2015. július 24., péntek

Józsa László nyílt levelet írt a VMSZ Tanácsa tagjainak

Hosszú ideje érezzük mindannyian, hogy válságba került a VMSZ. Úgy alakult, hogy közületek többen osztották meg velem aggodalmukat. Úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy - a Tanács minden tagjához fordulva - elhangozzék még egy vélemény.
A VMSZ Elnöksége fegyelmi eljárást kezdeményezett Varga László ellen. A most kezdődő eljárás során a Tanács fogja másodfokon tárgyalni az ellene felhozott vádak megalapozottságát. Különös tehát a felelőssége a Tanács minden egyes tagjának, külön-külön és együttesen egyaránt. Szükség van tehát arra is, hogy mindenki alaposan megismerje, és ezáltal értékelni tudja a szervezetünkben előállt konfliktus gyökereit. Szükséges ez, mivel gyerekjáték másodfokon elbírálni egy fegyelmi határozatot - ha az ember nem mélyed bele a dolgok lényegébe. Szükséges ez azért is, mert néhány héttel ezelőtt gyerekjáték volt Varga Lászlót - pro forma: másokkal együtt - felmenteni a VMSZ alelnöki tisztségéből is.
A lényeget pedig nem egy úgymond munkahelyi mulasztás képezi - hanem egy olyan súlyos érdemi konfliktus, ami arról szól, hogy Varga László - és talán mások is, én mindenképpen - elutasítják azt a vezetési stílust, amely már hosszabb ideje eluralkodott a VMSZ-en belül, de hatásaiban, kisugárzásában azon kívül is: „a másként gondolkodókat eltiporjuk“.
Ez az idézet ugyan nem szószerinti, de lényegét tekintve ez hangzott el az Elnökség 2015. április 19-én tartott ülésén, amely közvetlenül a tisztújító közgyűlés előtt került megtartásra. Igaz, hogy e gondolat kimondója, közvetlenül annak elhangzása után még verbálisan visszavonult és valóban sokszor kért elnézést - azonban a közgyűlés óta kiderült az is, hogy nem az elfogadhatatlan megnyilatkozástól való visszakozást, hanem az eltiprásra vonatkozó szándékot gondolta komolyan.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még emlékszem a VMSZ megalakulásának idején uralkodó körülményekre. És tudom, hogy számos olyan dolog jellemzi a mai VMSZ működési gyakorlatát, ami ellen akkor, 1994-ben felesküdtünk - igaz, akkor még a korabeli VMDK, valamint az országban uralkodó politikai körülmények vonatkozásában.
Kifogásoltunk és felléptünk azzal szemben, hogy két ember birtokoljon minden hatalmat. Elfogadhatatlannak tartottuk, hogy ugyanez a két ember birtokoljon minden információt, és, hogy ők foglaljanak le (maguknak) minden politikai kapcsolatrendszert. Hogy ketten, sokan mások kirekesztésével legyenek megmondhatói mindennek. Annak is, hogy mi a jó a mi közéletünkben, mi a hasznos, mi az előremutató, mi kell nekünk - és mi nem. Hogy ez a két személy legyen megmondhatója annak is, hogy a médiában ki szólalhasson meg, és ki nem. Hogy ők ketten dönthessenek minden és mindenki sorsáról, hogy pallosjogot gyakorolhassanak emberi sorsok felett is. Hogy ketten etessenek embereket tenyérből, másokat pedig kirekesszenek. Hogy támogatáspolitikai döntéseket kizárólagos hatáskörbe magukhoz rendeljenek. Hogy ők ketten éket verjenek közösségünk emberei, csoportjai, intézményei közé, és, hogy megosztást gerjesszenek a közösségen belül. Felesküdtünk tehát akkor arra, hogy fellépünk a demokrácia külső, de ugyanúgy belső deficitje ellen is.
Jó volna, ha ismét fontosnak tartanánk a demokráciát, mint értékrendet. Jó volna, ha ennek során a legkisebb közös többszörös kimunkálásán fáradoznának azok, akiknek ez tisztségükből fakadó lehetősége és kötelessége - ahelyett, hogy, csudálatos szófordulattal, munkahelyi kötelességszegésnek neveznék és palástolnák a leszámolást.
Lévén, hogy itt tartunk. A különvéleményre való jognak, mint a belső demokrácia letéteményesének száműzése a párt szervezeti és működési szabályzatából egy nagyon rossz fordulat. Mint ahogy az is, ha vezéralakok az „én fizetek, én rendelek“ elv szerint akarnak irányítani mindent és mindenkit. Intézményeket, MNT-t, médiát, vállalkozókat, munkavállalókat. És a VMSZ-t is.
Tisztelt Tanácstag-társaim, van mivel leszámolni - de nem emberekre gondolok. Mindenek előtt le kell számolnunk az attól való félelemmel, hogy rámutassunk a torzulásokra. Félre kell tenni azt is, hogy tartózkodjunk véleményünket kimondani fontos dolgainkról. El kell tekinteni attól is, hogy a Megfellebbezhetetlen Utasító Szó hatására, minden egyéb megfontolást félretéve hozzunk határozatot a Varga László ellen folyó fegyelmi eljárásban. És más fontos ügyekben is.
Törekednünk lehet - és kell - viszont arra, hogy a VMSZ-t mentesítsük attól az egyre romló megítéléstől, amely kívül és belül egyaránt megjelent. Nincs más lehetőség, mint felülkerekedni az önelégültségen, a bezárkózott véleményalkotáson és a kisebb-nagyobb diktátumok sorozatán alapuló párt- és közösség vezetési módszereken. Nincs más lehetőség a kibontakozásra, mint az, hogy az eddig intoleranciát tanúsítók visszakozzanak, és elfogadják a más véleményt képviselők, a valós nyitás szükségességét szorgalmazók létezését. És elfogadják azt is, hogy a kisebbségi sorban élő közösség érdekképviseletének során nehezen érvényesíthető közmegelégedésre, vagy sikerrel, az „egy a tábor, egy a zászló“ elve.
A közbizalom zálogát pedig pont a magas fokú közmegelégedés képezi. A közbizalom elveszítésének kockázatát csak a bezárkózó, a kiutat a leszámolásban kereső vezetési stílus meghaladásával és lebontásával tudjuk ellensúlyozni. Próbáljunk ma, 2015-ben, erre szövetkezni.
Józsa László
a VMSZ Tanácsának tagja
 
Közzétette: Terhes Tamás 2015. július 24. péntek, 11:00
http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/43519-2015-07-24-09-49-27

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése