Olga napja.
Germán, orosz eredetű név, a Helga orosz
formájából származik, jelentése egészséges, boldog.
1657 – Pozsonyban magyar királlyá koronázták I.
Lipótot, akinek uralkodása idején szabadult fel az ország a másfélszáz éves
török hódoltság alól.
1663 – Elfogadta az angol parlament a második hajózási törvényt, amely
kimondta, hogy csak angol hajók szállíthatnak és csak angol árut a gyarmatokra.
1768 – Megszületett Charlotte Corday, aki megölte a francia forradalom egyik vezetőjét, Marat-t.
1824 – Megszületett ifj. Alexandre Dumas francia regényíró (A kaméliás hölgy, Traviata).
1848 – Megszületett Eötvös Loránd, világhírű magyar fizikus, geofizikus, a torziós inga feltalálója.
1866 – Cyrus Field irányításával lefektették az atlanti kábelt. Ez volt az első vízalatti távírókábel Észak-Amerika és Európa között.
1877 – Megszületett Dohnányi Ernő, zongoraművész, zeneszerző, karmester, zongorapedagógus.
1908 – Megszületett Schaár Erzsébet Munkácsy-díjas szobrász, érdemes művész.
1916 – Megszületett Elizabeth Hardwick amerikai szerző, kritikus, az első nő, aki átvehette a „Nathan Drama Criticism”-díjat 1967-ben.
2001 – Los Angelesben meghalt Jack Lemmon Oscar-díjas amerikai színész (Van, aki forrón szereti, Irma, te édes, Furcsa pár, A szomszéd nője mindig zöldebb).
1768 – Megszületett Charlotte Corday, aki megölte a francia forradalom egyik vezetőjét, Marat-t.
1824 – Megszületett ifj. Alexandre Dumas francia regényíró (A kaméliás hölgy, Traviata).
1848 – Megszületett Eötvös Loránd, világhírű magyar fizikus, geofizikus, a torziós inga feltalálója.
1866 – Cyrus Field irányításával lefektették az atlanti kábelt. Ez volt az első vízalatti távírókábel Észak-Amerika és Európa között.
1877 – Megszületett Dohnányi Ernő, zongoraművész, zeneszerző, karmester, zongorapedagógus.
1908 – Megszületett Schaár Erzsébet Munkácsy-díjas szobrász, érdemes művész.
1916 – Megszületett Elizabeth Hardwick amerikai szerző, kritikus, az első nő, aki átvehette a „Nathan Drama Criticism”-díjat 1967-ben.
2001 – Los Angelesben meghalt Jack Lemmon Oscar-díjas amerikai színész (Van, aki forrón szereti, Irma, te édes, Furcsa pár, A szomszéd nője mindig zöldebb).
30 éve, 1984. július 27-én
tizenkilenc népi értelmiségi levelet intézett Kádár János pártfőtitkárhoz a
magyarság sorskérdéseinek ügyében.
A 20. század második felében a kelet-közép-európai szocialista tábor országaiban a nemzetiségek kérdését megoldottnak tekintették az úgynevezett szocialista demokrácia keretei közt. A nyilvánvaló hátrányos megkülönböztetések nem kerültek napirendre hivatalos formában az anyaország és az adott állam külkapcsolataiban. A kisebbségi magyarságot érő elnyomás, hátrányos megkülönböztetés, számbeli és kulturális fogyatkozásuk az úgynevezett népi ellenzékben makacs szószólóra talált.
A kisebbségi magyarságért viselt felelősségre először Illyés Gyula figyelmeztette a hatalmat és az "eltompult" értelmiséget az 1970-es években, mire a hatalom az e tárgyban írott esszéit tartalmazó Szellem és erőszak című kötetét megjelenése után zároltatta. A népességfogyás ügyében Fekete Gyula író riadóztatta a közvéleményt, meg is kapta tárgyszerű közgazdasági érveire a "fajvédő" bélyeget. A népi értelmiség tagjai gyakorlatias politikai stratégiájuknak megfelelően a hatalommal való egyezkedést sokáig ésszerűnek, célravezetőnek vélték, de végül meggyőződtek a teljes eredménytelenségről.
Csoóri Sándor Kapaszkodás a megmaradásért címmel előszót írt Duray Miklós felvidéki politikus 1983-ban Amerikában, a Püski Kiadónál megjelent Kutyaszorító című könyvéhez, amelyben kimondja: a magyar kormányok folyamatosan hibás külpolitikát követtek, amikor a magyar kisebbségekkel való bánásmódot az egyes szomszéd országok belügyének tekintették. Csoóri felsorolja, hogy mi minden vezetett ahhoz, hogy a magyarság végveszélybe került, elsőként az adott országok egypártrendszerét említi, amelyben semmi sem fékezi a diktatórikus nacionalizmust. Az állampárt illetékes osztályának erre reagáló határozata szerint Csoóri a nemzetiségi kérdést ürügyként használja a szocializmus alapjai elleni támadásra.
Ezt követte 1984 derekán a "tizenkilencek levele", melyben Kiss Ferenc irodalomtörténész fogalmazásában a nemzet sorskérdéseinek megoldását segítő javaslatokkal fordultak Kádár János pártvezetőhöz. A korábban már felvetett témákat kiegészítették olyanokkal, mint a televízió- és rádióadások sugárzásának a kisebbségi magyarság számára való kiterjesztése, egy magyarságkutató csoport létrehozása intézményi keretek között, Erdély történetének megírása és kiadása a román történelemhamisítás kivédése céljából stb. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP)Politikai Bizottsága 1984 decemberében tárgyalta meg a javaslatokat, Kádár "jószándékúnak" minősítette a beadványt, így további tárgyalásokat láttak szükségesnek. Aczél György az MSZMP kulturális titkára folytatta le a megbeszélést a "tizenkilencekkel" 1985 januárjában, és egy kivétellel - a kisebbségi államtitkárság létrehozása - minden javaslatukkal egyetértését fejezte ki, sőt, megvalósításukat ígérte. Ám akkoriban csak kevés ígéret teljesült, a Bethlen Alapítvány legalizálására csak egy évet kellett várni, de a javaslatok többsége, így a Duna Televízió is, csak a rendszerváltás után valósulhatott meg.
A "tizenkilencek levele" után egy évvel, 1985 júniusában tartott monori ellenzéki találkozón Csoóri Sándornak a határon túli magyarság sorsáról szóló előadása után a demokratikus ellenzék képviselői is elismerték - noha nem ez a kérdés állt követeléseik fókuszában -, hogy állami szintű megoldásokat kell szorgalmazni. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
A 20. század második felében a kelet-közép-európai szocialista tábor országaiban a nemzetiségek kérdését megoldottnak tekintették az úgynevezett szocialista demokrácia keretei közt. A nyilvánvaló hátrányos megkülönböztetések nem kerültek napirendre hivatalos formában az anyaország és az adott állam külkapcsolataiban. A kisebbségi magyarságot érő elnyomás, hátrányos megkülönböztetés, számbeli és kulturális fogyatkozásuk az úgynevezett népi ellenzékben makacs szószólóra talált.
A kisebbségi magyarságért viselt felelősségre először Illyés Gyula figyelmeztette a hatalmat és az "eltompult" értelmiséget az 1970-es években, mire a hatalom az e tárgyban írott esszéit tartalmazó Szellem és erőszak című kötetét megjelenése után zároltatta. A népességfogyás ügyében Fekete Gyula író riadóztatta a közvéleményt, meg is kapta tárgyszerű közgazdasági érveire a "fajvédő" bélyeget. A népi értelmiség tagjai gyakorlatias politikai stratégiájuknak megfelelően a hatalommal való egyezkedést sokáig ésszerűnek, célravezetőnek vélték, de végül meggyőződtek a teljes eredménytelenségről.
Csoóri Sándor Kapaszkodás a megmaradásért címmel előszót írt Duray Miklós felvidéki politikus 1983-ban Amerikában, a Püski Kiadónál megjelent Kutyaszorító című könyvéhez, amelyben kimondja: a magyar kormányok folyamatosan hibás külpolitikát követtek, amikor a magyar kisebbségekkel való bánásmódot az egyes szomszéd országok belügyének tekintették. Csoóri felsorolja, hogy mi minden vezetett ahhoz, hogy a magyarság végveszélybe került, elsőként az adott országok egypártrendszerét említi, amelyben semmi sem fékezi a diktatórikus nacionalizmust. Az állampárt illetékes osztályának erre reagáló határozata szerint Csoóri a nemzetiségi kérdést ürügyként használja a szocializmus alapjai elleni támadásra.
Ezt követte 1984 derekán a "tizenkilencek levele", melyben Kiss Ferenc irodalomtörténész fogalmazásában a nemzet sorskérdéseinek megoldását segítő javaslatokkal fordultak Kádár János pártvezetőhöz. A korábban már felvetett témákat kiegészítették olyanokkal, mint a televízió- és rádióadások sugárzásának a kisebbségi magyarság számára való kiterjesztése, egy magyarságkutató csoport létrehozása intézményi keretek között, Erdély történetének megírása és kiadása a román történelemhamisítás kivédése céljából stb. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP)Politikai Bizottsága 1984 decemberében tárgyalta meg a javaslatokat, Kádár "jószándékúnak" minősítette a beadványt, így további tárgyalásokat láttak szükségesnek. Aczél György az MSZMP kulturális titkára folytatta le a megbeszélést a "tizenkilencekkel" 1985 januárjában, és egy kivétellel - a kisebbségi államtitkárság létrehozása - minden javaslatukkal egyetértését fejezte ki, sőt, megvalósításukat ígérte. Ám akkoriban csak kevés ígéret teljesült, a Bethlen Alapítvány legalizálására csak egy évet kellett várni, de a javaslatok többsége, így a Duna Televízió is, csak a rendszerváltás után valósulhatott meg.
A "tizenkilencek levele" után egy évvel, 1985 júniusában tartott monori ellenzéki találkozón Csoóri Sándornak a határon túli magyarság sorsáról szóló előadása után a demokratikus ellenzék képviselői is elismerték - noha nem ez a kérdés állt követeléseik fókuszában -, hogy állami szintű megoldásokat kell szorgalmazni. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése