milyen értetlenség fogadta művét idehaza és az egykori Jugoszláviában egyaránt. Hozzátette ugyanakkor: a magyar történészek nem vettek részt a Hideg napok elleni tiltakozásban, tudván, hogy a véres múltat előbb-utóbb úgyis fel kell tárni, s „helyesebb, ha a mi nevünkben elkövetett galádságokat mi juttatjuk napfényre". A „hideg napok" tragikus eseményei Cseres Tibor regényének is köszönhetően viszonylag ismertek voltak. De mikortól kezdett el érdemben foglalkozni a magyarokkal szemben elkövetett atrocitásokkal a történettudomány idehaza, illetve déli szomszédunknál?
 |
| Magyar mártírok emlékműve 1944-1945 – Temerin Fotó: Kalapáti Zoltán |
Érdemben Magyarországon és Szerbiában/Jugoszláviában is csak a rendszerváltás után. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy Szerbiában/Jugoszláviában is magyarok, magyar helytörténészek kezdték el a kutatómunkát, szerb történészek pedig csak marginálisan, érintőlegesen, a Vajdaság történetének tárgyalásánál szenteltek neki néhány oldalt az 1990-es évek második felétől. Tudatosan 2000-től merült fel a kérdés kivizsgálásának igénye, de akkor sem kizárólag a magyarság tekintetében, hanem a Vajdaság területén elkövetett kommunista bűntettek áldozatainak összeírása érdekében.
Volt-e előrelépés a bizottság munkája nyomán a tömegmészárlások helyszínének pontos feltérképezése, az áldozatok eddig még fel nem lelt földi maradványainak megtalálása és azonosítása tekintetében? Várhatóak-e újratemetések és – akár – közös emlékművek?
Elkészült a helyszínek GPS-térképe. Az exhumálások az egyes önkormányzatok hatáskörébe tartoznak, mint ahogy az újratemetések is. Egy közös, valamennyi magyar áldozatnak emléket állító központi emlékmű állításáról vita folyik. Nagy valószínűséggel a délvidéki magyarság közmegegyezés alapján kinevez egyet a már meglévő emlékművek közül központi emlékműnek. Egy közös, magyar-szerb emlékmű felállításának az esélye jelenleg még nagyon kicsi.
Mikrokutatások az események részletesebb megismerése érdekében
Egy közelmúltban rendezett konferencián többen is hangsúlyozták a témában folytatott mikrokutatások jelentőségét. Milyen jellegű kutatások voltak ezek, és miért tekinthetők olyan fontosnak?
A mikrokutatások egy-egy kisebb, tehát viszonylag könnyen, a teljesség igényével feltárható településre irányulnak, amelynek segítségével rekonstruálható és felmérhető az atrocitások valós mértéke, az áldozatok kiléte, az, hogy miként zajlottak az atrocitások, és miként élte meg az adott település ezt a korszakot. Mindez hozzásegíthet az egész részletesebb, mélyebb megismeréséhez.
 |
| Kétnyelvű fondjegyzék – a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság magyar tagozatának első kiadványa |
Ön hogy látja: milyen élénken élnek a délvidéki „hideg napok" a szerb közgondolkodásban, illetve a második világháború végén a Vajdaságban történt „vérbosszú" a szerbiai magyar közösségben, illetve Magyarországon?
A „hideg napok" nagyon is élénken élnek a szerb (vajdasági) közgondolkodásban, mint ahogy a „vérbosszú" is hasonlóan mély nyomokat hagyott a szerbiai magyar közösségben, amely napjainkra már sokkal nyíltabban mer emlékezni ezekre az eseményekre. A magyarországi közvéleményben is szélesebb körben ismertté váltak az 1944-1945 folyamán a magyarokkal szemben elkövetett atrocitások.
Tudunk olyan szerbiai perekről, amelyeket az egykori áldozatok leszármazottai indítottak, és a helyi bíróságok szabályos eljárás végén kimondták: rokonaikat annak idején ártatlanul, ideológiai okok miatt végezték ki. Milyen következményei voltak/lehetnek ezeknek az ítéleteknek?
Csak elvétve vannak ilyen perek. Ezek eredménye az illető személyek rehabilitációja, illetve az, hogy várhatóan kedvezően befolyásolják a vagyon-visszaszármaztatási eljárást.
Mit tudunk a háborús bűntettek elkövetőiről? Hány ember ellen indult eljárás, és hányat ítéltek el Jugoszláviában a háború után?
A magyarellenes bűntettek elkövetőiről jószerivel semmit sem tudunk. Eljárás mindössze egy-két esetben indult ellenük, de akkor sem elsősorban az atrocitások elkövetése volt a vád, az csak az illető személy egyéb bűncselekményeinek alátámasztására szolgált.
Alap a további kutatásokhoz
A történettudományban is egyre inkább érvényesül a regionális szemléletmód. Ez a megközelítés érdekes lehet napjainkban nemzetközi kutatási programokban is. Ebből a szempontból milyen lehetőségek állnak a magyar történettudomány előtt? Hogyan hasznosíthatja a bizottság irányításával elvégzett hatalmas munkát, hogyan tudja nagyobb kutatási programokba integrálni az eredményeket?
Az elvégzett munkát a hasonló nemzetközi projektekbe integrálva lehetne leginkább hasznosítani, többek között a genocídiummal, az etnikai tisztogatással, a kényszermigrációval, a szovjetizálással és a kisebbségkutatással foglalkozó komparatív kutatásokban.
 |
| A Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozata által szervezett tudományos konferencia meghívója |
Lehet-e számítani arra, hogy a sokat emlegetett német-francia történelmi számvetés és megbékélés egyik jelképes eleméhez, a közös történelemtankönyvekhez hasonlóan magyar-szerb közös történelemkönyvek is születnek majd?
Belátható időn belül nem.
Milyen tudományos publikációk, online is elérhető adatbázisok vagy források, illetve a szélesebb közvéleménynek szánt kiadványok várhatók a munka nyomán?
Idén év végén jelenik meg a kutatások eredményeit összefoglaló magyar nyelvű tanulmánykötet. A szerb nyelvű kötet az időigényes szakfordítás miatt 2016 első felében fog napvilágot látni. Tervezzük egy, az 1941-1948 közötti időszakra vonatkozó levéltári kutatások eredményeinek válogatását közreadó forráskiadvány megjelentetését is. A kötet döntően szerbiai (újvidéki, belgrádi, zentai) levéltárak anyagaiból közöl dokumentumokat magyar fordításban, amelyek a legszemléletesebben mutatják be a délvidéki magyarság történetét az adott korszakban. Az 1941 és 1948 közötti időszak élménytörténeti és visszaemlékezési kutatásához kapcsolódó forráskiadványok kiadását is tervezzük. Megjelentetjük a Bukovinai székelyek Bácskában (1941-1944) című kötetet, és már elkészült az áldozatok főbb adatait tartalmazó adatbázis, amelyet szintén a közeljövőben teszünk online elérhetővé.
| Az 1941-1948-as időszakra vonatkozó visszaemlékezés-gyűjtés eredményei számokban |
|---|
| Több mint ezer iratfolyóméternyi anyag áttekintése és részbeni vagy teljes feldolgozása 12 500 percnyi hangzó anyag összegyűjtése és elektronikus rögzítése 12 000 percnyi hangzó anyag adatelmeinek írásos rögzítése 9000 percnyi hangzó anyag gépelt szövegének gondozása |
Mikor és hogyan zárul le a vegyes bizottság munkája hivatalosan?
2015 végén egy belgrádi és egy budapesti konferenciát is tartunk. Ezeken összegezzük véglegesen az elmúlt évek munkáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése