Bódis Gábor
Nem az lenne a normális, hogy havonta kapjunk (mi mint közvélemény) beszámolókat arról, hogy ennyi meg ennyi munkahellyel gyarapodott szűkebb pátriánk a magyarországi adófizetők pénzének köszönhetően? Kutatni azért, valljuk be, könnyebb.A Vajdaság Ma hírportálon megjelent tudósításra alapozok (Basity Gréta a szerző), mert élőben nem volt szerencsém végigélvezni a vajdmagyar kultautonómia parlamentjének legújabb felvonását.
Kiderült, hogy a legfontosabb napirendi pont: beszámoló „a vajdasági magyarok emigrációs terveiről és hazatérési hajlandóságáról szóló, folyamatban levő kutatások részeredményeiről”. Az érzelmi kitörésektől sem ódzkodó (lásd: Hét Nap és Tomek Viktor esete) elnöklő, Hajnal Jenő, néhány jelenlevő őszinte meglepetésére bejelentette: ilyen jellegű kutatás már 2015 óta folyik Vajdaságban.
Joó-Horti Lívia, a Magyar Mozgalom egyetlen közügyileg élő tagja (a többiek, úgy tűnik, de lehet, hogy csak nekem, már karácsonyra készülnek vagy csupán egy-egy önszórakoztató jellegű blog erejéig hajlandóak a közös ellenzéki boldoguláshoz hozzájárulni, esetleg közös koszorúzások elemi erejű megjelentetésével kívánják a VMSZ hatalmát csorbítani) meglepetésének adott hangot, hogy az MNT részt vesz (már két éve?) az elvándorlásról szóló felmérésben. Hajnal erre elmondta, hogy nem is egy, hanem összesen négy kutatásról van szó. Ezeket mind a magyarországi hatalom több állati fontos szerve irányítja (értsd: pénzeli) és ebben munkát kapott egy (!) vajdasági magyar szociológus is. És mindezt összekötötték két jeles nemzetpolitikai dátummal: a 2015-tel mint a külhoni magyar szakképzés évével és a 2016-tal mint a külhoni magyar fiatal vállalkozók évével. Hatuma már nem létezik, csak külhoni. Ettől sem lesz jobb.
Hogy ezeket miért kellett összekötni, erre majd szociológiailag tudományos válasz fog érkezni. De okosabbak nem leszünk. Mert minden előzetes és utólagos kutatás nélkül is kurvára jól tudjuk, miért vándorol ki a vajdmagyar. Mert normális mint a világ összes kivándorlója: trbuhom za kruhom (mondaná a szerb, ha horvát lenne). Ahol a hamisított statisztika is csak 400 euró körüli átlagfizetésről regél, akkor nincs miről beszélni. Kutatni, persze, lehet.
Minderre Hajnal azt mondta: „Az MNT célja nem az elvándorlás mértékének kutatása, hanem a fiatalok szülőföldön való boldogulásának és hazahívásának az ösztönzése.” És mégis, hogyan?
Hát nem emiatt létezik a Prosperiteti nevű véemeszes pénzosztó galeri? Nem az lenne a normális, hogy havonta kapjunk (mi mint közvélemény) beszámolókat arról, hogy ennyi meg ennyi munkahellyel gyarapodott szűkebb pátriánk a magyarországi adófizetők pénzének köszönhetően? Kutatni azért, valljuk be, könnyebb.
2016. november 15.
Kapcsolódó írás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése