Az egyensúly hiánya

Egy politikai párt tevékenysége az eljárások, tevékenységek, együttműködési formák, manőverek és taktikai lépések komplex egyvelege. Ezek soha nem egyértelmű, öncélú és nem egyszerű műveletek. A politika éppúgy megköveteli a pragmatikus lépéseket, mint a néha nem praktikus, de szükségszerű lépések egész sorozatát is.  A pártpolitika pedig amellett, hogy értelemszerűen a párt érdekeit szolgálja, nem mellőzheti a közösség érdekeit sem. Többnyire igen nehéz szinkronizálni az érdekek tömkelegét, de épp ebben jut kifejezésre a politizálás művészete. Az a párt, amelyiknek ez sikerül, reménykedhet a biztos jövőben.
A fenti megállapítások hatványozottan érvényesek a kisebbségi pártokra. Az ő helyzetük sokkal nehezebb, hisz egy kisebbségi helyzetben levő nemzetrész érdekeit kell(ene) érvényesíteniük a többségi nemzettel szemben, vagy az mellett. Több elmélet is létezik arra vonatkozóan, hogy lehet ezt a legjobb módon elérni. Az egyik elmélet szerint (amit a VMSZ is hirdet és praktizál) minden esetben az asztal mellett kell ülni, függetlenül attól, ki ül az asztal másik oldalán. Vagyis, eszerint az elmélet szerint a kisebbségi jogokat úgy lehet érvényesíteni, ha mindenáron a többség épp hatalmi helyzetben levő pártjával vannak koalícióban.
Ezzel szemben a másik elmélet azt vallja, hogy nem kell mindenáron koalícióra lépni a vezető párttal. Ezt csak akkor kell meglépni, ha a többségi párt szándéka őszinte, és nem akarja maga alá rendelni kisebbségi partnerét. De még ebben az esetben is tartani kell a kellő távolságot, épp az érdekérvényesítés céljából. Azaz, az együttműködésnek és a távolságtartásnak finom egyensúlyban kell lennie.
A vajdasági magyar politizálásban felborult ez a finom politikai egyensúly. A VMSZ, mint pillanatnyilag vezető kisebbségi párt, odaült a haladó párt asztalához, feladta teljes politikai önazonosságát annak érdekében, hogy megtartsa néhány vezetője bársonyfotelját, és felgyújtotta maga mögött a politikai hidakat.
Ezzel pedig megszűnt az a politikai kapacitása, hogy képviselje és védje saját népét. Ha mindezek után esetleg mégis úgy döntene, hogy ténylegesen védeni kívánja a magyarság érdekeit, az már teljes mértékben lehetetlen lenne, mert egy hajóban eveznek a haladókkal, és a kilépés már nem lehetséges. Hogy miért?  Azért, mert a haladók az elmúlt három év során lassan, de hatékonyan megszállták a VMSZ hátországát.  Rengeteg szavazót vettek el tőlük, sok helyi közösségi választást nyertek meg, keményen befurakodtak a magyar többségű önkormányzatokba, közintézetekbe, közvállalatokba. És ami a legfontosabb, a Magyar Nemzeti Tanács sem hozhat már semmilyen lényegi döntést Vučić pártja nélkül. Azért nem, mert a VMSZ rátelepedett az MNT-re, Pásztor István pedig, féltve jelenlegi pozícióit, úgy „távirányítja” az MNT-t, ahogyan azt ő is parancsba kapja Belgrádból.
Ezen a ponton érződik igazán a politikai egyensúly hiánya a kisebbségi politizálásban. A VMSZ érdeke ugyanis immár azonos a regnáló pártéval. Ezzel pedig megnyílt egy mély politikai szakadék a haladó párt és a szerb nép között, akárcsak a VMSZ és a vajdasági magyarság között. Amikor a szerb nép egy nap majd megbuktatja a haladókat, a sorsukat osztani fogja a VMSZ is. De addig még ez a behódoló politika rengeteg kárt fog okozni a vajdasági magyarságnak.
Lássuk hát ennek a behódoló politikának a mintapéldáit! Azokat a példákat, amelyekben a VMSZ, ahelyett, hogy ténylegesen védené népe érdekeit, nyíltan az ellen dolgozik, vagy pedig mélyen hallgat.

• A VMSZ bevándorláspárti. Ezt bizonyítja, hogy a koszovói cigányokat tömegesen telepítik magyarlakta településekre. Közülük is kiemelkedő Martonos esete, ahová több száz menekültet telepítettek, akiknek aszociális viselkedése kibírhatatlanul megnehezíti az ottani magyar lakosság mindennapjait. Felemelte szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
• Nemrég a köztársasági parlament megszüntette a magyar nyelvű anyakönyvi kivonatok kiadásának lehetőségét. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
• Több mint egy évtizede nem épült fel a szabadkai Népszínház épülete, ugyanakkor Belgrádban zenélő szökőkutakra is van pénz. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
• Rendőrségi és köztársasági közigazgatási eljárások során nincs biztosítva a magyar nyelvű eljárás, miközben a törvény ezt egyértelműen előírja. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
• Zentán, az egyik legmagyarabb vajdasági városban a Szociális Központ igazgatója nem beszéli a magyar nyelvet, miközben „ügyfelei” 90%-a magyar ajkú. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem! Sőt, ők szavazták meg.
• A szabadkai köztéri újévváráskor már csak szerb együttesek léptek fel. Valamikor kötelezően volt magyar fellépő is. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
• A magyarság tömegesen költözik el az afrikai szintű bérek miatt. A fizetések azért alacsonyak, mert a hatalmon lévő párt eladta az egész országot a külföldi rablótőkének, a kevés maradékot pedig a saját pártkáderei tették tönkre. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem!
• Délvidék elcsatolásának napját ünneppé nyilvánították Vajdaságban. Felemelte a szavát ez ellen a VMSZ? Hát, nem! Hanem megszavazták, a szerb pártokkal közösen.

Ez csupán néhány kiragadott példa, ami hűen bizonyítja, mit is jelent a valóságban a kisebbségi politikai egyensúly eltolódása.  Ennek az eltolódásnak issza a levét már hosszú ideje az egyszerű kisebbségi átlagpolgár. De aki igazából meg fogja inni azt, amit megérdemel, az maga a VMSZ, amely úgy fog eltűnni a süllyesztőben, mintha sosem létezett volna.

Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja.
2019. január 27. [19:27]
https://szabadmagyarszo.com/2019/01/27/az-egyensuly-hianya/