Uvaženi kolumnista Danasa, novinar i voditelj Nenad Kulačin je u tekstu objavljenom 3. septembra ove godine postavio pitanje: „Zašto ćute psihijatri“?
Dragica Stanojlović
Takvo pitanje je često postavljano i na društvenim mrežama. Direktno se prozivaju psihijatri zbog toga što, navodno, „ne stisnu petlju“ i ne obelodane karakteristike psihičkog stanja predsednika Srbije, čije ponašanje odavno nije usklađeno sa realnošću.
Da krenemo od jedne hipoteze. Pretpostavimo da se udruženja psihijatara i psihologa usaglase da predsednik podstiče i izaziva društvenu devastaciju, zbog lako dokazivih javnih izjava, koje ne sadrže činjenice, već njegove lične procene, neprimerenih uvreda i neprijateljskih poruka upućenih neistomišljenicima. Pošto potkrepe svoje mišljenje primerima iz svakodnevnih predsednikovih nastupa, grupa ovih stručnjaka može javno da objavi svoj nalaz.
Takav dokument nema stručnu podlogu jer se zasniva na opšte poznatim simptomima, koji ne mogu da predstavljaju dijagnozu. U psihijatriji i psihologiji ona se postavlja u direktnom kontaktu sa klijentom (pacijentom) posle studiozne opservacije, medicinskih i psiholoških testova i timskog donošenja zaključaka. Da pretpostavimo mogućnost još jedne činjenice.
Moguće je da predsednik ima svog psihijatra koji bi, eventualno, imao šta da kaže javnosti. Tu dolazimo do Hipokratove zakletve, na koju nas podseća Nenad Kulačin. U tekstu koji izgovaraju lekari prilikom primanja diploma o završenom medicinskom fakultetu, a koji se koristi širom sveta, navedena je klauzula: „Poštovaću tajne onoga ko mi se poveri.“ To znači da bi pretpostavljeni psihijatar prekršio zakletvu koju je položio i etički kodeks lekarske profesije.
Razumem osećanja besa i nemoći koji se javljaju kod svih koji zbog profesije, ili nerazvijene sposobnosti da zaštite sebe, slušaju javne nastupe predsednika. Teško da bilo ko sa razvijenim logičkim mišljenjem i zaključivanjem može da ostane emotivno miran, pred tolikom količinom laži, neprimerenih uvreda, potiranja realnosti i pokušajima da se sve to predstavi kao nepobitna istina.
Predsednik svakodnevno eksponira sopstvenu ličnost bez ikakve samokontrole i samospoznaje. Od kako se pre gotovo trideset godina pojavio na političkoj sceni, trudio se da senzacionalističkim izjavama i socijalno neprimerenim ponašanjem skrene pažnju na sebe. (Podsetimo se njegovih istupa za govornicom skupštine, izjava kao što su: „100 Muslimana za jednog Srbina“, postavljanja natpisa na Bulevaru Zorana Đinđića sa imenom Ratka Mladića…) On se sistematično i studiozno pripremao da zagospodari Srbijom, i u tome je uspeo, jer je za njega 2017. godine glasalo dva miliona birača. Nije bio novo, nepoznato lice na političkoj sceni Srbije, od koga infantilni deo naciona očekuje spas.
Bio je godinama tu isti ovakav, samo što nije imao prilike da ispolji čitavu paletu patoloških osobina svoje razuđene ličnosti. O tome sam pisala u četiri teksta koje je tokom ove godine objavio Danas i u svojoj knjizi Korak po korak iz mraka u mrak. Za sve one koji nisu imali prilike ni želje da čitaju moje objave, daću kratak opis osobina po kojima može da se prepozna Aleksandar Vučić.
Egocentričan je, narcisoidan, sa nesavladivom potrebom da uvek bude u centru pažnje. Promenljivog je raspoloženja, bez empatije. Sklon je teatralnom ponašanju i dramatizaciji. Ne podnosi kritiku niti drugačije mišljenje. Neprijatne situacije ili emocije duboko potiskuje, tako da ne mogu da se probiju u njegovu realnost. Ona je modelirana imaginacijama i fantazijama.
Ima transcedentni doživljaj sopstvenog bića. I još jedna kratka opservacija. U istoriji ljudskog trajanja uvek je bilo i biće ljudi sa ovakvim osobinama. Nikada nisu odlazili sa vlasti zbog psihološke i psihijatrijske opservacije. Organizovana, odgovorna i osvešćena većina im je uskraćivala poverenje i prekidala njihovo destruktivno delovanje. Toliko o psihijatrima i njihovom ćutanju.
Autorka je psihijatarka u penziji
https://www.danas.rs/dijalog/reakcije/zato-cute-psihijatri/
Ezért hallgatnak a pszichiáterek
Nenad Kulačin, a Danas megbecsült jegyzetírója, újságíró, műsorvezető az idén szeptember 3-án a Danas napilapban megjelent írásában feltette a kérdést: „Miért hallgatnak a pszichiáterek?” Ilyen kérdést gyakran feltettek a közösségi oldalakon is. A pszichiátereket közvetlenül marasztalják el amiatt, mert állítólag „nem elég tökösek” és nem hozzák nyilvánosságra a Szerbia elnökének – akinek viselkedése régóta nincs összhangban a valósággal – pszichikai állapotára vonatkozó jellemzést.
Induljunk ki egy felvetésből. Feltételezzük, hogy a pszichiáterek és a pszichológusok társasága egyetért abban, hogy az elnök a társadalom tönkretételét serkenti és okozza azon könnyen bizonyítható nyilvános felszólalásaival, amelyek nem tényeket tartalmaznak, hanem az ő személyes meglátásait, példátlan sértegetéseit és a vele nem azonosan gondolkodók felé irányuló ellenséges üzeneteket. Miután véleményüket az elnök mindennapos szerepléseiből vett példákkal alátámasztja, ezen szakértők csoportja nyilvánosságra hozhatja leleteinek eredményét.
Egy ilyen dokumentumnak nincs szakalapja, mivel széles körben ismert tüneteken alapul, amelyek nem szolgálhatnak egy diagnózis alapjául. A pszichiátriában és a pszichológiában a klienssel (pácienssel) létesített közvetlen kapcsolat után lehet azt felállítani, szakmai megfigyelés, egészségügyi és pszichológia tesztek elvégzését követő csoportosan történő következtetés levonásával. Feltételezzünk egy másik lehetőséget is.
Megtörténhet, hogy az elnöknek van saját pszichiátere, akinek, esetleg, lenne mondanivalója a nyilvánosság előtt. Itt jutunk el a hippokratészi esküig, amelyre emlékeztet bennünket Nenad Kulačin. Abban a szövegben, amelyet az orvosok az egyetemi tanulmányaik befejezését igazoló diplomájuk átvételekor mondanak világszerte, létezik egy mondat:
„Amit kezelés közben látok vagy hallok, nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm.” Ez azt jelenti, hogy a feltételezett pszichiáter megszegné az esküjét és az orvosi szakma etikai kódexét is.Megértem a harag és a tehetetlenség érzésének megjelenését azoknál, akik vagy szakmájukból kifolyólag vagy azért, mert képtelenek megvédi magukat, de hallgatják az elnök nyilvános felszólalásait. Nehezen elképzelhető, hogy bárki, aki fejlett logikai gondolkodással és következtető képességgel bír, érzelmileg nyugodt tudna maradni ekkora mennyiségű hazugság, példátlan sértegetés, a valóság tagadása és mindennek a megkérdőjelezhetetlen valóságként való bemutatása mellett.
Az elnök naponta mutatja meg személyiségét, mindennemű önkontroll és önismeret nélkül.
Amikor, majdnem harminc évvel ezelőtt megjelent a politikai színtéren, azóta arra törekszik, hogy szenzációs kijelentésekkel és társadalmilag illetlen viselkedéssel magára vonja a figyelmet. (Emlékezzünk a parlamenti szószéknél történő kirohanásaira, erre és ehhez hasonló kijelentéseire: „100 muszlimot egy szerbért”, a Zoran Đinđić sugárúton a háborús bűnös Ratko Mladić nevével ellátott feliratok elhelyezése…)Módszeresen és tudatosan készült arra, hogy Szerbián uralkodjon, és ez sikerült is neki, mert 2017-ben kétmillió szavazó voksolt rá. Nem egy új, ismeretlen arc volt Szerbia politikai színterén, akitől a nemzet infantilis része megváltást vár.
Évekig itt volt, ugyanilyen, csak nem volt lehetősége demonstrálni felbolydult személyisége beteges tulajdonságainak palettáját. Erről írtam abban a négy írásban, amelyet a Danas jelentetett meg idén és a Lépésről lépésre a sötétségből a sötétségbe (Korak po korak iz mraka u mrak) című könyvemben. Mindenkinek, akinek nem volt alkalma és kedve se ahhoz, hogy elolvassa írásaimat, rövid leírást adok azokról a tulajdonságokról, amelyekről fel lehet ismerni Aleksandar Vučićot. Egocentrikus, narcisztikus, legyőzhetetlen szükséget érez arra, hogy állandóan a középpontban legyen. Kedve változó, empátiakészsége nincs. Hajlamos a teátrális viselkedésre és a dramatizálásra. Nem tudja elviselni a kritikát és az övétől különböző véleményt sem. A kellemetlen helyzeteket vagy érzelmeket mélyen elfolytja, így ezek nem találnak utat a valóságához. Ami képzeletekkel és fantáziákkal mintázott.
Transzcendensen éli meg saját lényét. És még egy rövid észrevétel.
Az emberi történelem során mindig is voltak és lesznek is ilyen tulajdonsággal rendelkező emberek. Ők sohasem mondtak le a hatalomról pszichológia és pszichiátriai vizsgálatok miatt.Egy szervezett, felelősségtudatos és felvilágosult többség vonta meg tőlük a bizalmat és szakította meg romboló tevékenységüket. Ennyit a pszichiáterekről és azok hallgatásáról.
Dragica Stanojlović (a szerző nyugalmazott pszichiáter)
Az eredeti cikk a Danas napilapban jelent meg.
2019. szeptember 7. [13:36]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése