Július 1.

Világnap (Svetski dan graditeljstva / World Architecture Day, World Day of Arhitecture) 

Július első napját az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) nyilvánította világnappá, hogy ezzel is felhívja a figyelmet az ember környezetét meghatározó módon alakító építészetre. Magyarországon 1988-ban ünnepelték meg először.

1997-ben tartották e napon utoljára, majd áthelyezték október első hétfőjére, hogy egyesítsék a Habitat (az emberi települések) napjával, amelyet az ENSZ később hirdetett meg. (Október első hétfője a Habitat napja!)

A köztisztviselők napja (Magyarországon) [Dan javnih službenika (u Mađarskoj) / Public Servants Day (in Hungary)

          

A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete 1996-ban kezdeményezte, hogy a köztisztviselői törvény 1992. július 1-jei életbelépésének emlékére Magyarországon július 1-je legyen a Köztisztviselők Napja. 1997-ben tartották meg először. 2001-től munkaszüneti nappá nyilvánították a köztisztviselők számára Emiatt a minisztériumok, önkormányzatok, közigazgatási hivatalok, okmányirodák, APEH és az egészségbiztosító kirendeltségek ügyfélszolgálatai zárva tartanak.

A magyar egészségügy napja (Dan mađarskog zdravstva / Hungarian Health Day)

1818-ban ezen a napon született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője”, ezért lett a magyar egészségügy napja július 1.

Semmelweis Ignác Fülöp (Buda, 1818. július 1.–Bécs, 1865. augusztus 13.) orvos, Bécsben és Pesten tanult, s a bécsi szülészeti klinika asszisztenseként kezdte tudományos pályafutását. Elsőként mondta ki, hogy a gyermekágyi láz nem önálló kórkép, hanem bomlott szerves anyag okozta fertőzés következménye. Feltételezte, hogy e fertőzés megelőzhető a klóros-vizes tisztítás által, s e tekintetben az aszepszis egyik első hirdetője volt. Klórvizes fertőtlenítési eljárását többnyire kétkedéssel fogadták, s az 1850-es évek elején Bécsből visszatért Pestre, majd 1855-ben, a Rókus Kórházban a szülészet tanára lett, ahol elsőként végzett petefészekműtétet, s másodikként császármetszést. Alapvető szülészeti kézikönyve az 1858-as magyar nyelvű folyóirat cikkei után 1861-ben jelent meg német nyelven. Vérmérgezés következtében hunyt el. Tanait csak jóval halála után ismerte el a nemzetközi tudósvilág. Nevét ma, múzeum és emlékérem is őrzi.