Zagyva Tibort másodfokon is elutasították
A verbászi bíróságon, csaknem 45 éves jogi pályám alatt először, 2014.
március 10-én, halálos fenyegetésben részesültem. Zagyva Tibor (a továbbiakban Z. T.) magyar állampolgár egy,
rehabilitálási ügyben azzal fenyegetett meg, hogy „golyót kapok a fejembe”.[1] Közben a bírósági eljárás is elakadt és a mai
napig nincsen befejezve.
Az esetre azért került
sor, mivel képviselni merészeltem a Z. T.
által „háborús bűnösnek” tartott néhai
Kiss Tibor unokáját, aki az újvidéki Felsőbíróságon kérelmezte nagyapja
rehabilitálását.
Az eljárás a verbászi bíróság előtt csak a holttá
nyilvánítás ügyében folyt, mivel Kiss Tibort a második világháború alatt, a
korabeli dokumentumok szerint, „a Verbászi Népbíróság halára ítélte” és a
partizánok 1944 őszén, „közvetlenül a város felszabadulása után az ítéletet
végrehajtották”, vagyis kivégezték, de az halálát már nem jegyezték be a
halotti anyakönyvbe.
A történet kuriózuma, hogy éppen Z. T. zombori
nagyapja, a néhai Merei Szteván volt
az első, akit az 1944-ben kivégzett magyarok közül rehabilitáltak. Az ügyben én
képviseltem Z. T. most 82 éves
édesanyját. A tisztelet helyett, tehát, fenyegetést kaptam. (A szem- és fültanú
ellenére Z. T. ezt később letagadta.)
Ezt követően (2014. május 5-én), Z. T. súlyos rágalmakat, alaptalan állításokat és
sértő kifejezéseket is tartalmazó nyílt levelet fogalmazott meg ellenem, amelynek
közzétételéhez a Vajdaság Ma
internetes portál adott felületet.[2]
Azt állítva, hogy „súlyosan megrágalmaztam
őt
az Újvidéki Rádió egyik magyar nyelvű adásában”. Ezzel erkölcsi kárt
is okoztak nekem.
Z.
T. következő lépese az volt, hogy – 2014. augusztus 19-én – fegyelmi feljelentés tett ellenem a
Vajdasági Ügyvédi Kamara Fegyelmi Ügyészénél,
miszerint „súlyosan megsértettem (sic!!) a verbászi bíróság előtt”, és hogy
„rágalmaztam az Újvidéki Rádió Hangadó
c. műsorában”.
A „súlyos sértés”
talán arra vonatkozhatott, hogy az eljáró bírónak – a teremben lévő többi
részvevő előtt – akik a bírónak feltehetően a tárgyalást kommentározták –,
közöltem mivel fenyegetett meg Z. T. A „rágalmazás” pedig arra, hogy az
említett rádióműsorban elmondtam a történteket.
Első fokon az újvidéki
Fegyelmi Ügyész (a Dt-109/14 számú, 2015. január 15-i határozatával) Z. T. feljelentését, mint alaptalant, elvetette.
A határozat ellen Z.
T. (2015. március 8-án) kifogást emelt Szerbia
Ügyvédi Kamarájánál.
A szerb kamara
Fegyelmi Ügyésze, a 95/2015. számú, 2015. június 14-i határozatával Z. T. beadványát második fokon, mint alaptalant
elutasította, mivel a „vitatott határozat, a másodfokú szerv álláspontja
szerint, szabályos és törvényes”.
A Z. T. ellenem indított
fegyelmi eljárása ezzel a határozattal jogerősen befejeződött, mivel a másodfokú végzés a közigazgatási
eljárásban végső, vagyis fellebbezni ellene már nem lehet.
Z. T. már több mint egy évvel ezelőtt lejárató kampányt indított – többnyire
szerbiai és más országbeli címekre küldött internetes levelek formájában, de a
szerb sajtóban, utcai „tüntetések” szervezésével, „petíciók” aláírásával – más,
magyarországi és itteni személyek ellen is. Beavatkozott a zombori néhai
Hajnal házaspár rehabilitációs eljárásába is, nyomást gyakorolva nem csak az
utódokra, de a zombori és az újvidéki bíróságra is, hogy milyen döntést hozzon,
az ügyészségre, hogy milyen álláspontot képviseljen, és újságírókra is, hogy
miről és hogyan írjanak.
A szerb rehabilitálási
törvény[3]
értelmében rendezésre kerülnek „a rehabilitáció és a rehabilitációból eredő
jogok azon személyek esetében, akiket ezen törvény életbelépéséig politikai,
vallási, nemzeti vagy ideológiai okokból megfosztottak az életüktől,
szabadságuktól, vagy más jogaiktól”.
A bíróság rehabilitálta a Karađorđevićeket, „mivel
megállapította, hogy politikai és ideológiai üldözés és erőszak áldozatai
voltak”,[4]
a közismerten háborús bűnösökként nyilvántartott Draža Mihailovićot,[5]
„nem azért, mert nem bűnös, hanem procedurális kérdések miatt”,[6]
stb. Vannak persze olyan ügyek is, amelyekben a bíróság elutasító végzést
hozott. Lehet ezekről a bíróságtól eltérő véleményünk, de az mit sem változtat.
Mindenkinek jogában
áll, hogy – a rehabilitációs törvény alapján –, tisztességes eljárás keretében,
kérje a saját vagy a hozzátartozóinak, a rehabilitálását. Az eljárások
lefolytatására minden egyes esetben a felső bíróságok az illetékesek. Az igazságügyi
szervek és az ügyvédek munkájának akadályozása pedig bűncselekménynek számít.
Zagyva Tibor ellen
csak azért nem indítottam (eddig) bűnvádi és kártérítési eljárást mivel
külföldi állampolgár és a lakcíme is bizonytalan. A szerbiai ügyvédi kamara is
a határozatát kézbesítési megbízott által küldte meg számára, amit az említett
határozatból is látszik.
A törvényt mindenkinek tiszteletben kell tartani, még
akkor is, ha az nem is mindig tetszik. Dura lex, sed
lex (kemény
jogszabály, de mindenképp jogszabály) – tartja a latin mondás. Ennek Zagyva
Tiborra is vonatkozni kell.
Újvidék, 2015. július 26.
BOZÓKI Antal
[1] Az
esetről „GOLYÓT KAPSZ A FEJEDBE!” c. írásomban számoltam be.
http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/22301-2014-03-19-07-52-53,
2014. március 19. [08:49]
[2] Dr. Zagyva Tibor nyílt levele Bozóki Antalhoz. http://www.vajma.info/cikk/olvasok/179/Dr-Zagyva-Tibor-nyilt-levele-Bozoki-Antalhoz. http://www.vajma.info/cikk/olvasok/179/Dr-Zagyva-Tibor-nyilt-levele-Bozoki-Antalhoz.html, 2014. május 5. [19:05]
[3] Zakon o rehabilitaciji. Megjelent a SZK Hivatalos Közlönyének 2011. évi 92.
számában. Magyar nyelvű szöveg: http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Rehabilit%C3%A1l%C3%A1si%20t%C3%B6rv%C3%A9ny
[4] Rehabilitovani Jelisaveta, Aleksandar i Nikola Karađorđević.
[5] P. E.: Rehabilitálták Draža Mihailovićot.
Magyar Szó, 2015. május 15., 1. és 4. o.
[6] Draža Mihailović rehabilitovan ne zato što
nije kriv, već zbog proceduralnih pitanja. Danas, Pravo, 2015. július 14. , 4.
és 5. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése