Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
(197.)
December 23.
Szabadkán
diszkriminálják a horvátokat?
A
Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségének (DHSV) tagjai elhagyták a
Szabadkai Városi Képviselő-testület ülését, mert szerintük a Szerb Haladó Párt (SNS/CNC) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC)
alkotta városvezetés diszkriminálja a horvát kisebbséget.[1]
Egy
év elmúlt azóta, hogy a DSHV kezdeményezte, Szabadkán alakítsanak egy horvát
nyelvű iskolaközpontot, de a hatalom még mindig nem tűzte napirendre annak a
határozatnak a megvitatását, amely a szabadkai óvodák és iskolák hálózati
rendszerének megváltoztatását tartalmazza, és ami elengedhetetlenül szükséges
az iskolaközpont megalakításhoz.
Tomislav Žigmanov, a DHSV elnöke elmondta, hogy a tavalyi év közepén a tartomány és az illetékes minisztérium döntött egy munkacsoport létrehozásáról, amely a kérdést koordinálná.
Tomislav Žigmanov, a DHSV elnöke elmondta, hogy a tavalyi év közepén a tartomány és az illetékes minisztérium döntött egy munkacsoport létrehozásáról, amely a kérdést koordinálná.
–
Erről még a legmagasabb körökben is szó esett, még Aleksandar Vučićtyal is beszéltünk róla és a szerb-horvát
kormányközi vegyesbizottság ajánlásában is ez áll. Hihetetlen, hogy azokat a
kérdéseket nem tűzik napirendre, amelyekről magasabb szinteken már
megállapodtunk. Ez egyértelmű diszkrimináció – mondta Žigmanov, aki a
történtekért a haladók helyi vezetőit, a szabadkai polgármestert és a VMSZ
elnökét tette felelőssé.
Arra a kérdésre, hogy a szabadkai VKT a dokumentumot miért nem tűzi már egy éve
napirendre, nem érkezett hivatalos válasz – közli a Szabad Magyar Szó.[2]
„A
VMSZ asszisztál a haladóknak szabadkai horvátok diszkriminációjához?”[3] Ahelyett,
hogy tanulna a DSHV viszonyulásából, hogyan kell kiállni a közösségi jogokért!
November
30. – december 24.
Vajúdó kisebbségkutatás
A Vajdasági
Magyar Akadémia Tanács (VMAT) szervezésében november 30-án, Értékteremtő
kisebbségkutatás a Kárpát-medencében címmel, „nemzetközi kisebbségügyi
tanácskozást” tartottak az újvidéki Európa Kollégiumban.[4]
A rendezvényen részt vettek a határon túli,
magyarlakta területeken működő kisebbségkutató és más intézmények képviselői,
valamint a hasonló tevékenységgel foglalkozó újvidéki és belgrádi intézmények
képviselői.
A tanácskozáson több volt a külföldi, mint a
szerbiai részvevő. Szám szerint négy magyar kutató
volt jelen – egy Belgrádból,
kettő Újvidékről, egy pedig Szabadkáról[5]
– valamint egy véemeszes
politikus.
–
Vajdaság az egyetlen határon túli régió, ahol nem működik szigorúan
kisebbségkutatásra összpontosított tudományos intézet – állapították
meg a tanácskozás részvevői [5]
Vajdaság egy
multietnikus, multikulturális környezet, ahol a kerekasztalokon elhangzottak
alapján indokolt lenne egy ilyen intézet létrehozása – nyilatkozta december
24-én Lendák Imre, a Vajdasági
Magyar Akadémiai Tanács elnöke.[7] – Az lenne a logikus, ha a többi
kisebbséggel közösen hoznánk létre az intézményt, hiszen ahhoz, hogy
megalakuljon, egy adott számú kutatóra, vezetőre, illetve adminisztratív
munkásra van szükség. Nem utolsósorban szükség lenne az állam, ez esetben
Vajdaság tartomány alapítói támogatására is – tette hozzá Lendák.
A VMAT fiatal és
a társadalom-tudományokban bizonyára nem jártas elnöke (képzettsége szerint
elektrotechnikai és számítástechnikai mérnők)[8]
azonban szem elől téveszti, hogy a jelenlegi hatalomnak, a Vajdasági Magyar
Szövetségnek (Vučić Magyarjai Szövetségének) és Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT)
nem érdeke egy ilyen intézet létrehozása, mivel egykettőre fény derülne, hogy
milyen is az őshonos magyar közösség valós helyzete.
– A Magyar
Nemzeti Tanács nem volt képes vagy nem akarta felvállalni a kutatások szervezését
és koordinálását, ezért azok továbbra is atomizáltan és világos célok nélkül
zajlanak – nyilatkozta Korhecz Tamás
alkotmánybíró.[9]
– A kutatásokra
jellemző volt, hogy ezeket ugyan zömmel vajdasági és nemzetiségi hátterű
személyek végezték el, de a kutatások legtöbbször az állami felsőoktatási és
tudományos intézményeken kívül valósultak meg. Ez az amatörizmus rányomta a
bélyegét az eredményekre is, hiszen a kutatások természetes közege éppen az
egyetemeken és az akkreditált kutatóintézetekben van – magyarázta Korhecz. Elfelejtette
azonban, hogy 2000-től 2010 júniusáig Vajdaság
Autonóm Tartomány Kormányának tagja (majd alelnöke is), 2010–2014 között, a
Vajdasági Magyar Szövetség Magyar Összefogás listáját vezetve a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke
lett.[10]
Csaknem másfél évtizedes politikai pályafutása alatt, tehát, alkalma volt, hogy
tegyen is valamit a nemzeti kisebbségi kutatások érdekében.
Korhecz azt
sem mondta, hogy ha nem lett volna „ez az amatörizmus”, akkor a szerbiai és a
külföldi nyilvánosság nem értesülhetett volna arról, nyoma sem maradt volna
annak, hogy az őshonos magyar közösség milyen problémákkal küzdött és küzd a
kollektív és az egyéni nemzheti kisebbségi jogok érvényesítésért.
Téves az a
hozzáállása is, miszerint az a fontos, hogy „egy-egy kutatás eléri-e a
tudományos közvélemény ingerküszöbét”.[11]
Persze hogy ez nem lebecsülendő, de az talán még fontosabb, hogy a kutatások
eredménye eljusson a nyilvánossághoz, a törvényhozókhoz, a politikai
döntéshozókhoz, az Európai Unió és az Európa Tanács illetékes szerveihez, de a
nemzetközi kisebbségvédelmi szervezetekhez is!
Vajdaságban
huzamosabb ideje a magyar nemzeti közösség helyzetével kapcsolatos tudományos
kutatások szinte alig léteznek. Pontosabban: ezzel mindössze néhányan és
többnyire alkalomszerűen foglalkoztak/foglalkoznak.[12] Mindeddig, sajnos, az anyaország se mutatott
különösebb érdeklődést az itteni magyar közösség helyzetének tudományos
kutatásához.
Az újvidéki összejövetel után
se látszik világos elképzelés arról, hogy, milyen alapokon, formában kellene megszervezni
a kisebbségkutatást – „állami alapítású”, vagy „államilag akkreditált
(bejegyzett, elismert – B. A.) kisebbségi kutatóintézet” formájában? Az sem világos, hogy kezdeményezi-e ezt
egyáltalán valaki?
Az állami kisebbségkutató
intézethez nem kell túl nagy reményeket fűzni, mivel annak az élére – szinte
biztosra vehető – a hatalomhoz, illetve a fekete-vörös-véemszes hatalmi pártok
valamelyikéhez tartozó vezetőt neveznek ki. A hatalom csak nem fog pénzelni egy
intézetet, amelyik nem az érdekeit szolgálja! Ezért Vajdaságban inkább szükség
lenne legalább egy olyan magyar civil szervezetre, amelyik figyelemmel kísérné
a szerbiai jogszabályokból valamint az országnak az emberi és a nemzeti
kisebbségi egyezményekből eredő kötelezettségeinek a teljesítését!
Amíg a „kutatók”
tanácskoznak, a kisebbségkutatás vajúdik, elfogy a magyar közösség!
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2019. december 29.
[1] Elhagyták a szabadkai VKT ülését a horvát képviselők, szerintük diszkriminálják őket
https://szabadmagyarszo.com/2019/12/24/elhagytak-a-szabadkai-kkt-uleset-a-horvat-kepviselok-szerintuk-diszkriminaljak-oket/, 2019. december 24. [8:20]
[2] Uo.
[3] U. Z.: A VMSZ asszisztál a haladóknak a szabadkai horvátok diszkriminációjához? https://delhir.info/2019/12/24/a-vmsz-asszisztal-a-haladoknak-a-szabadkai-horvatok-diszkriminaciojahoz/
[4] Intézményesített kisebbségkutatás. Magyar Szó, 2019. december 2. 1. és 4., és VRTV. Napjaink, 2019. december 2. http://media.rtv.rs/hu/napjaink/52030 [14:10-]
[5] Tóth Imre: Intézményesíteni kellene a kisebbségkutatásokat.
https://szabadmagyarszo.com/2019/12/24/intezmenyesiteni-kellene-a-kisebbsegkutatasokat/, 2019. december 24. [22:42]
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Lendák Imre. http://vmdok.org.rs/vajgen/2015/10/lendak-imre-ph-d/
[9] Lásd a 4-es alatti írást.
[10] Korhecz Tamás. Politikai pályafutása. https://hu.wikipedia.org/wiki/Korhecz_Tam%C3%A1s
[11] Lásd a 15-ös alatt írást.
[12] Bővebben lásd a Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás? c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=12176, 2019. december 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése