Július 11.

Nóra napja.

Az Eleonóra rövidülése, amely az arab Ellionor névből származik. Jelentése: Isten az én világosságom

1533 – VIII. Henrik elvált feleségétől, Aragóniai Katalintől, hogy feleségül vegyen egy udvarhölgyet, Boleyn Annát (három év múlva lefejeztette s még négyszer nősült).
1819 – Megszületett Reguly Antal néprajzkutató.
1819 – Megszületett Susan Warner amerikai írónő, aki érzelgős ifjúsági regényeket írt: a „Wide, Wide World”-ot 1851-ben és a „Queechy”-t 1852-ben.

1934 – Megszületett Giorgio Armani divattervező.
1937 – Meghalt George Gershwin (eredeti nevén: Jacob Gershowitz) zeneszerző és zongoraművész, a szimfonikus jazz megteremtője (Kék rapszódia, Egy amerikai Párizsban, Porgy és Bess).
1945 – Megszületett Deborah Harry énekesnő (Blondie), színésznő.
1959 – Megszületett Suzanne Vega angol énekesnő, dalszerző (Luka).
1960 – Megszületett Richie Sambora a Bon Jovi együttes tagja.

1981 – Meghalt Bilicsi Tivadar színész.
1989 – Meghalt Sir Laurence Olivier világhírű Shakespeare-színész és rendező. Ismertebb filmjei: A Bounty; A hazárdőr; Drakula, A Názáreti Jézus I-II; Maraton életre-halálra; Angliai csata; A Manderley-ház asszonya; Lady X válása. Shakespeare filmadaptációi: V. Henrik, Hamlet, III. Richárd.

Július 11. – A csokoládé világnapja

Franciaország javaslatára 1995 óta ünneplik meg minden év július 11-én. A kakaóbabból készült csokoládé a világ legkedveltebb édessége. A kakaó az aztékok kedvenc itala volt, az istenek ajándékának tartották. Európába a spanyol hódítók révén került, és mintegy kétszáz évig a spanyolok monopóliuma volt. A kakaót sokáig italként fogyasztották, Európában kezdték ízesíteni, édesíteni és afrodiziákumnak (nemi vágyat serkentő anyag) is számított. A szilárd csokoládét a 18. században Angliában kezdték gyártani, a csokoládészeletet 1847-ben találták fel, tejcsokoládét először 1876-ban gyártottak, a technika azóta is tökéletesedik.
A félárnyékos helyeket kedvelő kakaóbabot hatalmas trópusi ültetvényeken termesztik, ízét a bab fajtája, a termőhely és az éghajlat szabja meg, az ínyencek kis, kézműves ültetvényeken termő különleges minőségű (és árú) babot keresik. A csokoládé gyártása folyamán az érett és leszüretelt babot erjesztik, szárítják, pörkölik, majd a mag belsejét finomra őrlik. A masszából kisajtolják a kakaóvajat, a visszamaradó szilárd anyagból készül a kakaópor. Ezután a kakaóvajból, kakaómasszából, cukorból (és tejcsokoládé esetén tejből is) álló masszát többször átsajtolják, igen hosszú ideig gyúrják, majd hideg-meleg hőmérséklet-váltásokkal stabilizálják.
A csokoládénak nincs szüksége reklámra, a világnap mégis remek alkalom arra, hogy fogyasszunk ebből az édességből. Amely ugyan kalóriabomba, de aki kiegyensúlyozottan és egészségesen táplálkozik, nyugodtan ehet a fekete édességből. A csokoládénak (főként a kakaót nagy mennyiségben tartalmazó étcsokoládénak) bizonyítottan kedvező élettani hatásai vannak: csökkenti a koleszterinszintet, tannintartalma antioxidáns, a benne található kálium vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztásakor endorfin (boldogsághormon) szabadul fel. Napi 10 gramm fogyasztása kifejezetten javasolt.
A klímaváltozás miatt azonban napjainkban a legnagyobb, nyugat-afrikai kakaóbab-termelő területeken az átlagosnál szárazabb időjárás miatt jelentősen csökkent a termelés, így a világpiacon 40 százalékos drágulásra lehet számítani. Sőt, egy nemrég közzétett tanulmány szerint, ha az átlaghőmérséklet ilyen ütemben emelkedik, a jelenlegi termőterületek 2050-re a felére zsugorodnak. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Július 11. – Szent Benedek ünnepe

Július 11-én tartják a bencés rend alapítójának, Európa védőszentjének ünnepét.
Szent Benedek életéről keveset tudunk, egyetlen kortársától sem maradt fent rá vonatkozó adat. Életét halála után, de még élő tanúk elbeszélése alapján írta meg Nagy Szent Gergely pápa. A mű azonban lényegében csodás történetek sorozata, hogy az olvasók meggyőződhessenek róla: Benedek (akinek neve latinul áldottat jelent) valóban a Lélek minden adományát megkapta. Az bizonyos, hogy 470-480 között született a dél-umbriai, az Appenninekben fekvő Nursia (ma Norcia) városkában. Előkelő családból származott, tanulmányait Rómában kezdte, de az ottani erkölcstelen élettől megundorodva visszavonult először Enfidébe (ma Affile), majd egy barlangba. Itt sikerült legyőznie a kísértéseket (a legenda szerint a női kísértés elkerülésére csalánbokorba ugrott). Három év után pásztorok találtak rá, és ő előjött magányából, hogy remetetársai vezetője legyen.
A vicovaroi sziklakolostor apátja lett, de nyája nem viselte a szigorú, Istennek tetsző irányítást, ezért megpróbálták megmérgezni. Benedek csodás módon megmenekült (felismerte a neki szánt, mérgezett ételeket és italokat), és visszatért barlangjába. Nem sokkal később új tanítványok jelentek meg nála, akiket a subiacói völgyben tizenkét kolostorba osztott szét, egy-egy "atya" keze alá, ő pedig a legfőbb irányítást vette át.
529-ben útja innen Monte Cassinóba vezetett, ahol egy régi erőd és egy hajdani szentély romjaiból kolostort épített. Az építő ember teljesedett ki benne, aminek része, hogy egységes alkotmányhoz igazodó közösséget hozott létre. Mindnyájan a közös "szent szabály" szerint éltek, amely itt kapta meg végleges formáját. A Benedek által 540-ben alkotott, 73 fejezetből álló regulát Nagy Szent Gergely pápa tette kötelezővé minden kolostorban, és a bencéseknél mind a mai napig ez szabályozza a közösség életét. A Regula szól a szerzetességről, az apátról, 74 pontban felsorolja a jó cselekedeteket, szól az engedelmességről, a hallgatásról, az alázatosságról, de rendelkezik a kolostori élet gyakorlati szabályairól is.
Benedek, aki megjósolta halála napját, 547. március 21-én halt meg. 1220-ban III. Honoriusz pápa avatta szentté, 1964-ben VI. Pál pápa a nyugati szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként Európa védőszentjévé nyilvánította. Benedek a mérgezések, tűzvész, varázslás, láz, vese-, fog-, epekő betegségek ellen védő szent, a haldoklók, az iskolás gyermekek, bányászok, barlangkutatók, rézmetszők patrónusa, ünnepe július 11. Ábrázolásakor attribútuma a Regulára utaló könyv, a szerzetesi fegyelmet jelképező vesszőnyaláb, a kehely kígyóval, utalva a megmérgezési kísérletre, a gabonarosta, mert legendája szerint dajkája eltörte, de Benedek imádságára újra ép lett, a bot, a galamb és a holló kenyérrel a csőrében, mert a holló vette ki kezéből a mérgezett kenyeret.
A bencés rend, amelynek jelszava az "ora et labora", azaz imádkozzál és dolgozzál, sokáig csak azokat a kolostorokat jelentette, amelyek Szent Benedek regulája szerint éltek. A Bencés Konföderációt a 19. század végén XIII. Leó pápa hozta létre, de még ez sem jelent egységes szerzetesrendet. A legismertebb bencés apátságot a franciaországi Clunyben 909-ben alapították. Magyarországon a bencések először 996-ban Szent Márton hegyén telepedtek le, a pannonhalmai apátság öt évvel később kapta meg Monte Cassino kiváltságait. Ma öt helyen - Bakonybélben, Budapesten, Győrben, Pannonhalmán és Tihanyban - működik bencés rendház, 1953 óta a magyar kongregációhoz tartozik a Sao Pauló-i magyar bencés perjelség is. A bencés tanító rend is, gimnáziumuk Győrben és Pannonhalmán működik. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

A képen Pietro Perugini: Szent Benedek (1496–1500)

155 éve, 1859. július 11-én szólalt meg először a londoni parlament épületének óratornyában a híres harang, a Big Ben.
London egyik leghíresebb szimbólumát, a viktoriánus korszak építészeti és műszaki mesterművét

Edmund Beckett Denison, Grimthorpe bárója tervezte. Denison eredetileg ügyvéd volt, de szenvedélyesen érdekelték az órák, és ő változtatta meg a harang óraművének eredeti tervét, hogy az nagy mérete és az időjárási viszontagságok ellenére másodpercre pontos legyen. A 13 tonnát nyomó Big Ben (a becenevet megrendelője, Sir Benjamin Hall felsőházi képviselő után kapta) az 1834-ben leégett westminsteri palota helyére épült új parlamentben, egészen pontosan az Alsóház bejáratánál lévő toronyban kapott helyet. Ez a torony ugyan hat méterrel alacsonyabb a Felsőházat őrző Viktória-toronynál, de harangja révén, amely elüti az órákat, sokkal nagyobb hírnévre tett szert. (Angliában csak egy ennél nagyobb harang van, az a Szent Pál-székesegyházban lakik.)
A Big Ben eredetileg 16 tonnásnak készült, de az 1856-ban kiöntött első példány a két évig tartó kipróbálás során megrepedt. A második öntvény sem bizonyult teljesen hibátlannak, emiatt Denisont kétszer is perbe fogták hitelrontás miatt, és mindkét pert elvesztette. A készítők a problémát találékonyan hidalták át: egy rövidebb nyelvet helyeztek be, amely nem érte el a repedést. A nagyharang (közkedvelt nevén a Big Ben) méltóságteljesen csak kerek órákban dolgozik, a negyedórákat felváltva kisebb harangok ütik el. A harang mellé monumentális óra is került a toronyra, amelynek percmutatója 4,25 méter hosszú. Az órát hetente háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken húzzák fel kézzel, az eljárás több mint egy óra hosszat tart. Ha egy kicsit siet vagy késik, egy szerelő a helyzettől függően egy régi egypennys érmét tesz az ingára, vagy elveszi róla: elég ugyanis ez a kicsiny súlyeltérés, hogy lelassítsák vagy felgyorsítsák az óraművet kétötöd másodperccel.
Az elmúlt másfél évszázadban az angol pontosság jelképe London egyik szimbólumává vált, ha arra járva világító fényt látunk az óratornyon, akkor tudhatjuk: ülésezik a parlament. Későn fekvők a BBC brit közszolgálati rádióban hallhatják a hangját: mindig a Big Ben üti el az éjfélt.

MTVA – Sajtó- és fotóarchívum