Párbeszéd, kivel és miről?
A Szent István-napi rendezvényeket
követően először Németh Ernő
véemeszhez közeli újságíró tette fel a kérdést – tekintettel a 2020 elején
esedékes választásokra is –, hogy „Lesz-e vajdasági magyar párbeszéd?”[1]
Az írás apropója, hogy „a
Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) 2015-ös belharcai, a Magyar Mozgalom (MM)
megalakulása, illetve a (véemeszből történt – B.A.) kizárások/kilépések után
megszakadt a felek között a kommunikáció, s ez az állapot már négy éve tart”.[2]
Németh a kérdést Pásztor István, a VMSZ/BMC elnökének
augusztus 17-ei Palicson elhangozott[3] és Józsa Lászlónak, Magyar Mozgalom (MM) elnökségi tagjának augusztus 20-ai, Horgoson
mondott beszédére alapozta.[4]
A cikkíró szerint ugyanis,
Pásztor mondatai „a kontextusba ágyazva felfoghatóak úgyis, hogy a VMSZ elnöke
kész a párbeszédre a másként gondolkodókkal is”.[5]
Értelmezése szerint, Józsa „nagyjából hasonló gondolatokat fogalmazott meg,
mint Pásztor István”.[6]
– Nem tudni, hogy a palicsi és a
horgosi mondatok egyféle puhatolózási szándékkal hangzottak-e el, hogy
felmérjék, a másik fél kész-e a párbeszédre. Ha igen, akkor most tűzszünetre
lenne szükség, mert nem kellenek különféle meggondolatlan nyilatkozatok, amelyek
megint ellehetetlenítenék a vajdasági magyar-magyar közeledést – fogalmazott
Németh írásának befejező mondatában.
Ebből a mondatból pedig arra
lehet(ne) következtetni, hogy az írás
szerzője a magyar-magyar – ebben az
esetben a VMSZ és az MM – párbeszédet/közeledést szorgalmazza, akármit is
jelentsen ez.
Németh írását a „Békülés,
összeborulás”? c. jegyzetemben kommentáltam.[7] Ennek
lényege, hogy – „habár, a politikában semmit sem lehet kizártnak tekintetni” – a
két említett beszédből „egyáltalán nem lehet a VMSZ és a MM közeledésére, sem a
vajdasági magyar párbeszéd közeli lehetőségére következtetni, ahogyan azt Német
teszi”.[8]
Tóth Imre, a Családi Kör független hetilap újságírója, Németh
írására hivatkozva, „megkereste, a VMSZ és a MM vezetői mellett, a tartományi
parlamenti képviselettel rendelkező Vajdasági Magyarok Demokratikus
Közösségének (VMDK) elnökét is, hogy foglaljanak állást a felvetésekkel
(mármint „az együttműködés szükségességével” – B.A.) kapcsolatban”.[9]
A hetilap szeptember 12-ei számában közi Józsa László
nyilatkozatát, miszerint a két szervezet (a VMSZ és a MM – B.A.) „együttműködésére
a közösség érdekében szükség van […], de erre akkor kerülhet sor, ha a letaposásos,
»eltakarításos«
politizálási stílus egyszer és
mindenkorra megszűnik”. Hogy ez pontosan mit jelent, azt Józsa már nem fejtette
ki. És azt sem, hogy a többi magyar párt (pl. a VMDK és a Magyar Polgári
Szövetség) miért maradna ki az együttműködésből?
A témával kapcsolatban a hetilap felkereste
Pásztor Istvánt is, és „habár a VMSZ irodából többszöri megkeresésre sem kaptak
egyértelmű elutasítást, kérdéseikre augusztus 26. óta nem érkezett válasz”. Ez
is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar
együttműködés! De miért kell minden áron együttműködni Pásztorral? Megérdemli-e
egyáltalán, hogy szóba álljanak vele? Mit tett ennek érdekében? Éppen semmit!
Csonka Áron, VMDK elnöke, a választásokon való részvétellel,
illetve a magyar-magyar együttműködéssel kapcsolatos felvetésekkel
kapcsolatosan elmondta, hogy a VMDK „nyitott a párbeszédre, de csakis
egyenrangú alapon”.
– Egy esetleges együttműködésről
más magyar szervezetekkel akkor tudnék nyilatkozni, ha volna ilyen irányú
megkeresés, konkrét elképzelés. Jelenleg ilyenről nem tudunk beszélni. Mint
ismeretes, a VMDK tagja a Szövetség Szerbiáért (Savez za Srbiju – B.A.) ellenzéki tömörülésnek,[10] de
önálló szervezetként mi fogunk dönteni arról, hogy részt veszünk-e a
választásokon, vagy bojkottáljuk azokat. Döntésünk kialakításánál mérlegelni
fogjuk a délvidéki magyarság jelenlegi helyzetét, valamint azt is, milyen
társadalmi értékeket akarunk a Vajdaságban, illetve Szerbiában” [11] –
válaszolta Csonka a hetilapnak.
A VMSZ/BMC elnöke palicsi
beszédében „egyértelműsítette”: „olyan helytett kíván teremteni”, amelyben
„mindenkinek lehetősége lesz nyíltan állást foglalni […], hogy a nemzetet
erősítő közös döntés oldalán áll vagy ellenzi a nemzetben gondolkodó közösségi
megmaradás politikáját.”[12] Természetesen
ahogyan ezt ő értelmezi, vagyis aki nincs vele, az (nemzet)ellenségnek számít.
Az ilyen fajta pásztori politika eleve kizárja a párbeszédet, az egyes társadalmi
és közösségi kérdésekről való nézetkülönbséget, ami az egypárturalmat erősíti.
Józsa újabb nyilatkozatából arra
lehet következtetni, hogy a VMSZ és a MM együttműködésére sor kerülhet ugyan, de
csak akkor „ha a letaposásos, »eltakarításos« politizálási stílus egyszer és
mindenkorra megszűnik”. Nagy kérdés azonban, hogy ez lehetséges-e amíg Pásztor
István a VMSZ/BMC elnöke? Ennek ellenére, vannak olyan figyelmeztetések is,
miszerint „nehéz megfeledkezni arról, hogy az MM élvonalbeli káderei valamikor
„fanatikus” VMSZ-esek voltak”.[13] Ez
viszont arra utal, hogy mégsem lehet kizárni a MM együttműködését a VMSZ-el.
A VMDK elnöke világosan
megfogalmazta, hogy a VMSZ-el való „párbeszéd csakis egyenrangú alapon”
lehetséges. Ez viszont a VMSZ számára – az eddig (negatív) tapasztalatok
szerint – nem gyakorlat és szinte elfogadhatatlan. (Amióta – a 2016. évi választások alkalmával
– a VMSZ/BMC koalíciós szerződést kötött a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal
és a Magyar Egység Párttal[14] ezek
csaknem teljesen megszűntek létezni.)
Pásztor, Józsa és Csonka idézett
szavaiból arra lehet következtetni, hogy jelenleg nem várható a magyar-magyar
párbeszéd és együttműködés.
A közösség érdekében – Józsa
szavaival – természetesen szükséges lenne a magyar pártok közötti választási és
egyéb témákban való közös fellépésére, kérdés azonban, hogy lehetséges-e/erkölcsös-e
egyáltalán párbeszédet folytatni/„együttműködni” egy párttal, amelyik a magyar
érdekvédelem helyett a Szerb Haladó Párthoz (CHC) csatlakozott, annak a
szekerét tolja?
Elég csak azt mondani, hogy „a VMSZ igazából sohasem működött délvidéki
magyar politikai pártként, mindig is amolyan érdekcsoportot alkotott”, hogy
„a létezése óta egy konkrét lépést sem tett az itteni magyarság területi
autonómiája megvalósítása irányában”, és
hogy „asszisztált a szerb rezsimnek a magyarságot megalázó
megmozdulásaihoz”.[15]
A megoldást – a közelgő
választásokon való közös fellépés érdekében is – inkább az ellenzéki magyar
politikai pártok (VMDK, MM, Magyar Polgári Szövetség) és szervezetek közötti mielőbbi
együttműködésében kellene keresni. A közéletben, sajnos, ennek semmi
jelét nem látni! Ez pedig már nagy baj…
BOZÓKI Antal
Torda, 2019. szeptember
15.
[1] Lesz-e vajdasági magyar párbeszéd? https://www.vajma.info/cikk/tukor/7913/Lesz-e-vajdasagi-magyar-parbeszed.html, 2019. augusztus 21. [15:41]
[2] Uo.
[3] Pásztor István ünnepi beszéde. https://www.magyarszo.rs/hu/2070/kozelet/100454/P%C3%A1sztor-Istv%C3%A1n-%C3%BCnnepi-besz%C3%A9de.htm
[4] Józsa László felszólalása teljes egészében a https://szabadmagyarszo.com/wp-content/uploads/2019/08/201910820_Szent_Istvan_napja-Horgos.pdf oldalon olvasható.
[5] Lásd az 1-es alatti írásban.
[6] Uo.
[7] „Békülés, összeborulás”?
http://bozokiantal.blogspot.com/2019/08/bekules-osszeborulas.html, 2019. augusztus 24.
[8] Uo.
[9] Tóth Imre: „Ha az »eltakarításos« politizálási stílus egyszer és mindenkorra megszűnik”. Családi Kör, 2019. szeptember 12. 13.
[10] https://savez-za-srbiju.rs/
[11] „Egyenrangú félként a VMDK nyitott a párbeszédre”. Családi Kör, 2019. szeptember 12. 13.
[12] Lásd az 1-es alatti írásban.
[13] F. F. : Békülni, összeborulni készül a VMSZ és a Magyar Mozgalom? https://delhir.info/2019/08/23/bekulni-osszeborulni-keszul-a-vmsz-es-a-magyar-mozgalom/
[14] VMSZ-VMDP-MEP: Aláírták a hárompárti koalíciós szerződést. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19802/VMSZ-VMDP-MEP-Alairtak-a-haromparti-koalicios-szerzodest.html, 2016. március 8. [14:18]
[15] Lásd F. F. írását a 13-as jegyzetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése