A porhintés és az érdekek kiárusításának kronológiája

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) figyelemmel kísérte az elmúlt hetek eseményeit és sajnálattal állapítja meg, hogy a délvidéki magyarság érdekeinek mellőzése tovább folytatódott, míg a porhintés és a vajdasági magyarság érdekeinek kiárusítása növekedett.

Kiárusítás Strasbourgban

Először is kezdjük a kisebbségi akciótervvel. Nem elég baj az, hogy a szabadkai kisebbségi kormánypárt és szatellitjei, hanem még a vajdasági magyarság mini parlamentjének nevezett civil szervezet elnöke is tevőlegesen hozzájárul a kisebbségi érdekek kiárusításához.
A VMDK Hírmondójában már többször is megírtuk: a Magyar Nemzeti Tanács elnökének nincsen testületi felhatalmazása a kisebbségi akcióterv képviseletére, hiszen azt a mai napig nem fogadta el a MNT. Az akciótervet a mindenkori szerbiai hatalom jogászai dolgozták ki, és nem tartalmazza (vagy csak nyomában) azokat az elemeket, amelyek kielégítenék a délvidéki magyarság elvárásait. Ennek ellenére az elnök úr kardoskodik mellette a szerbiai, tartományi és vajdasági magyar intézmények előtt. 

Mindezt megfejelte Strasbourgban  Deli Andor és Gál Kinga jelenlétében. A sajtótudósítások szerint az elnök úr, valamint a tudathasadásban szenvedő Deli Andor is agyondicsérték Szerbiát és a kisebbségi tervet. Az helyett, hogy Deli Andor számon kérje a szerbiai hatóságoktól a szülőfalujába (Péterréve) történő koszovói romák betelepítését, vagy éppenséggel a délvidéki  magyar érdekeket nézvén, anyaországunk képviselőjeként, a mi érdekünkben objektív kritikát fogalmazna meg Szerbia felé, éppen az ellenkezőjét teszi. Beáll szekértolónak, és azt a szokásos mesét mantrázza el, hogy Szerbia a kisebbségi jogok területén mintaország és azt amit Szerbia nyújt a saját kisebbségeinek, olyan sehol a világon, de legalábbis Európában sincsen. Aztán meg csodálkozunk miért kap olyan kevés pénzt az MNT, miért mellőzik a magyar nyelv hivatalos használatát, miért rúgják ki a magyar embereket az állami szektorból, miért vonják össze vagy szüntetik meg a magyar óvodákat, iskolákat, meg miért nincsen magyar nyelvű felvételi az újvidéki Jogi Egyetemen, vagy éppenséggel miért telepítik nyakunkra a koszovói romákat.  

A szerbiai minisztereke meg örömmel mondják  mi már teljesítettük  kisebbségi akcióterv 80%-át, már holnap be lehetne fejezni az egész idevágó fejezetet.  Minden összevetve, jogosnak tűnik az a a kérdés, hogy önök uraim, ilyen nyilatkozatok esetében (pláne a nemzetközi intézmények előtt)  kinek is tesznek jót?

Négyszer hal meg a vajdasági magyar?

Arról, hogy ne csak külföldön keltsék a "jó hírünket" a szabadkai kisebbségi kormánypárt elnöke gondoskodott. Először is  rátenyereltek az összes 1944/45-ös vérengzések emlékrendezvényeire (még azokra is amit eddig hagyományosan a VMDK szervezett), gondosan ügyelve arra, hogy a folyamatban csak  a "saját" embereik szólalhassanak fel. Az elnök úr szerint itt minden rendben van, példamutató folyamatokról van szó, ilyen az egész Kárpát-medencében sincs, különben is ezt a vérengzést nem nemzeti hanem ideológiai alapon (aki nem volt vörös azt lelőtték) vitték végbe. Hmmmm...... Csak tudnánk honnan is  ismerős ez a stílus?! Ja, megvan! Ilyet a szerb politikusok szoktak mondani (pedig a téma kutatói bizonyították, hogy tervezett mészárlásról volt szó).  

Azonban így is kilógott a lóláb. Például Csúrogon és Martonoson (is) ahol a "sajátjaik" szájából hangzott el a bocsánatkérés elmaradása, a megfelelő emlékművek kialakítása, a vagyon-visszaszármaztatás és a rehabilitáció katasztrófája.   Vass Zoltán, horgosi helytörténész  után szabadon,  felhasználva beszédének egy részletét, mi szerint az ember háromszor hal meg - először, amikor eltemetik, másodszor, amikor szerettei szívéből is kikopik emléke, harmadszor pedig, amikor besüppedt sírját belepi a gaz- hozzátennénk a negyediket is - amikor az emlékükkel és mártíromságukkal tisztességtelenül politizálnak.

Érdekességnek jegyezzük meg azt is, hogy ez az idő alatt a kisebbségi kormánypárt koalíciós partnere is igen érdekes politikai hozzáállást tanusított. Hosszú évek során az újvidéki Futaki útnál lévő temetőben tartott megemlékezés volt az a hely ahova minden vajdasági magyar párt képviselője meghívót kapott, és a szervezők mindenkinek felszólalási lehetőséget biztosítottak, jelképesen ugyan, de jelezvén, hogy a gyász és a megemlékezés joga minden vajdasági magyart megillet, nem sajátítható ki senki részéről.

Mégis, az idén, gyanítjuk tiszta véletlenből, csak a koalíciós kisebbségi kormánypárti partner képviselői kaptak meghívót, és csakis ők szólalhattak fel. Egy kesergővel is gazdagabbak lettünk, hiszen a temerini székhelyű párt elnöke beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy még mindig nincsen megfelelő emlékhely az ott kivégzett magyarok emlékére, illetve hangot adott annak, hogy a beharangozott  ökumenikus, összkommunista terror általi áldozatoknak állítandó emlékmű nem magyar emlékmű és nem ezt tartalmazza az a választási koalíciós megállapodás amit a két fél aláírt.    

Kiárusítás Belgrádban

A porhintés és az érdekek kiárusítása pár napra rá folytatódott Belgrádban, ahol a szabadkai kisebbségi kormánypárt elnöke és a szerbiai köztársasági elnök találkoztak. A kisebbségi kormánypárt elnöke arra kérte az államfőt segítsen abban, hogy a vegyes (szerb-magyar) akadémiai bizottság munkáját ismertessék a közvéleménnyel. Mert ez körül némi gondok vannak. Csupa apróságok. Például az, hogy a vegyes bizottság már rég nem működik, szélnek lett eresztve, munkája nem volt tisztességesen pénzelve, ami miatt foghíjas munkát hagytak maguk után, de abban sikeresek voltak, hogy a magyar áldozatok számát lefaragják a feltételezett 40-50.000-ről aprócska 10.000-re. Az ilyen eredmények elfogadtatása kinek a malmára hajtják azt a bizonyos vizet? Hogy nem magyarra, az is biztos! Vagy ez már Tomislav Nikolic újraválasztásának előkészítése? Hogy a magyarok könnyebben szavazzanak rá?

Porhintés az MNT ülésén

Végezetül, de nem utolsó sorban, az eredmények említése miatt, beszéljünk még egy porhintésről. Tegnap, 2016. november 15. tartották az MNT ülését, ahol végre szó esett a vajdasági magyarságot sújtó elvándorlásról. De mi is kellett hozzá?
Előzetesben annyit, hogy  a Magyar Mozgalom és a VMDK ellenzéki MNT képviselői egy napirendi pont javaslattal fordultak az MNT elnökéhez és kérték, hogy az MNT fogadjon el egy olyan határozatot ami lehetővé tenné az elvándorlási jelenség tudományos kutatását, az okok-okozók feltárását, és azok alapján a "gyógyír" megfogalmazását.
Erre az MNT elnöke úgy reagált, hogy napirendre bocsájtotta egy több elemet tartalmazó, magyar adófizetők pénzéből készült, a vajdasági magyarság emigrációs terveiről és hazatérési hajlandóságokról szóló, eddig ismeretlen és senki által még nem látott kutatási részeredményeket tartalmazó anyagot, amitől okosabbak ugyan nem lettünk, de legalább megnyugtató az a tudat, hogy egy ellenzéki beadvány nyomán, végre jó irányban mozdultak. Még akkor is ha csak most kezdenének neki a kutatásnak.  Nagy érdeklődéssel várjuk a decemberi MNT ülését amire ígérték a teljes anyag elkészülését.   

VMDK Press, Óbecse, 2014-11-16. 

www.vmdk.org.rs