Hogy érthetően fogalmazzunk: a kilencvenes évek horvátországi, boszniai, koszovói menekültek, illetve a Nyugat-Európából visszatoloncolt (főleg koszovói romák) személyek tartós jellegű zentai letelepedesét szabályozza.
Természetesen az akciótervet kiszavazók ezt tagadják. Szerintük ez csak azokra korlátozódik akik már ott vannak, és az akcióterv csak pályázati célokat szolgálna. Magyarázatuk szerint komoly pályázati források állnak a rendelkezésükre, úgy országos, úgy EU-s szinten. Tiszta szándékuk bizonygatására mellékeltek azt a deklarációt (szándéknyilatkozatot), amelyet 2007-ben fogadott el a zentai önkormányzat és annak értelmében csak azokat fogadnák vissza akik Zenta Község területéről mentek el az EU területére, ott illegálisan tartózkodtak és most visszatoloncolják őket.
De hát láttunk mi már karón varjút! Ezt mondták Kaszáék is a kilencvenes években amikor hozzájárultak a menekültek befogadásához Szabadka- Óbecse- Temerin vonalon ami a későbbiekben sok magyar településen az etnikai arányok felborítását okozta.
Mi a gond?
Kezdjük azzal, hogy a deklaráció, vagyis a szándéknyilatkozat, egy elképzelésnek a deklaratív kinyilatkoztatása és jogi értelemben véve nem kötelező jellegű! Ellenében annak az akciótervnek amit a zentai Községi Képviselő-testület (KKT) ülésén fogadtak el, ahol szerb nyelven záradék (zaključak) formájában, míg magyar nyelven végzés (szerb nyelvre visszafordítva rešenje) formájában fogadták el ami jogi szempontból nézve már kötelező jellegű. Az akcióterv valójában ennek a kötelező jellegű dokumentumnak a mellékletét képezi, és egyik szakasza (3.4 alatti fejezet) célkitűzésként említi meg az elvándorlás és a rossz demográfiai helyzet miatt bekövetkezett lakosságcsökkentés orvoslását, azaz a népesedési adatok javítását a fent említett kategóriába tartozókkal való pótlással.
Idézet az akciótervből: " Tekintettel a rossz demográfiai helyzetre, a lakosság számának a csökkenésére és az általános elnéptelenedésre, ez a terv bemutatja az aktivitásokat, amelyek ezen kedvezőtlen helyzet javítására irányulnak, az aktivitásokkal, amelyek a lakásügy megoldására irányulnak, különösen a háztartások felvásárlásával házi felszereléssel, építőanyag csomag odaítélésével a feltételeket nélkülöző lakólétesítmények adaptálására."
Külön aggodalomra ad okot az a kitétel is, hogy országos szinten, de önkormányzati szinten sem, hivatalosan nem rendelkeznek adatokkal hány visszatoloncolt személyre ( főleg koszovói romák) lehet számítani.
Bácsföldvár, Péterréve, Martonos, Kishegyes, Szabadka példáján pontosan lehet látni hogyan működik a képlet. Megjelenik egy nemzetközi adományozó, megjelenik a szerbiai kormány minisztériuma, a pályázni kívánó önkormányzat, majd egy ingatlanokat forgalmazó, magánkézben lévő ügynökség aki lebonyolítja a házak felvásárlását, amelyeket aztán a visszatoloncoltak, akiknek addig semmi közük nem volt az adott településhez, községhez, a birtokukba vesznek.
Egyszerre nem nagy számban jelennek meg, kerülik a felhajtást, de folyamatosan érkeznek és telepednek. Ha valaki ezt szóvá meri tenni akkor egyből nácinak bélyegzik, majd azt mondják ezt nem államilag irányítják, különben is a szerb állampolgároknak az alkotmány szerint joguk van letelepedni az egész ország területén, tehát szó sincs az etnikai arányok erőszakos megváltoztatásáról.
Ebből okulva, és figyelembe véve azokat a folyamatokat, amelyek már elkezdődtek más magyar többségű önkormányzatokban ahol a községi vezetőség hasonló összetételű van, feltűnően felelőtlen az akciótervben megfogalmazott célkitűzés, mert azzal gyakorlatilag egy kiskaput nyitottak a tömeges betelepítésnek.
Ha azt is tudjuk, hogy ezek a folyamatok felgyorsultak amióta országos, tartományi és önkormányzati szinten is a volt radikálisok vannak hatalmon, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a koalíciós partner halálos ölelése ezúttal végzetes következményekkel járhat a délvidéki magyarságra. Ha engedjük.
2016. november 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése