Nem szeretnék kötekedni egy szentemberrel, főleg nem a pártunk erkölcsi támaszával, de ez a mostani írása egy talicskányi ellentmondást, furcsaságot és politikai kampányt idéző gondolatokat tartalmaz.
Idézem azt gondolatsort, ami elvitte a pálmát: "A gazdasági és társadalmi válság mögött erkölcsi válság van: a materialista és hedonista értékrend széleskörű térhódítása, és a globalista financiális világuralmi törekvés, lásd Soros György és hasonlók, továbbá az objektív erkölcsi értékek, természetes erkölcsi törvények létezésének tagadása. Egy keresztényellenes ideológiai harcnak vagyunk a részesei, a szinkretizmus és relativizmus térhódításának veszélye fenyeget."
Ez most komoly??
Most Sorossal nem foglalkoznék, mert lerágott csont, de a hedonista értékrend megmarta a szívem :) Mi jut eszünkbe először egy hedonista emberről? Szeret enni, inni, élvezi az életet, ugye röviden ennyi. Nos, ennyi erővel a plébánosunk is egy hedonista ember, aki szeret főzni, enni, borokat szürcsölgetni, élvezni az élet naposabb oldalát. Vannak plébániák, amelyek ingyenkonyhát tartanak fenn, és vannak ahol borvacsorák szerveződnek, ahol megy a dínomdánom, persze részvételi díj fejében. Lehet csak nekem tűnik úgy, de ezek kimerítik a hedonista és anyagias definíciók kategóriáját. Ugyan nem vagyok egy vallástörténeti tudós, de a szinkretizmus dolog sem nagyon stimmel, mert a szinkretizmus soha nem uszított, nem támadott meg más vallási felekezetet, legnagyobb bűne, hogy igazodni próbál az újfajta igényekhez, összeegyeztet, összebékít, de egy biztos nem keresztény ellenes.
Az októberi anyaországi népszavazás említése is egy érdekes jelenség, de a magyarországi állami demagóg propaganda egyik lejárt lemezének beemelése szintén elgondolkodtató, idézem:
"Ezért is fáj és bánt, ha a magyar népet kritizálják, ha a magyarokat bántják, legyen az foci, kultúra vagy politika területén. Meggyőződésem, hogy a magyar nemzet ellen indított sokrétű támadás hátterében főként a gazdasági érdekek és a keresztény értékek elleni támadás rejlik."
Sajnos nem vagyok olyan világ látott, mint az Atya, nem ismerem annyira a nemzetközi sajtószabadság helyzetét sem, mint ő, de én nem tudok róla, hogy a foci vagy kultúra területén bárki is bántotta volna a magyarokat, együtt ünnepelte Európa a válogatott sikerét, óriási megbecsülésnek örvendenek a művészeink világszerte, a nemzetet magát szájára senki sem vette, nem is kritizálta. Szerintem a politika sem pedig egy ország hatalma (kormánya) nem egyenlő a nemzettel, mert az valóban kritizálva volt, van. Akinek nem inge, ne vegye magára.
Tisztelem a nagy gondolkodókat, a szerteágazó érdeklődésű embereket, de érdekelne, hol húzódik a határa egy plébános tevékenységének? Vállalhat e politikai szerepet, világi dolgokban milyen mélységig mondhat el saját véleményt, erkölcsi dilemma nélkül szavazhat e politikai döntések mellett, egyáltalán egy pap lehet-e celeb?
Gyulai Zsolt
2016. július 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése