Gondolatok Ágoston Pásztorhoz intézett leveléről
Ágoston András, a Magyar Demokrata Párt (VMDP) korábbi elnöke, most
a temerini Kisebbségi Fórum (KIFO) civilszervezet vezetője, március 27-i
keltezéssel levelet intézett Pásztor
Istvánhoz, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökéhez.
A magánszemélyként aláírt terjedelmes (7409 karakterből
álló) levél a KIFO Hírlevelében olvasható.[1]
Annak ellenére, hogy a levél nem váltott ki nagyobb
érdeklődést (még a hírportálokra sem került fel), több olyan (személyes)
meglátást tartalmaz, amelyek a jelenlegi politikai és közállapotokat is tükrözik.
Mi késztet(het)te Ágostont most a levélírásra?
A levél első – talán általános helyzetértékelésre
mutató – részében Ágoston a „Vajdaságra nehezedő belgrádi nyomásról” ír, amivel
kapcsolatban kifejti, hogy a tartomány „közjogi helyzete bennünket, magyarokat
alapvetően nem érint (? – B. A.), de a felfújt jelképválság következtében az
itteni nemzetek közötti viszonyok (bizonyára romlásai – B. A.) újra előtérbe
türemkednek”.
– Látni kell, hogy növekszik a hatalmi,
nemegyszer nemzeti alapú nyomás a vajdasági magyar közösségre – írja Ágoston,
majd hozzáteszi: „Ideje lenne kimondani, hogy a mindinkább politikai
leszámolásszerű vitákban nem kívánunk részt venni.”
A foglalkoztatással kapcsolatban kifejti, hogy
„a vállalkozások gyakorlatilag bezárkóztak. Az átlagosnál nagyobb
szakértelemmel rendelkező magyarok csak-csak kapnak munkát. Jobb fizetést,
vezető beosztást azonban – mert az már bizalmi állásnak számít – nem. A
közigazgatásban, a művelődésben és az oktatásban továbbra is a számarányunkon
aluli a magyarok száma. A viszonylag kisszámú fizetett tisztségviselő sem
ficánkolhat. A ’híd szerep’, ’a leépítésnek kevésbé kellene érintenie a
vajdasági magyar oktatást’ és a hasonló megnyilvánulásokból nincs hiány, de a
további romlás jól látható és szinte elkerülhetetlen. A tisztánlátást nagyban
akadályozza a romlás mértékére vonatkozó adatok hiánya. Egyre többen indulnak
közülünk útnak úgy, hogy visszatéréssel nem is számolnak.”
A levél második részében Ágoston arra keresi a
választ, „mit tehet a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), s egyáltalán a magyar
politikum, hogy politikai térvesztés közepette, a helyzet valamelyest mégis
megváltozzon?”
Kifejti, hogy „a VMSZ Szerb Haladó Párttal
(SNS) létrehozott koalíciója, az udvarias tisztelgések ellenére, az egyik fél
számára sem hozza meg a várt konkrét eredményeket”, valamint, hogy a VMSZ az
SNS politikai ellenfeleivel vajdasági szinten létrehozott koalíciója „ma már
zavarólag hat”. Ezt követően rámutat, hogy „elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor
a vajdasági magyar pártok, elsősorban a VMSZ, rá kell, hogy ébredjenek: a
vajdasági magyarság nemzeti közösségként történő megmaradásáról van szó”.
Ágoston szerint „ahhoz, hogy a vajdasági
magyar közösség politikai súlya helyre álljon, a vajdasági magyar pártokra
három feladat megoldása vár”. Ezek közül az első a „hadra fogható értelmes
autonómiamodellel” való „kirukkolás”. A második, a „koalíciós” partnerekre
vonatkozik, akik számára „világossá kell tenni, hogy megmaradásunk érdekében a
vajdasági magyar pártok már a következő választások során egyeztetett
autonómiamodellel, egy hadoszlopban kívánnak felvonulni”. A harmadik feladat
pedig egy „új alapvetően érdekvédelmi indíttatású kampánystratégia” kidolgozása,
„a fiatalabb nemzedék bevonásával”, amelynek lényege, hogy „a magyar pártok, a
vajdasági magyar szavazók elé érthető, vonzó jövőképet vázoljanak fel”.
Levele harmadik részében Ágoston úgy értékeli,
hogy „a perspektíva-váltás kivitelezését”, jelenleg, egyedül „a Pásztor István vezetett
VMSZ képes kezdeményezni és a többi magyar párttal együtt megvalósítani”.
Végül felteszi a kérdést: „Mi motiválhatja a
kétpólusú vajdasági magyar politikai elitet arra, hogy eddigi eredménytelen
csatározásaival felhagyva, újra a vajdasági magyar közösség megmaradását,
autonómiatörekvésének érvényesülését helyezze előtérbe?”
Ágoston szerint a „magatartásbeli fordulat” legfontosabb
oka, hogy „a VMSZ csak valamelyik szerb párt oldalán maradhat meg a politikai
porondon, természetesen, csak a fegyverhordozó szerepében. Ami a többi
vajdasági magyar kispártot illeti, számukra egyedül a közös politikai fellépés
jelenthet kiutat. Az új, a közös távlatok megnyitásában való aktív részvétel
mellőzésével, magukat navigálják a politikai a további vegetálás, esetleg a
megsemmisülés útjára.”
***
Se a levél, se
a tartalma nem jelent meglepetést, hiszen Ágoston már korábban is több alkalommal
fordult Pásztorhoz. Például, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy Szabadkán a VMSZ aktivistái a Magyar Koalíció
nevében gyűjtenek aláírásokat a helyi közösségi választásokra előzetes
megállapodás nélkül,[2] vagy a
kisebbségi választói névjegyzék bevezetés ügyében,[3]
stb.
Pásztor ezeket a leveleket általában ignorálta, aminek
az lett a következménye, hogy a magyar pártok között a mai napig nem jött létre
egyezség a hatalom iránti közös fellépés érdekében.
A legújabb levelében ismét a VMSZ és a többi magyar
párt közös fellépése buzdít: „Lépni kell” – írja Ágoston, „amíg ezt minden
érdekelt önállóan megteheti”.
Ágostonnak viszont, nyugalmazott politikusként, le
kellett volna már vonni a tapasztalatot, hogy a VMSZ jelenlegi vezetésével való
egyezkedés eddig semmilyen eredményt, sem a pártok közötti együttműködés, de a
vajdasági magyarság helyzetének javulása tekintetében sem hozott. Márpedig az a politika, amelyik eredményt nem
tud felmutatni, nem lehet sikeres. Ezért fel kellene hagyni a Pásztorhoz és a
VMSZ-hez mindenáron való ragaszkodással. Éppen „a megmaradásunk érdekében”. Az
eddig sikeretlen politikának ugyanis már túl nagy az ára, ami miatt Pásztornak
és (párt)társainak mielőbb távozni kellene a politikából.
Végezetül felvetődik a kérdés: A levél tartalmát
illetően Ágoston egyeztetett-e a VMDP vezetőségével? Alig egy héttel ezelőtt
ugyanis a párt elnöke még azt írta a VMSZ-ről, hogy „magyar párt nagyszerb
érdekek védelmében”, hogy „kokettálása a mindenkori szerb hatalommal vörös
fonálként végighúzódik egész eddigi történetén, Miloševićtól Nikolićig”.[4]
Lehet együttműködni az ilyen párttal?
Hogyan fér meg ez a két ellentétes politikai
irányvonal ugyanazon a párton belül? Vagy már elveszettük volna az iránytűt is?
Nem inkább a többi magyar párttal való együttműködés felé kellene „navigálni”?
Újvidék, 2015,
március 29.
BOZÓKI Antal
[1] Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL II.
évf. 77. szám, 2015. március 27.
[2] VMSZ-es aláírásgyűjtés Szabadkén az MK
nevében: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/11604/Agoston-levele-Pasztorhoz-VMSZ-es-alairasgyujtes-Szabadkan-az-MK-neveben.html,
2011. április 20. [20:19]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése