Szerinte a délvidéki magyarok „büszkék” Trócsányira és a mögötte álló erőkre
A VMSZ-hez hűséges Magyar Szó napilapban olvasható, hogy Pásztor István szerint “a vajdasági magyarság a magyar külpolitikának, a magyar Európa-politikának, továbbá a magyar kormánynak, Magyarországnak és a magyar kormányfőnek a sikereként élte meg” a fideszes Trócsányi László jelölését az Európai Unió szomszédságpolitikai és bővítési biztosának posztjára.
Mi több, Pásztor úgy véli “A vajdasági magyarok büszkék”.
Ebből is látszik, hogy
Pásztor a dúsgazdag megélhetési politikusok párhuzamos világában él.
A délvidéki magyarok több mint kilencven százalékának ugyanis fogalma sincs, ki Trócsányi. Ez persze nem az ő hibájuk. Az itteni magyarság zöme a haladó-szocialista-VMSZ-es szerb rezsim által felkínált olcsó munkaerőként dolgozik 25-30 ezer dinárért valamelyik vérszívó jöttment “beruházónál”. Ezt általában látástól-vakulásig teszik.
(Ha éppen nem kivándorolni készülnek valamelyik nyugati országba.)
Nincs idejük-erejük foglalkozni a különböző gyomorforgató politikai játékokkal, sem az azokat irányító személyekkel.
Nem büszkék ők sem Trócsányira, sem Orbánra, sem Vučićra, sem Pásztorra. Ez utóbbira főleg nem.
Ez abból is látszik, hogy a délvidéki magyarok közül immár csak a ritkuló VMSZ-es tagság vesz részt a választásokon.
Legfrissebb példa: a legutóbbi szabadkai
helyi közösségi választásokon a polgárok mindössze 17 százaléka járult
az urnák elé. A VMSZ nem mert egyedül megmérettetni. Csak a haladókhoz
csapódva tudott “nyeregben maradni”.
Ennek tükrében nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Trócsányi
jelölése is legfeljebb “a száz gazdag magyart”, vagyis az élvonalbeli
VMSZ-es kádereket hozta lázba. (És persze Vučićékat.)
Magyarjainknak pedig maradnak a sivár
hétköznapok, a nyomasztó bizonytalanság és a puszta megmaradásért vívott
küzdelem. Mindezt a VMSZ-nek és a szövetségeseinek köszönhetik. És az
anyaországi kormánynak is, amely
semmit sem tett-tesz a délvidéki magyarság önrendelkezéséért
(miközben pl. a szandzsáki bosnyákok vezetői hivatalosan és egyre hangosabban követelnek különleges státuszt a népük számára).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése