Tisztelt Elnök Úr,
örömmel olvastam a Magyar Szónak adott interjújában,
hogy Ön is úgy érzi, „Szerbiában hihetetlenül elhatalmaskodott a
gazsuláló, a manipuláló újságírás és az öncenzúra”. Egyetértek Önnel
abban is, hogy „meglehetősen rossz állapotban van a szerbiai újságírás”
és „hogy ez a vajdasági magyar újságírásra is rányomja a bélyegét”.
„Az ember néha úgy érzi, hogy az
újságírónak kellemetlen feltenni egy jogos kérdést. Gyakran előfordul,
hogy egy interjút olvasva felmerül bennem, hogy ezt és ezt kellett volna
még megkérdeznie az újságírónak. Hogy azért nem kérdezett, mert félt,
hogy megsérti az interjúalanyát, vagy tartott a következményektől, vagy
esetleg eszébe sem jutott, ezt nem tudhatom” – olvashattuk a hétvégi
szám mellékletében az Ön mondatait.
Nos, mivel én nem csak néha, hanem
szinte mindig úgy érzem, hogy bizonyos kérdéseket nem tesznek fel a
politikusoknak, így Önnek sem, és mivel Ön arra bátorította ebben az
interjúban az újságírókat, hogy „vegyék komolyan magukat és
hivatásukat”, bátorkodom Önnek föltenni néhány, különböző témákat
érintő, általam jogosnak vélt kérdést abban a reményben, hogy válaszol
rájuk.
1. Ön – szinte napra pontosan – három évvel ezelőtt azt nyilatkozta,
hogy „a források biztosítva vannak, az engedély megvan, a kivitelező
megvan: jó esélye van tehát annak, hogy az idén el is készüljön a(z
újvidéki Európa) kollégium”. Az egyetemista otthon, melynek további
finanszírozását az MNT vállalta magára, a mai napig sem készült el.
Miért, és mikor fog elkészülni?
2. Ön egyik nyilatkozatában (8:47-nél kezdődik)
azt mondta, hogy a Magyar Szó korábbi főszerkesztőjét mindenekelőtt a
folyamatosan csökkenő példányszám miatt menesztette az MNT a mandátuma
közepén. Mivel indokolja azt, hogy a napilap jelenlegi főszerkesztőjének
menesztése mindeddig nem került napirendre, holott a Magyar Szó
példányszáma az eltelt három évben is folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott?
3. Egy minap ismertetett elemzés,
amely az idei választási kampány időszakát vizsgálta, a Magyar Szót a
Vajdasági Magyar Szövetség pártközlönyének minősítette. Magam is
észrevételeztem egy korábbi blogbejegyzésemben,
hogy talán picit eltúlzott volt a VMSZ és elnökének jelenléte a napilap
hasábjain. Mint a Magyar Szó olvasójának, a VMSZ magas rangú
tisztségviselőjének, Önnek mi a véleménye erről?
4. Pásztor István, a Vajdasági
Magyar Szövetség elnöke a párt május végén megtartott közgyűlésén
keményen bírálta azokat a magyar civil szervezeteket, amelyek a
VMSZ-szel együtt indították a legutóbbi nemzeti tanácsi választásokon
sikerrel szereplő, Ön által vezetett Magyar Összefogás listát.
Egyetért-e Ön általánosságban ezzel a bírálattal, és azzal a
hasonlattal, miszerint az a jövőben nem fog működni, hogy „a farok
csóválja a kutyát”?*
5. Miért nem képviseltette magát az MNT a hónap elején lezajlott Dombos Festen, amely korábban kiemelt jelentőségű rendezvénynek
lett nyilvánítva? Mit üzent az MNT ezzel, és azzal, hogy a szintén
kishegyesi helyszínen megrendezett, az MNT által patronált Vajdasági
Szabadegyetemen – amely történetében először, számomra érthetetlen
okból, nem esett egybe a Dombos Festtel – jelen volt az MNT
tisztségviselője?
6. Nemrég az Újvidéki Rádió
Hangadó Szerda című műsorában „divatjelenségnek” minősítette a vajdasági
magyar fiatalok kivándorlását, ugyanakkor az okok között nem említette a
magyar állampolgárság egyszerűsített honosítással történő megszerzését.
Továbbra is kitart-e 2003-ban megjelent szerzői cikkében
megfogalmazott véleménye mellett, miszerint a kettős állampolgárság
megadása a határon túli magyar közösségek kegyes nemzethalálát jelenti?
Meggyőződésem, hogy őszinte és
lényegretörő válaszaival azt üzenné az újságíróknak, hogy kérdezni nem
bűn, és a jövőben talán Önnek és nekem is ritkábban volna olyan
érzésünk, hogy a kollégáknak mintha „nem jutott volna eszükbe” feltenni
egyik-másik kérdést.
Tisztelettel,
Pressburger Csaba
Ui.: Válaszát a pressburger@gmail.com címre várom, és a blogomon szeretném közzétenni.
* Pásztor István szavait nem igazán idézte/merte idézni a vajdasági magyar sajtó. Így kénytelen vagyok lábjegyzetben leírni az elhangzottakat: „Az nem fog működni, hogy valaki megpróbálja eljátszani, minthogyha működne az, hogy a farok csóválja a kutyát. Az nem fog működni, hogy a mi listánkra majd a pici kis csoportos civilek eldöntik, hogy ki az, aki feljöhet, és ki az, aki nem. Ezt a történetet fejezzük be! És az se nem járható út, hogy akkor, amikor listára kell jönni, akkor ide tartozunk és összefogunk, utána pedig megjátsszuk a független, általános képesítésű civilt, és össze-vissza harapdálunk mindent meg mindenkit. Azt gondolom, hogy ez is egy tapasztalat, amiből le kell vonni a következtetéseket.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése