Néhány gondolat Pásztor István évértékelő sajtótájékoztatója kapcsán
Nem okozott meglepetést számomra, hogy elnök úr már a beszélgetés legelején a Prosperitati-féle pályázatokra terelte a szót, amikor az elvándorlásról kérdezték. Ez alkalommal is elmondta, amit már sokszor hallottunk, hány ezer pályázat, hány millió dinár, mekkora nyerési százalék. Szólt még a program szülőföldön való maradásra gyakorolt hatásáról is.
A számomra igazán izgalmas kérdést Tőke János, a Családi Kör főszerkesztője fogalmazta meg, miszerint az egyik zentai integrátor még mindig nem fizette ki a gazdákat, és csak egy nap alatt mintegy ötven termelő fordult a helyi és a központi irodához, ahol csak vonogatták a vállukat. A főszerkesztő aziránt érdeklődött, hogy tudnak-e az esetről, és ha igen, tesznek-e valamit az ügy megoldása érdekében?
A kérdés láthatóan meglepte az elnököt, feszengett a székén, kényelmesebb ülőhelyzetet igyekezett keresni magának.Válaszát azzal kezdte, hogy az Alapítvány dolgozói hatalmas munkát végeznek, a pályázatok folyamatos lekísérése és ellenőrzése nagy erőfeszítést igényel, és elmondta, tudnak a dologról, és ahogyan kifejezte magát, „rajta vannak az ügyön”. Minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy segítsenek az integrátornak és a beszállítóinak egyaránt, mivel a program sikere kerülhet veszélybe, amennyiben az események nem vesznek kedvező fordulatot.
Megjegyezte még, hogy a cég likviditási nehézségekkel küzd, ami nem csalásból, vagy rossz szándékból, az emberek átveréséből táplálkozik vagy származik, de van egy olyan körülmény, amit a vállalkozónak kell kezelnie, neki kell a megoldást megtalálnia.A téma kapcsán különféle szóbeszédek kaptak szárnyra Zentán, amelyekre maga az említett integrátor, a Seb Agrár tulajdonos-igazgatója is reagált egyik hirdetményében.
Ebben arról beszél, hogy a cég nincs csődeljárás alatt, és ő sem menekült külföldre. A fizetési késedelmet a Tisza alacsony vízállása miatti szállítási nehézségekkel, a felépített objektumok használatba vételi és egyéb engedélyeinek kiadása körüli problémákkal magyarázta, egyben ígéretet tett, hogy az év végéig rendeződik az anyagi helyzete a cégnek, és jövőre zavartalanul folytatódhat az együttműködés a cég és a gazdák között. Egyúttal felajánlotta, hogy a raktáron lévő, nagy mennyiségű műtrágyával kárpótolni tudja azokat a gazdákat, akiknek erre szükségük van.
Cégek esetében mindenki számára hozzáférhető adatok állnak rendelkezésre a Gazdasági Nyilvántartási Ügynökség (APR – Agencija za privredne registre) honlapján, igaz csak a 2018. évi záró- és állapotmérlegek, de ezek alapján is valamelyest lehet tájékozódni. A Seb Agrár zárómérlege a 2017-es évben 1,716 milliárd dináros (14,6 millió euró) teljes bevételt mutat, míg 2018-ban ugyanez már 3,887 milliárd dinár (33,08 millió euró). Azonban ebben az összegben benne van egy 74,93 millió dináros tétel, ami adományokból származik – feltehetően nagy hányada a Prosperitati Alapítvány támogatása. Összehasonlításként megjegyezném, hogy Zenta község 2018-ban megvalósított költségvetésének értéke 754,545 millió dinár volt. Az eddig elmondottakból megállapíthatjuk, hogy egy nagy pénzeket mozgató cégről van szó, amelyik jelentős szereplője az észak-bácskai régió gazdasági életének.
Tovább elemezve a pénzügyi dokumentumokat szemet szúr az az állapotmérlegben szereplő tétel, miszerint a 2017-es év végi raktárkészlet értéke 86,23 millió dinár, majd ugyanez 2018 végén 461,91 millió dinár, ami több mint ötszörös növekedést jelent. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megállapítsa az ember: amelyik cég raktárra dolgozik, ott nem épp a kívánatos mederben folyik az üzlet, és előbb-utóbb, ahogyan elnök úr is mondta, likviditási nehézségekkel találja szembe magát a cégvezetés.
A likviditási nehézségeket pedig Zentán nemes egyszerűséggel csak úgy szokták mondani, hogy „nincs píz”…A téma kapcsán kicsit körülnéztem a terepen is, és meglehetősen érdekes információkhoz jutottam. Az egyik ismerősöm elmondta, neki voltak kellemetlen tapasztalatai a szóban forgó cég tulajdonosával, még abból az időből, amikor itt Zentán egy társával közösen egy újvidéki vállalatot képviseltek. Az a cég is terményfelvásárlással foglalkozott. Emberünk nagyobb mennyiségű kukoricát adott el az említett felvásárlónak, majd meg is kapta az érte járó összeget, és ezzel befejezettnek hitte az együttműködést. Azonban az év vége felé jött a meglepetés, felszólítás formájában, miszerint fizesse vissza az általa a cégtől felvett vetőmagot, műtrágyát és egyéb anyagokat. Azonnal felkereste a vállalat irodáját, és magyarázatot kért. Ott megnyugtatták, hogy semmi gond, félreértés történt, hiba csúszott az elszámolásba, ki fogják javítani. Miután azonban már vagy harmadszor kapott felszólítást, és bírósággal is megfenyegették, ügyvédet fogadott. A bíróság természetesen az ő javára ítélt, mivel a cég semmilyen dokumentummal, szerződéssel vagy raktárforgalmi bizonylattal nem tudta igazolni az említett nyersanyagok átadását. Ismerősöm megjegyezte még, hogy nem ő volt az egyetlen, akit ilyen módon a bíróság elé kényszerített a gazda. Amikor megkérdeztem tőle, ilyen kellemetlen tapasztalatok után miért kötött mégis integrátori szerződést a céggel, azt felelte, hogy megbízott a Prosperitati Alapítványban, mivel ők alkalmasnak találták, és ajánlották ezt a vállalatot az integrátori szerep betöltésére.
Ami a tartozás műtrágyában történő kiegyenlítését illeti, beszélgetőpartnerem szerint „az élelmesebbjeinek jutott, a nagy többségnek az sem”…
El kell azt is mondani, hogy a többi integrátorral ilyen gondok nincsenek, többségük rendesen fizet, sőt akadnak olyanok is, akik a termény átvételét követően szinte órákon belül átutalják a pénzt.
Az integráció kapcsán eszembe jut egy anekdota, amit az egyik szabadkai ismerősömtől hallottam, azt követően, hogy az integrátorok megkapták a támogatást.
– Nálunk Szabadkán máris megvannak az integráció pozitív eredményei – mondja ő.
– Nofene, mi az? – kérdezem én.
– Az egyik integrátor ez idáig 40.000 eurós BMW-vel furikázott, azt most odaadta a fiának, ő pedig vett magának egy 70.000 euró értékű kocsit… – hangzott a válasz.
Persze nem beszélhetek a termelők nevében, de véleményem szerint legkésőbb az ünnepek után ki kellene állni a gazdák elé, és előrukkolni az igazsággal, még ha az esetleg fájdalmas is. Az Alapítvány és elnök úr sem húzhatja ki magát az események sodrából, annál is inkább, mivel az elhangzott szavai alapján („ismereteink szerint a cégnek likviditási gondjai vannak, ami nem csalásból, vagy rossz szándékból származnak”) arra lehet következtetni, hogy tisztában van a probléma okaival, ismeri azokat.
Kajári Ferenc
2019. december 30. [18:35]
https://szabadmagyarszo.com/2019/12/30/nem-mind-arany-ami-integrator/
Kapcsolódó írások:
Pásztor István: A haladók be-betörnek a szavazótáborunkba
Pásztor István: A haladók be-betörnek a szavazótáborunkba
„Most már mindegy mi, csak bőgjön”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése