A
krimi, tudja mindenki, szereti-e vagy nem az irodalomnak ezt a
vonulatát, játék, szórakozás. Az életben, mindennapjainkban azonban
lényegesen több ennél. Csak látszólag játék, látszólag szórakozás,
kivált azok számára, akiket közvetlenül érint, mint az idei egyetemi
felvételi vizsgák ártatlan áldozatait, akik – magyarok, szlovákok –
azzal a tudattal ültek be a Jogi Kar padjaiba, hogy nemzeti irodalomból
és nyelvtanból fognak vizsgázni, és meglepetéssel tapasztalták, hogy
nem: szerb nyelvtanból és irodalomból készült tesztkérdésekre kellett
válaszolniuk, igaz, magyar nyelven.
Ez már önmagában is elég bonyolult ahhoz, hogy krimit neszeljünk, de a helyzet tovább bonyolódik.
Annak ellenére, hogy nem ismerünk minden részletet (ez a krimi esetében
feszültségfokozó műfaji követelmény!), bár az esettel foglalkozó magyar
sajtóanyagból sok minden kiderül, összeállítható a történet, sőt – még
ha feltételesen is – bizonyos észrevételeket tehetünk, ahogy ezt meg is
tesszük.
De menjünk sorjában!
Téma: egyetemi felvételi vizsga.
Színhely: az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Kara.
Szereplők: a sajtó szerint kilenc magyar és két szlovák felvételiző, a
tartományi és kisebbségi tisztségviselők, a kar illetékesei.
Bonyodalom: nem azt a feladatot kellett megoldani, amire a jelöltek készültek.
Eredmény: kevés pontszám ahhoz, hogy a költségvetésből finanszírozottak között legyenek.
Jogosan merül fel a kérdés: hogy s miért került erre sor?
Az alábbi néhány sorban, mint nyomozó a krimiben, ennek próbálok utánajárni.
A helyzetet bonyolítja, úgy tűnik, mindenkinek igaza van.
Vagy mégse?
Kiindulópont az Újvidéki Egyetem pályázata, amely számos részletre
kiterjed, többek között a külföldről jelentkező szerb és nem szerb
jelöltek felvételére, de egyetlen szóval sem tesz említést a Szerbiában
élő és tanuló nem szerb nemzetiségűekről, mintha ebben az országban csak
szerbek élnének. Ez bármennyire is tényszerűtlen, a pályázat esetében
evidenciaként kezelendő. Tehát, amikor a kar dékánja a jogra hivatkozik,
formálisan igaza van. Bár tudnia kellene, hogy épp a Jogi Karon több
mint egy évtizede létező hagyomány szerint a nemzetiségiek nem szerb
irodalomból és nyelvtanból, hanem saját nemzeti irodalmukból és
nyelvtanukból vizsgáznak, ami mind a mindenki számára biztosítandó
esélyegyenlőséget, mind pedig a középiskolai oktatás létjogosultságát
igazoló szempontokat tekintve természetes, kivált olyan országban, amely
aláírta az egyenlőséget szavatoló európai dokumentumokat, melyhez
illene tartania magát, amit éppen elsősorban egy jogi karon kellene
tudni és betartani. Annál is inkább, mert erre vonatkozóan, ahogy a
tartományi titkár utalt rá, hatályos vajdasági jogszabályok is léteznek.
Mindennek alapján úgy tűnik, mindenkinek igaza van. A karnak, mert a
pályázat szerint járt el, a tartománynak, mert létező szabályokra
hivatkozik és az MNT-nek is, mert bízott az évtizedes hagyomány
fenntartásában.
Csakhogy, mint a krimiben egy véletlenül megtalált gomb, itt is
felbukkan olyan mozzanat, amely a már folytathatatlannak vélt nyomozást
folytathatóvá teszi.
Ez pedig, hogy a Magyar Tanszék tesztkérdéseket hozó tanáraival szemben a
kari hivatal „rettenetesen elutasítóan viselkedett” (Magyar Szó, 2012.
júl. 7-8.), amiből világos, hogy eszük ágában sem volt folytatni a
hagyományt, sőt tudták, hogy a nemzetiségi jelöltek nem anyanyelvi,
hanem szerb tárgyú tesztet fognak kapni. Eleve úgy tervezték-e hogy, a
szerb kérdések magyar fordításban kerülnek a jelöltek elé, vagy ezt
akkor határozták el, amikor a tartományból figyelmeztették őket,
lényegében mellékes. Az viszont már kevésbé elhanyagolható, hogy bár a
dékán megígérte, a jelöltek anyanyelvükön készült teszteket kapnak,
arról nem tett említést, hogy ezek a szerbek számára készült kérdések
fordításai, amire a jóhiszemű hivatalok nyilván álmukban sem gondoltak.
Ezért nem lehetnek vétkesek, de hibáztathatók azért, mert a pályázat
kiírását megelőzően, vagy nyomban ezt követően, nem reagáltak, s nem
kértek módosítást. Ez volt az alaphiba, amivel a kar ügyesen visszaélt.
Olyannyira, hogy azt sem vette figyelembe, miszerint a nemzetiségi
középiskolákban elsajátítandó szerb irodalom (talán nyelvtan is) sem
mennyiségében, minőségében nem azonos a szerb nyelvű középiskolák
anyagával, s ezért fennállhat annak veszélye, hogy olyan kérdések is
szerepelnek a felvételi tesztben, amelyekről a nemzetiségi diákok
tanulmányaik során nem is hallhattak.
S itt akár be is fejezhetnénk az egyetemi szinten történt kultúrkrimiben
végzett oknyomozásunkat, ha nem motoszkálna a kisagyunkban az a
gondolat, mindez talán nem véletlenül történt, hanem összefüggésbe
hozható azzal a nemzetiségi vonatkozásban esedékes visszalépéssel, amit
országos szinten is meg fogunk a közeljövőben tapasztalni. Bár tévednék,
de – ahogy a mondás tartja – jobb félni, mint megijedni.
Gerold László
http://www.vajma.info/hetirovat/porteka, 2012. július 8. [13:14]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése