A magyarkanizsai Bús Márta az egyik
Facebook-bejegyzésében találóan, három mondatban összefoglalta mindazt, amiről
tegnap egy régi ismerősömmel beszélgettünk:
Azért
ez mindenféleképpen szomorú. Eddig az itt született, saját, külön bejáratú
betörőinktől kellett csak félnünk, akik az otthon gyűjtögetett pénzt és arany
ékszert vitték el pillanatok alatt, amíg a (főleg nyugdíjas, idős) házigazda
nem tartózkodott a házában. Most meg már eltörpül a rablóktól való félelmünk a
betolakodó, ki tudja honnan jött, milyen szándékú, „csak átutazni óhajtó
menekültektől” való rettegés mellett, akik nem elvinni akarják azt, amit
találnak, hanem ideiglenesen felhasználni és ezáltal tönkre is teszik.
Szabadka belvárosában, a Matija
Gubec utcában, a nagybani piac közelében három üresen álló házat feltörtek és
elfoglaltak a migránsok. Az egyik ilyen épület Tóth Hajnalkáé. Ő mesélte az alábbiakat:
– Édesanyám háza volt, 2014 óta nem
lakik benne senki. Korábban már három esetben is betörtek – akkor még nem a
migránsok –, ezért a berendezés java részét elpakoltuk, csak a konyhabútor
maradt a házban, a szőnyeg meg egy kisebb asztal. Hogy baj ne történjen, a
villanyórát lekapcsoltuk, a vizet elzártuk. A radiátorokat nem szereltük le, de
gondosan letakartuk. Rendet hagytunk magunk után.
Két hónappal ezelőtt azt vettük
észre, hogy megint vannak lakói a háznak. Betörték az utcai ablakot, és ott
közlekedtek ki-be. A hívatlan vendégek azonnal feltalálták magukat:
bekapcsolták az áramot, megnyitották a vízcsapot, és birtokukba vették a
lakást. Éjjelente ott tanyáztak, reggelre viszont mindig eltűntek. Volt mit
látnom, amikor beléptem a házba. Ott ettek, ittak, aludtak, a fürdőszobában
bekapcsolták a melegítőt. Mindenfelé piszok, szemét volt. A lányommal
rendszeresen jártunk takarítani, mindent letöröltünk, mindent felmostunk.
Természetesen kihívtuk a rendőrséget, de mivel sosem érték őket tetten, így nem
is intézkedtek. Azt mondták, szereltessek vasrácsot az ablakra. Ha megteszem,
akkor meg kifeszítik, betörik az ajtót. Este már nem mertem bemenni a házba, de
volt olyan, hogy éjjel fél 11-kor hívtam a szolgálatban lévő járőröket, de
akkor éppen nem találtak bent senkit, így maradt minden a régiben. Annyi
történt csak, hogy kiszedtük a biztosítékokat, hogy legalább az áramot ne
használhassák.
Ellopták a kétágú létrát,
valószínűleg arra használták, hogy a kerítésen átmászhassanak a szomszédba. A
nővérem autója, egy Opel Astra, ott állt a ház előtt, azt is feltörték.
Nagyon el voltam keseredve, nagyon
bántott a dolog, de most már feladtam a küzdelmet. Megyek most is, szinte
minden nap, kizárom a kaput, szétnézek az udvarban, de a lakásba nincs
bátorságom belépni. Csináljanak a
házzal, amit akarnak, tegyék még jobban tönkre! Nem érdekel, egymagam úgysem
tudom a sajátomat megvédeni.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése