"Síró-rívó magyarkodás" – Polgári értékrend és új társulatvezető Szabadkán

"A politikai önkény útjai kiismerhetetlenek" - kommentálja a Narancsnak a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetőváltását Gerold László újvidéki színháztörténész, újságíró. A társulat tagjai, köztük a korábbi vezető, Mezei Zoltán nem nyilatkoznak: néhány soros közleményben adtak számot megdöbbenésükről, és fejezték ki egyet nem értésüket Andrási Attila kinevezésével és pályázatával. Annyit mondtak: "már az is beszédes, hogy vajon miért nem akarunk nyilatkozni". A társulat a színház tagja, Körmöci Petronella pályázata mellett tette le a voksát - de beleszólásuk semmibe sem volt.  

Miután idén lejárt Mezei Zoltán mandátuma, négyen pályáztak a vezetői címre (Andrási Attila, Antal Attila, Körmöci Petronella és Péter Ferenc); kinevezésre a fenntartó Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottsága Andrási Attilát javasolta, és ezt a szakma és a társulat tiltakozása ellenére is elfogadta a Szabadkai Népszínház igazgatónője, Ljubica Ristovski. "Amikor a szocliberális kormányok idején észrevettem, hogy az akkori hatalom szeretné a szőnyeg alá söpörni a magyar történelmi témákat, erre válaszul létrehoztam a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínházat" - vall a Magyar Szónak adott interjújában életútjáról Andrási, akit a kamaraszínház mellett onnan is lehetett ismerni, hogy a jobbikos Novák Előd szerényen őt javasolta az eltávolítandó Alföldi Róbert helyére a Nemzeti Színház igazgatói posztján. És a Kuruc.info olvasói számára sem cseng ismeretlenül a neve, mivel a portálon gyakran dicsérik a kamaraszínház előadásait, amelyeknek célja az igazgató szerint elősegíteni "a közbátorság visszatértét a közéletbe". "A közbátorság mindennapossá tételébe olyan apró dolgok is beletartoznak, hogy ha bemegyek a hivatalba, üzletbe, először az anyanyelvemen szólalok meg" - magyarázza a célokat Andrási a Magyar Szó interjújában, hozzátéve néhány statisztikai adatot a magyarság fogyásáról és e nép feladatairól a "jobb sorsra érdemes világban".
"Én sem értek egyet a társulat eddigi műsorpolitikájával. Ezért pályáztam. A vajdasági magyar közösség politikai akaratának kifejeződése, a Magyar Nemzeti Tanács, ez ügyben a Kulturális Bizottság úgy döntött, elérkezett az ideje a változásnak. Én ennek a változásnak a szellemében érkezem" - vall ars poeticájáról az új vezető az interjúban, amelyben nem rest újra meg újra a polgári értékrend fontosságát hangsúlyozni, hozzátéve, "valójában a téma határozza meg a formát, és az öncélú formai játék legfeljebb a téma kisiklását eredményezi, érthetetlenné teszi a művet".
Alighanem mindezek miatt jelentette ki a társulat, hogy - ahogyan azt a Vajdaság Ma idézi - Andrási programját nem tartják elfogadhatónak, mert nem ebből a társulatból indul ki, és a városnak sem ilyen profilú színházra van szüksége. Siflis Zoltán, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottságának elnöke a lap megkeresésére elmondta, ez a vélemény "semmin nem változtat", és amúgy is, a társulat nem is ismerheti a pályázatot. Ez azonban nem így van: mint a nevezettek közölték, a pályázat kikérhető volt, és annak megismerése után tettek nyilatkozatot. A Színházi Kritikusok Céhe szintén közleményt adott ki, kérvén, hogy "az átláthatóság és a szakmai megítélhetőség érdekében tegyék nyilvánossá a pályázatokat". "A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata a délvidéki színjátszás egyik kiemelkedő jelentőségű műhelye, egyben az összmagyar színházművészet elválaszthatatlan és érdemdús alkotórésze. A színház jelenlegi korszaka, utóbbi évtizedei, azon belül is a Mezei Zoltán igazgatásával fémjelzett időszak folyamatos szakmai fejlődést és kiteljesedést hozott. (...) Szakmai szervezetünk egyértelműen a társulatból pályázó színésznő, Körmöci Petronella mellett állt és áll. Mivel a döntnökök másképp határoztak, jó lenne megismerni az indokaikat" - írták a kritikusok.
Szintén közleményt fogalmazott meg a színházban korábban rendező Máté Gábor, Tasnádi István, Dömötör András és Bérczes László. Közölték: nem vehetik tudomásul az új társulatvezető sommás minősítését, amellyel az előadásaikat illeti. Szerintük a színházban az elmúlt években érthető történeteket meséltek, melyeket a népszerű, számos díjjal jutalmazott színészek vittek színre magas színvonalú előadásokban. Mindezt Stuber Andrea színikritikus is megerősíti a Narancsnak: mint fogalmaz, a POSZT-on és a legtöbb színházi fesztiválon rendszeresen szereplő, "kicsi, ám bámulatosan sokoldalú" szabadkai társulat "olyan színházi műhely, ahol a szakmai profizmus a legszemélyesebb hevű, teljes embert kifejező alkotótevékenységgel ötvöződik".
Gerold László kérdésünkre óvatosabban fogalmaz: "Változó, kiegyensúlyozatlan a műsor színvonala. Nincs perspektívája a műsorpolitikának, előadásról előadásra él a színház. Ezen Andrási nemhogy segíteni tudna, inkább elrontja azt is, ami van. A nemzeti ideológia vonalát követi, amit a színház eddig messze elkerült. Melldöngetős, síró-rívó magyarkodást művel az általa vezetett Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínházban. Ezt fogja csinálni a népszínházban is" - prognosztizálja.
A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetőváltásával megismétlődni látszik az Újvidéki Színház esete: ott a folytonosságot képviselő, a szakmában nagyra tartott Gyarmati Kata pályázatát formai okokra hivatkozva utasította el a Magyar Nemzeti Tanács, és ezután nevezték ki a magyar kritikusok és a szerbiai színházi szakemberek tiltakozását figyelmen kívül hagyva a kívülről érkező, a társulat addigi munkáját minősítő Venczel Valentint. "Amióta a Magyar Nemzeti Tanács uralja a kultúrát, azóta csak a politika szava a döntő" - fogalmaz Gerold. Kérdésünkre, hogy vajon nyilatkozatokkal, tiltakozással el lehet-e érni bármit, így felel: "Nincsen remény semmiféle változásra. A politika önkénye még a társulat véleményét sem tiszteli, hát még a kívülállókét. Itt a politika rendelkezik és intézkedik."
Kovács Bálint
Magyar Narancs

http://magyarnarancs.hu/szinhaz2/siro-rivo-magyarkodas-90696

A felvételen Andrási Attila 

Fotó: Jókai Színház