Július 23.

Lenke napja.

Héber, görög, német eredetű név, a XIX. Századi magyar névalkotás a német Lenchen, illetve a német és szláv eredetű Lenka névből. A név jelentése nap, hold szépségű.
1290 – Trónra lépett III. András magyar király. Lodomér esztergomi érsek Székesfehérvárott koronázta királlyá András herceget, az utolsó Árpád-házi királyt, aki 1301-ig uralkodott.
1826 – Megszületett Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev orosz irodalomtörténész, népmesegyűjtő.

1829 – William Burt szabadalmaztatta a tipográfot, ami az első írógép volt.

1863 – Megszületett Bródy Sándor író.

1875 – Az angliai Devonban meghalt Isaac Merritt Singer, aki a varrógépnek köszönhetően lett dúsgazdag.

1914 – Ultimátumot intézett az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiához Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása miatt. Ez a vita vezetett az I. világháború kitöréséhez.
1976 – Megszületett Polgár Judit sakkozó, a legfiatalabb Polgár-lány.

1989 – Megszületett Daniel Radcliffe színész (Harry Potter).
199 –Meghalt Rózsa Miklós magyar származású Oscar-díjas filmzene-szerző. Ismertebb filmzenéi: Tű a szénakazalban; Ben Hur Oscar-díj (1960); Ivanhoe; Quo Vadis?; A dzsungel könyve; A bagdadi tolvaj.
2003 – Meghalt Cserháti Zsuzsa énekesnő (Hamu és gyémánt).

10 éve, 2004. július 23-án adták át Mostarban a Neretván átívelő újjáépített hidat; az Öreghidat 1993-ban a délszláv háborúban rombolták le.

Mostar, Hercegovina fővárosa 400 évig állt török uralom alatt. Nevét jellegzetes jelképéről, az Öreghídról (Stari most) kapta, fénykorát Nagy Szulejmán szultán alatt élte. A korábbi fahíd helyén ekkor épült kőhíd a Neretva folyó felett, melynek megvalósításával Mimar Hajrudin építészt bízták meg. A hidat, amely 1558 és 1567 közt épült, és 300 ezer ezüstbe került, egy ellipszis-szerű boltív alkotja, fesztávja 28,70 ívmagassága 12,02 méter. A folyót 24 méter magasan átívelő híd szélessége 3,97 méter. 456 darab kézzel faragott kőből készült, a hézagokat habarccsal tömítették. A hídpálya 10-15 cm-es habarcsra rakott, 15 cm vastag kőlapokból állt. A tenelija nevű mészkövet a közeli Mukosa kőbányájából hozták. Az elemeket kovácsoltvas csapok és kapcsok fogták össze, a kapcsok melletti hézagokat ólommal öntötték ki. A hidat két félhenger alakú torony védte, az együttes mediterrán könnyedséget sugárzott, Csontváry is megörökítette Római híd Mosztárban (1903) című festményén.
A Neretva folyó által kettéosztott város egyik oldalán muzulmán bosnyákok (30 százalék), másik oldalán katolikus horvátok (60 százalék) élnek. A mostari hidat egy horvát páncélos egység 1993. november 8-9-én lőtte szét. A bosnyákok hozzá kötődő nemzeti érzéseit akarták megalázni, és egy külföldi tévéstáb állítólag fizetett is a produkcióért. A háború után, 1997-ben alapítványt hoztak létre az újjáépítés céljából. 2004-re tervezték az átadást. Az Okucaniban állomásozó SFOR nemzetközi békefenntartó erőket kérték fel az előkészítésre, a mederfeltárást és a kövek kiemelését a Magyar Műszaki Kontingens utász katonái végezték. A kiemelés 1997. szeptember 29-én kezdődött, a legnagyobb elem 60 tonnás volt. A köveket a sodró víz és a hordalék tönkretette, nem lehetett visszaépíteni őket.

A Magyar Műszaki Kontingens katonái és a Hídépítő vállalat szakemberei építették fel a kettészakított várost ismét összekötő ideiglenes acél gerendahidat 1998-ban. (A városban emléktáblát állítottak a helyreállításban részt vett magyar katonák tiszteletére.)
Az Öreghíd újjáépítésére kiírt 2001-es versenytárgyaláson a török ER-BU cég győzött, Hajrudin utódai olasz, török, holland, horvát és francia, valamint világbanki és UNESCO-támogatással kezdtek a munkához. A terveket firenzei mérnökök készítették el Gregor Stolarski vezetésével. A tervezés során minden egyes kőtömböt külön-külön meg kellett tervezni ahhoz, hogy az új híd pontosan olyan legyen, mint a régi. A munka 2003. április 14-én indult, a 111 sorban elhelyezkedő, 456 darab, 90 cm magas, különböző hosszú és széles követ az eredeti kőbányából hozták, és kézzel munkálták meg. Az eredeti módszer szerint kovácsoltvas csapokkal és ólomkiöntéssel kapcsolták össze őket. A köveket a közelben, a földön rakták össze úgy, ahogy az eredeti hídban voltak. A 2004. július 23-i ünnepélyes átadás állam- és kormányfők jelenlétében történt meg.
A híd közel 17 millió dollárba került újjáépítése a két mostari nemzet, a bosnyák és horvát megbékélésének szimbóluma lett, ugyanakkor a muzulmánok és a keresztények közötti határvonalat és törékeny kapcsolatot is jelképezi. Az Öreghíd azóta az egész ország első számú turistalátványossága, s 2005-ben a boszniai emlékhelyek közül elsőként vették fel az UNESCO világörökségi listájára. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

40 éve, 1974. július 23-án Görögországban lemondott az 1967-ben puccsal hatalomra jutott katonai junta.
Hét év után ért véget a görög történelem szó szerint is fekete fejezete, a fekete ezredesek uralma: az 1967 óta hatalmon lévő katonai junta visszaadta a hatalmat a civil politikusoknak. Az 1964-ben trónra lépett Konstantin király 1965 júliusában alkotmányellenesen leváltotta Georgiosz Papandreu kormányfőt, arra hivatkozva, hogy annak fia, Andreasz szélsőbaloldali összeesküvésbe keveredett. Több kormány is megbukott, ezért április 14-én feloszlatták a parlamentet, és választásokat írtak ki. Ám erre nem került sor, mert az esetleges baloldali választási győzelem elkerülése érdekében 1967. április 21-én a hadsereg átvette a hatalmat.
Tankok jelentek meg a stratégiailag fontos pontokon, rendkívüli állapotot vezettek be. Feloszlatták a parlamentet, betiltották a politikai pártokat, teljes tisztogatást hajtottak végre az államszervezetben és a hadseregben, cenzúrázták a sajtót. Bár a puccs vértelenül zajlott le, tízezer embert letartóztattak, hatezer "felforgató elemet" pedig koncentrációs táborokba hurcoltak. Georgiosz Papandreu is börtönbe került, ott halt meg egy év után. Az új kormány élére Konsztantinosz Kolliasz került, de az igazi hatalom Georgiosz Papadopulosz ezredes kezében összpontosult.
A katonák később azt állították, hogy kommunista hatalomátvételt előztek meg, de ezt senkinek nem sikerült bebizonyítania. Konstantin király 1967 decemberében megpróbálta újra kézbe kaparintani a hatalmat, de sikertelenül: az uralkodónak Rómába kellett menekülnie. A katonák nacionalista-populista jelszavai: a "nagyhellén örökség" megmentése, a Ciprussal való egyesülés sokak számára vonzóak voltak.
A 1968-ban elfogadott új alkotmány betiltotta a politikai tevékenységet, bevezette a rendeleti kormányzást, és parlamenti választást is kilátásba helyezett az utánra, hogy kellőképpen "megváltoztatták a görög mentalitást". Az ezredesek az Egyesült Államok bőkezű támogatását élvezték: három év alatt 170 millió dollár katonai segélyt kaptak Washingtontól, ezért az amerikai flotta támaszponthoz jutott Pireuszban.
Királypárti tisztek sikertelen puccskísérlete után Papadopulosz, a junta vezetője 1973. június 1-jén eltörölte a monarchiát - a rendeletet egy vitatott hitelességű népszavazás szentesítette egy hónappal később -, és magát nyilvánította köztársasági elnökké. Hatalmát fél évvel később a katonai rendőrség vezetője, Ioannidesz Dimitrisz megdöntötte, ő még szélsőségesebb katonai rendszer élére állt.
A katonák belpolitikai helyzetüket látványos külpolitikai sikerrel akarták megszilárdítani, ezért hallgatólagosan támogatták, sőt informálisan segítették a ciprusi Nemzeti Gárda államcsínykísérletét. A görög tisztek Makariosz érsek kormányának megdöntése után egyesíteni akarták a szigetet Görögországgal, de a puccs kudarcba fulladt. Makariosz elmenekült, július 20-án török csapatok szálltak partra, hogy megvédjék a lakosság ötödét kitevő török kisebbséget.
A görög-török háborúval fenyegető helyzetben szétesett és lemondott a kudarcot kudarcra halmozó katonai kormány. A Nemzeti Megmentés Kormányát a száműzetéséből hazahívott Konsztantin Karamanlisz alakította meg. Újból életbe léptették az 1952. évi alkotmányt, azzal a változással, hogy a király szót mindenhol az elnök váltotta fel. Általános amnesztiát hirdettek, bezáratták a koncentrációs táborokat, helyreállították a sajtó-, gyülekezési- és szólásszabadságot, hazatérhettek a száműzöttek, köztük Melina Mercouri színésznő, később kulturális miniszter és Mikisz Theodorakisz zeneszerző.
1974-ben megtartották a tíz év után első parlamenti választásokat. A junta vezetőjét, Papadopuloszt 1975-ben hazaárulás miatt halálra ítélték, de végül életfogytiglani börtönre enyhítették büntetését. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum