2014. július 8., kedd

(Más) napló 46.


Elvi kérdés a vajdasági magyarok helyzete is!
A szerb-magyar kormánytalálkozó margójára

Csúcstalálkozót tartott július 1-jén Belgrádban a szerb és a magyar kormány. A két ország közötti kapcsolatok egyre jobbak, az együttműködés lehetőségei kimeríthetetlenek – állapították meg a kormányközi találkozón.
Orbán Viktor miniszterelnök megerősítette, hogy Magyarország támogatja Szerbia európai uniós csatlakozását. – Ez nem politikai, hanem elvi kérdés. Mindemellett azt sem kell kihagynunk, hogy Magyarországnak érdeke is ez a csatlakozás. Magyarország ugyanis akkor tudhatja magát teljes biztonságban, amikor minden szomszédja az egységes Európa tagjává válik – értékelte Orbán.
A két ország közötti kiváló együttműködés jeleként megnyitották a Belgrádi Magyar Intézetet, a Collegium Hungaricumot is.

Napirenden volt…
A két kormány miniszterei aláírtak több államközi szerződést: az atomenergetikai-biztonsági megállapodást, a határ menti közös járőrözésre vonatkozó egyezményt, az Ásotthalom és Királyhalom közötti átkelő működtetéséről szóló szerződést, a Röszke és Horgos közötti határátkelő működési szabályzatáról és a Regionális Környezetvédelmi Központhoz való csatlakozásáról szóló megállapodást, tárgyaltak a Belgrád–Budapest, valamint a Szabadka–Szeged–Baja vasútvonal korszerűsítésének lehetőségeiről, a Déli Áramlat létrehozásának kérdéséről, stb.
 „Szóba került az oktatás is”. Orbán Viktor ösztöndíjat ajánlott fel ötven szerbiai egyetemi hallgató számára, akik Magyarországon szeretnék folytatni tanulmányaikat. Ugyanakkor „Szerbia is készen áll arra, hogy megvizsgálja, hogyan tudna hasonló feltételek mellett egyetemi hallgatókat fogadni Magyarországról”. „A magyar kormányfő javasolta a Magyarországon megszerzett diplomák szerbiai honosításának, illetve a Szerbiában megszerzett diplomák magyarországi honosításának leegyszerűsítését, a mai nehézkes bürokratikus rendszer felszámolását.”[1]
A két kormányfő közös sajtótájékoztatóján Orbán Viktor „elmondta még, hogy a vajdasági magyarok helyzetéről is hosszasan tárgyaltak, s örömét fejezte ki, amiért a szerb kormány támogatja a vajdasági magyarságot, ugyanakkor megjegyezte, az ebéd során a két országban szerzett diplomák kölcsönös elismeréséről is tárgyalni tervez Vučićtyal”.[2]
– Napirenden volt emellett a vajdasági magyarok helyzete, amellyel kapcsolatban a magyar kormányfő azt mondta: üdvözli azt a jó szándékot, amellyel Aleksandar Vučić elismeri és támogatja a Vajdaságban élő magyarokat, akik „igyekeznek jó állampolgárként élni itt, Szerbiában”, úgy, hogy közben megtartják a magyar nemzethez való tartozásukat és identitásukat – közölte az MTI.[3]           
A magyar miniszterelnök szerint „a vajdasági magyarok helyzetéről is hosszasan tárgyaltak”, de nem mondta, hogy kivel. Lehetséges, hogy éppen ez volt a tárgya a Tomislav Nikolić szerb államfővel való találkozónak? Ez esetben kötelessége lett volna, hogy annak eredményét ismertesse a közvéleménnyel.

Amiről nem volt szó
A magyar kormányküldöttség nem tette szóvá Belgrádban például, hogy a 2013. június 26-i „csúrogi főhajtáskor” elmaradt a szerb államfő bocsánatkérése a magyarellenes megtorlások miatt, nem történt előrelépés az 1944-45-ben állami jóváhagyással, a szerb partizánok által – a magyarok, németek  és a többi kisebbség terhére – elkövetett népirtás tényeinek feltárásában, a kollektív bűnösség eltörlésében, a vagyon-visszaszármaztatást akadályozó törvények módosításában és a végrehajtási utasítások megalkotásában, a magyarellenes megnyilvánulások megállításában, a jelentős létszámú magyar közösségek által lakott települések etnikai egyensúlyának a magyarság terhére történő megbontásának felszámolásában, a munkaerő piacról való kiszorítás meggátlásában és a részarányos munkahelyek követelésében (tartományi és  önkormányzatin szinten, az igazságügyben, a közvállatokban, rendőrségben stb.), a magyar anyanyelvű oktatás rohamos leépülésének megállításában, a hiányzó tankönyvek biztosításában, az elvándorlás, a pszichológiai eszközökkel folytatott, rafinált asszimiláció terjedésének megállításában, sem a magyarellenes cselekmények megszüntetésében. És ez még csak nem is megoldatlan kérdések teljes listája.
A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 2009. évi „keresztülvitele a parlamenten” nem hozta meg a valós nemzeti kisebbségi autonómiát. A szerb alkotmánybíróság – 2014. január 16-i döntésével – még Várady Tibor, a rossz törvény elkészítésében részes jogászprofesszor szavai szerint is – „a testületek számos szerzett jogát megnyirbálta”.[4] Mondjuk ki nyíltan: A törvényt annyira megváltoztatta, hogy a nemzeti tanácsok jogköréből alig maradt valami.
            Minden különösebb tanulmányozás nélkül az is kimondható, hogy Szerbiában rosszabbodott az általános gazdasági helyzet, ami miatt folytatódott az elvándorlás és a népesség csökkenése, amely a nemzeti kisebbségeket, így a magyarokat is, súlyosabban érinti, mint a többségi nemzetet.
            Ha mindehhez hozzátesszük, hogy mostanában nem ülésezett a Magyar – Szerb Kisebbségi Vegyes Bizottság,[5] felvetődik a kérdés: Mennyire törődik a magyar kormány a vajdasági magyarokkal?   

Eltérő megítélés
 Természetesen örülünk, hogy javulnak, fejlődnek a két ország kapcsolatai. Ez csak a javára válhat, haszna lehet belőle minkét ország népének. A „csúcstalálkozóval” azonban mégsem lehetünk teljesen elégedettek, mivel – amint a tudósításokból kiderül – a vajdasági magyarok megoldatlan problémái nem szerepeltek a kiemelt témák között. Erre két dokumentum is felhívja a figyelmet:
Az első a Jobbiknak a kormánytalálkozó napján (július 1-jén) kiadott közleménye, miszerint „a belgrádi magyar-szerb kormányzati csúcstalálkozó mindenről szólt, csak arról nem, amiről elsősorban szólnia kellett volna: a délvidéki magyar közösség helyzetéről. Ezzel kapcsolatban ugyanis egyetlen egy konkrét magyar kérés nem hangozott el és egyetlen egy konkrét szerb vállalás sem született. A Jobbik felháborítónak tartja, hogy Magyarország továbbra sem hajlandó feltételeket szabni Szerbia EU-csatlakozásának támogatásához. A magyar kormány számára ugyanis sokkal fontosabbak a gazdasági szempontok, mint a délvidéki magyar autonómia kiharcolása, a magyar közösség egy részét a mai napig kollektív háborús bűnösséggel sújtó jogszabályok eltörlése, a magyarverések megszüntetése, vagy éppen a még börtönben sínylődő temerini fiúk szabadon bocsátása”.[6]
A másik pedig a Magyarok Világszövetsége legfőbb döntéshozó testülete, a Küldöttgyűlésnek a (9/2014 KGY. határozat) határozta, amelyben „felszólítja az Országgyűlést, hogy ne szavazza meg Szerbia uniós csatlakozását addig, amíg Délvidéken a magyarok jogait, elsőrenden a területi autonómiát a szerb állam nem szavatolja”.[7]
A vajdasági magyarok helyzete a két ország kapcsolatában ugyancsak elvi kérdés kellene, hogy legyen. A nemzeti autonómia létrehozása és a megoldatlan problémák rendezése elősegítené helyzetünk javulását. Ennek elengedhetetlen feltétele az anyaország hatékony támogatása. Ez pedig a magyarországi politikusok felelőssége.

Újvidék, 2014. július 8.
Bozóki Antal


[1] mh, v.ár: „Szerbiai támogatása elvi kérdés”. Magyar Szó, 2014. július 2., 1. és 5. o.
[3] Helmeczi Zoltán és Markovics Annamária: Orbán: ki kell tartanunk a Déli Áramlat mellett. Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. július 2.
[4] Várady: A szerbek a Vajdaság elvesztésétől félnek, ezért támadják a statútumot. Magyar Szó, 2014. február 13. 3., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2249/kulfold_eu/107660/V%C3%A1rady-A-szerbek-a-Vajdas%C3%A1g-elveszt%C3%A9s%C3%A9t%C5%91l-f%C3%A9lnek-ez%C3%A9rt-t%C3%A1madj%C3%A1k-a-stat%C3%BAtumot.htm
[5] Magyarország Kormánya: J/9399. számú beszámoló a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról. http://www.parlament.hu/irom39/09399/09399.pdf, 2014. december 7., 7. o.

[6] Szávay István: A Jobbik csak feltételekkel támogatja Szerbia EU-csatlakozását.

szavay.istvan@jobbik.hu, 2014. Július 1. [17:44]
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)