A VaMaDisz pere elég rosszul áll
A Vajdasági Magyar Diákszövetségnek (VaMaDisz) az
újvidéki Jogi Kar elleni bírósági pere az anyanyelven való felvételizés
ügyében a nemzeti kisebbségi jogokért való küzdelem fontos mérföldköve lehet.
Amennyiben sikerrel végződik, beigazolódik, hogy – az egyébként az alkotmány és
a jogszabályok által biztosított jogok gyakorlati alkalmazásáért – a jog
eszközeivel is érdemes küzdeni. Ha azonban a (VaMaDisz) elveszíti a pert, annak
negatív következményei lehetnek nemcsak a jogalkalmazás terén, de a lelki világunkban
is.
Rendkívüli sajtótájékoztatót
tartott november 16-án Sóti Attila,
a szervezet elnöke, amelyen elmondta, hogy az újvidéki Jogi Kar ellen (2016.
december 2-án) „a magyar felvételizés lehetőségének szavatolása érdekében
indított pert december 20-án folytatódik.[1]
A
Kar időközben „egy formai hibára hivatkozva megsemmisítette a VaMaDisz jogi
képviselőjének, Slobodan Beljanski ismert újvidéki ügyvédnek a doktori címét”.[2]
Sóti kifejtette, „nem tudja a Kar ellen folyó pertől független történésként
figyelni az intézmény legutóbbi döntését”.[3]
A VaMaDisz elnöke
elmondta azt is, hogy „a közéletben számos politikai üzenet hangzott el az
elmúlt időszakban a VaMaDisz és a Jogtudományi Kar között folyó bírósági per kapcsán”,[4]
majd védelmébe vette Hajnal Jenőt, a Magyar
Nemzeti Tanács (MNT) elnökét, aki „személyével kapcsolatos egyes megjegyzésekre
vonatkozólag a szervezet elnöke közölte: az MNT igenis partnere a VaMaDisz-nek,
függetlenül attól, hogy nem nyilatkozik naponta az ügyről”.[5]
Sóti állítása azonban
csak akkor le(hete)tt volna hiteles, ha beszámol arról is, hogy az MNT miben
„partnere” a VaMaDisz-nek, miben nyilvánul ez meg, és milyen konkrét lépést
tett eddig a testület az „ügyben”.
Amikor e sorok írója a
Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében Konferencián (Budapest, 2016. november
9-11) szóvá tette, hogy az MNT „még csak a hangját sem hallatta ebben a fontos
kérdésben”, Szilágyi Miklós, a
testület Nyelvhasználati Biztosságának elnöke azt mondta, „ez nem jelenti azt,
hogy az MNT a háttérben nem ténykedik”. Olyan nemzeti tanácsot választottunk,
amelyik a „háttérben” és nem a nyilvánosság előtt képviseli az érdekeinket?
Kell-e nekünk ilyen testület és szükségünk van-e ilyen tisztségviselőkre? A
válasz csakis nemleges lehet.
Sóti a sajtókonferencián arról is beszámolt, hogy „a
diákszervezet eltökéltnek számít, s amennyiben a hazai bíróságok nem oldják meg
a kérdést, élni fognak a nemzetközi igazságszolgáltatás nyújtotta
lehetőségekkel is”.[6] Bejelentette: „A
diákszövetség jelen lesz az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának kisebbségügyi fórumán
is, ahol szintén fel fog témaként merülni a hazai magyar felvételi vizsgák
kérdése.”[7]
Erről azonban mindmáig nem érkezett hír.
Minden elismerést és támogatást megérdemel a
diákszervezet, hogy kiáll a nyelvhasználati jogok gyakorlati érvényesítéséért,
és hogy ezt hajlandó még nemzetközi színtérre is vinni. Már csak azért is,
mivelhogy jogaink nemzetközi védelmére eddig nem sok példa akadt. A nagy kérdés viszont az, hogy ezt miért nem
a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) – a VaMaDisz ernyőszervezete –, illetve az
MNT teszi, amelynek a közvetlen hatáskörébe tartozik a nyelvhasználat? Vagy ők
szépfiúk akarnak maradni a koalíciós partner, a Szerb Haladó Párt (SNP)
vezetőinek szemében?
Egyébként a Jogi Kar ellen indított perrel
kapcsolatban nem tisztázott körülmény, hogy a VaMaDisz az ügyben miért a hosszabb,
bonyolultabb, költségesebb és bizonytalanabb bírósági, és nem az egyszerűbb, olcsóbb,
valamint kedvezőbb kimenetelűnek ígérkező közigazgatási utat választotta?
A Tartományi Képviselőház ugyanis 2015. április 8-án
határozatot hozott a felvételi vizsgák anyanyelven való megszervezéséről a
Tartomány által alapított intézményekben[8]
(a 269-es számú dokumentumot lásd az írás alatt).
A határozat 2. szakasza kimondja: „Az egyetemi
intézmény köteles a jelentkezőknek lehetővé tenni a nemzeti kisebbségi –
nemzeti közösségi nyelven való felvételizést, azzal a feltétellel, hogy egy
olyan nyelvről van szó, amely Vajdaság Autonóm Tartomány területén hivatalos
használatban van.” A magyar nyelv
közismerten e nyelvek közé tartozik.
Az 5. szakasz kötelezi az egyetemi intézményt, hogy
„az általános aktusait, amelyek a felvételi vizsgát rendezik, ennek a
határozatnak a hatályba lépésétől számított 30 napos határidőn belül hozza összhangba
ezzel a határozattal”.
A 6. szakasza szerint „a határozat alkalmazása feletti
ellenőrzést az egyetemi képzésben illetékes tartományi szerv végzi”. Ez a szerv
pedig csakis a tartományi oktatási, közigazgatási és
nemzeti közösségi titkárság lehet, amelynek titkára Nyilas Mihály, aki egyúttal a Tartományi Kormány alelnöke és a
VMSZ Elnökségének is a tagja. A határozatot Pásztor István a Tartományi Képviselőház elnöke írta alá, aki a VMSZ
elnöke is.
Nyilas Mihály először úgy nyilatkozott, hogy a titkársága
„felügyelőt küld a Karra, jegyzőkönyvet készít, majd ennek fényében tesz
lépéseket”.[9] Később azonban már
visszakozott, mondván, hogy „bár létezik tartományi rendelet is arra
vonatkozóan, hogy a nemzeti közösségek nyelvén is adva legyen a felvételizés
lehetősége, de az oktatási minisztérium álláspontja sajnos az, hogy a kar az
autonómiájára hivatkozva megtagadhatja ezt”.[10]
Ebből már arra következtethetünk, hogy a VaMaDisz pere bizony elég rosszul áll.
Ide
tartozik az is, amit eddig
szinte senki eddig még csak szóvá sem tett, hogy a Jogtudományi Kar épületén a
felirat csak szerb nyelven és cirill betűvel van kiírva. Ez lenne az egyenrangú
hivatalos nyelvhasználat? Hány ilyen eset van még Újvidéken és Vajdaságban?
A
kör tehát bezárult: A képviselőház magyar elnöke aláírt egy határozatot, amely
az anyanyelven való felvételi jogunkat biztosítja. Az alkalmazásában ugyancsak
egy magyar tisztségviselő az illetékes. Csak éppen egyik sem tesz semmit. Az egyetem
pedig, ahol az első órák valamelyikén azt tanítják, hogy a jogot márpedig
alkalmazni kell, semmibe beveszi a jogszabályt. Ha a magyar tisztségviselők így
viszonyulnak a jogaink iránt, akkor mit várhatunk?
Az eset jól jellemezi a szerbiai
nemzeti kisebbségi politikát is: Jogok papíron!
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2016.
november 27.
[1] V-ár: „A sárdobálás nem viszi előbbre az
ügyet”. Magyar Szó, 2016. november 17. 4., vagy http://www.magyarszo.rs/hu/3216/kozelet_oktatas/156202/%E2%80%9EA-s%C3%A1rdob%C3%A1l%C3%A1s-nem-viszi-el%C5%91bbre-az-%C3%BCgyet%E2%80%9D.htm,
2016. november 17. [10:02] >>
2016. november 17. [10:36].
[2] Uo.
[3] Uo.
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Uo. Lásd még Göblös Nikoletta: VaMaDisz:
Nyíltan a perről, mellébeszélés nélkül. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20839/VaMaDisz-Nyiltan-a-perrol--mellebeszeles-nelkul.html,
2016. november 16. [16:17]
[8] Pokrajinska skupštinska odluka o polaganju
prijemnog ispita odnosno ispita za proveru sklonosti i sposobnosti za upis a visokoškolsku
ustanovu čiji je osnivač Autonomna Pokrajina Vojvodina na jezicima nacionalnih
manjina – nacionalnih zajednica. Službeni list APV [Vajdaság AT Hivatalos
Lapja], 14/2015 szám, 207.
[9] t.r.: Felügyelőt küldnek a jogi karra. Magyar
Szó, 2016. június 24. 1. és 7.
[10] Tápai Renáta: Több út is vezethet a
megoldáshoz. Magyar Szó, http://www.magyarszo.rs/hu/3156/kozelet_oktatas/152792/T%C3%B6bb-%C3%BAt-is-vezethet-a-megold%C3%A1shoz.htm,
2016. szeptember 10. [09:39]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése