2015. március 19., csütörtök

Szimbólumok



Hozzászólás

Volt okom arra, hogy átfussam az új tartományi Alapaszabályt (statútumot). Ezt a tartományi parlament azok után fogadta el (kb. 2014. Júniusában), hogy a Szerb Alkotmánybíróság kb. 4o tartományi aktust, ideértve a tartományi, korábbi Statútumot is, megsemmisített, mint alkotmányellenest. Az új Statútumban két rendelkezés keltette fel figyelmemet. Mindkettő a tartomány szimbólumaival kapcsolatos. Az első rendelkezés elnyerte tetszésemet, igen korrekt. Arról szól, hogy a tartomány a hagyományos szimbólumokat elismeri és alkalmazza. A másik rendelkezés pedig pontosan leírja, hogy mit is ért e szimbólumok alatt. Kitűnik, hogy e szimbólumok alatt a rövidéletű szerb Vajdaság és Temesi Bánság szimbólumait érti. Nem vagyok heraldikai szakértő, de gondolom, hogy erről van szó. Ismereteink vannak arról, hogy 1849-1852 között az osztrák császár, annak „elismeréséül”, hogy a szerbek a Kossuth-i magyar polgári forradalmat szabotálták, „megszabadította” őket ettől a privilégiumtól. Később, magyarországi vármegyék jogainak helyreállítása során, megelégelte a vajdák randalírozását és eme förmedvényt megszüntette. A szerb vajdáknak így is volt elég idejük ahhoz, hogy kisebbségként mind a hat megyében bevezessék a kizárólagos szerb nyelvet. A többi erőszakos cselekményeik sem igen váltották ki az itt élő népek szimpátiáját, különösen nem a magyarokét és a németekét.
Ismeretes, hogy a délvidék, nem számítva Horvátországot, akkoriban hat megyéből állt. A korabeli népességi statisztikák (nálunk erről Dr. Hegedős Antal és Dr. Katarina Csobanovity jelentettek meg jelentős kutatást), a nemzetiségi összetétel tekintetében azt jegyezték, hogy a hat délvidéki megyében (Bács-Bodrog, Torontál, Szerém, Temes, stb.) kb. egyenként 350-400 ezer magyar, német, szerb és román élt. A katolikusok és a reformátusok többségben voltak.(Akkoriban a vallási hovatartozás jelentős tényező volt). Egy ilyen lakossági összetétel józan ész szerint nem engedte volna meg a kizárólagos szerb önkényuralmat
Ismerjük a szerbek politikai hozzáállását a 48-hoz. Azok a szerbek, aki élvezték a Leopold császár privilégiumait szembe szegültek a magyar forradalommal. Azok a szerbek viszont, akik ilyenekkel nem rendelkeztek, csatlakoztak a magyar forradalomhoz.
Persze, nem lehet egyszerűsíteni, de a tendenciák ezek voltak.
Nos, mivel a magyar forradalom orosz beavatkozással ért véget, a szerb soviniszta nacionalisták felbátorodtak és nekifogtak a kizárólagos szerb vajdaság létrehozatalának, ahol ideiglenesen a szerb vajdák uralkodtak. Miután ez igen kizárólagos volt, mint ismeretes s fennebb említést nyert, a magyar király rövidesen megszüntette emez förmedvényt.
Igaz azonban, hogy ebben az időben született meg az a szimbólum, ami a hat történelmi délvidéki megyét, az elcsatolásra szánt Vajdaságot foglalta össze. „Történelmi okoknál fogva” ezt a címert tartalmazza a nemrégiben meghozott tartományi statútum. A tartományi parlamentben az alkalmazását célzó rosszul elsűlt szavazást azonban meg kell ismételni.
A magyaroknak ez a címer – tekintettel kizárólagosságára – sem régen, sem most nem vállalható. Nekünk megyei címereink vannak, ezek is hagyományosak, s kicsit hoasszabb ideig voltak érvényben, mint a szerb Vajdaság szimbólumai.

Prof. Dr. Dr. Hc. DSC (MTA) Szalma József,
a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság elnöke,
a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja 
Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 69. szám, 2015. március 18.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése