Nenad Kulačin, a Danas megbecsült jegyzetírója, újságíró, műsorvezető az idén szeptember 3-án megjelent írásában feltette a kérdést: „Miért hallgatnak a pszichiáterek?”
Ilyen kérdéseket gyakran feltettek a közösségi oldalakon is. A pszichiátereket közvetlenül marasztalják el amiatt, mert állítólag „nem elég tökösek”, és nem hozzák nyilvánosságra a Szerbia elnökének – akinek viselkedése régóta nincs összhangban a valósággal – pszichikai állapotára vonatkozó jellemzést.
Induljunk ki egy felvetésből. Feltételezzük, hogy a pszichiáterek és a pszichológusok társasága egyetért abban, hogy az elnök a társadalom tönkretételét serkenti és okozza azon könnyen bizonyítható nyilvános felszólalásaival, amelyek nem tényeket tartalmaznak, hanem az ő személyes meglátásait, példátlan sértegetéseit és a vele nem azonosan gondolkodók felé irányuló ellenséges üzeneteket. Miután véleményüket az elnök mindennapos szerepléseiből vett példákkal alátámasztják, ezen szakértők csoportja nyilvánosságra hozhatja leleteinek eredményét.
Egy ilyen dokumentumnak nincs szakalapja, mivel széles körben ismert tüneteken alapul, amelyek nem szolgálhatnak egy diagnózis alapjául. A pszichiátriában és a pszichológiában a klienssel (pácienssel) létesített közvetlen kapcsolat után lehet azt felállítani, szakmai megfigyelés, egészségügyi és pszichológia tesztek elvégzését követő csoportosan történő következtetés levonásával.
Feltételezzünk egy másik lehetőséget is.
Megtörténhet, hogy az elnöknek van saját pszichiátere, akinek, esetleg, lenne mondanivalója a nyilvánosság előtt. Itt jutunk el a hippokratészi esküig, amelyre emlékeztet bennünket Nenad Kulačin. Abban a szövegben, amelyet az orvosok az egyetemi tanulmányaik befejezését igazoló diplomájuk átvételekor mondanak világszerte, létezik egy mondat: „Amit kezelés közben látok vagy hallok, nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm.” Ez azt jelenti, hogy a feltételezett pszichiáter megszegné az esküjét és az orvosi szakma etikai kódexét is.
Megértem a harag és a tehetetlenség érzésének megjelenését azoknál, akik vagy szakmájukból kifolyólag, vagy azért, mert képtelenek megvédi magukat, de hallgatják az elnök nyilvános felszólalásait. Nehezen elképzelhető, hogy bárki, aki fejlett logikai gondolkodással és következtetőképességgel bír, érzelmileg nyugodt tudna maradni ekkora mennyiségű hazugság, példátlan sértegetés, a valóság tagadása és mindennek a megkérdőjelezhetetlen valóságként való bemutatása mellett.
Az elnök naponta mutatja meg a személyiségét, mindennemű önkontroll és önismeret nélkül. Amikor, majdnem harminc évvel ezelőtt megjelent a politikai színtéren, azóta arra törekszik, hogy szenzációs kijelentésekkel és társadalmilag illetlen viselkedéssel magára vonja a figyelmet. (Emlékezzünk a parlamenti szószéknél történő kirohanásaira, erre és az ehhez hasonló kijelentéseire: „100 muszlimot egy szerbért”, a Zoran Đinđić sugárúton a háborús bűnös Ratko Mladić nevével ellátott feliratok elhelyezése…) Módszeresen és tudatosan készült arra, hogy Szerbián uralkodjon, és ez sikerült is neki, mert 2017-ben kétmillió szavazó rá voksolt. Nem egy új, ismeretlen arc volt Szerbia politikai színterén, akitől a nemzet infantilis része megváltást vár.
Évekig itt volt, ugyanilyenen, csak nem volt lehetősége demonstrálni felbolydult személyisége beteges tulajdonságainak palettáját. Erről írtam abban a négy írásban, amelyet a Danas jelentetett meg idén és a Lépésről lépésre a sötétségből a sötétségbe (Korak po korak iz mraka u mrak) című könyvemben. Mindenkinek, akinek nem volt alkalma és kedve sem ahhoz, hogy elolvassa az írásaimat, rövid leírást adok azokról a tulajdonságokról, amelyekről fel lehet ismerni Aleksandar Vučićot. Egocentrikus, nárcisztikus, legyőzhetetlen szükséget érez arra, hogy állandóan a középpontban legyen. Kedve változó, empátiakészsége nincs. Hajlamos a teátrális viselkedésre és a dramatizálásra. Nem tudja elviselni a kritikát és az övétől különböző véleményt sem. A kellemetlen helyzeteket vagy érzelmeket mélyen elfojtja, így ezek nem találnak utat a valóságához, ami képzeletekkel és fantáziákkal mintázott.
Transzcendensen éli meg a saját lényét. És még egy rövid észrevétel; az emberi történelem során mindig is voltak, és lesznek is ilyen tulajdonságokkal rendelkező emberek. Ők sohasem mondtak le a hatalomról pszichológia és pszichiátriai vizsgálatok miatt. Egy szervezett, felelősségtudatos és felvilágosult többség vonta meg tőlük a bizalmat, és szakította meg romboló tevékenységüket. Ennyit a pszichiáterekről és a hallgatásukról.
(Az eredeti cikk a Danas napilapban jelent meg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése