Generációváltás, tulajdonváltás,
vagy szemléletváltás is? (I.)
Habram Mária, a Családi Kör hetilap sokéves igazgatója és
főszerkesztője „május végén jelentette be, hogy vevőt keresnek a lapra, de
hangsúlyozta: nem megszüntetni akarjuk az újságot, hanem egy fiatalabb
csapatnak szeretnénk átadni”.[1]
A lap június 29-i számában már
azt olvashattuk, hogy „a következő számtól új csapat folytja a Családi kör
szerkesztését és kiadását”.
A Családi Kör első száma 1990. december 24-én, vagyis karácsonyra
jelent meg, az időközben pénzügyi támogatás hiányában megszűnt Dolgozók c. szakszervezeti
hetilap, majd a(z 1990. október 18-án) helyébe lépett Új Dolgozók (jog)utódjaként,
az addigi 28 helyett 36, majd 68 oldalon.
A hetilap első főszerkesztője a magyarkanizsai származású Purger Tibor volt, aki az egykori
jugoszláviai belháború kitörésekor Washingtonba költözött és most egyetemi
informatikai vezetőként dolgozik. A szerkesztőségnek az induláskor mintegy
„harminc”[2]
munkatársa volt. Az volt a kérdés, hogy eresszük szélnek a dolgozókat, vagy indítsunk egy új hetilapot? (Jómagam a lapkiadó kft. alapító igazgatója és
csaknem másfél évtizedig külső munkatársa voltam.)
– A Családi Kör indulása nem
ment azonban könnyen, mert – annak ellenére, hogy a szerkesztőség tagjai munka
nélkül maradtak – az új lap indulását a(z egykori Forum LKNYM – B. A.) házon
belül többen is akadályozták és ellenezték. Az alapító tőkét szó szerint a
vajdasági magyar vezetésű vállalatoktól és természetes személyektől könyörögtük
össze, azért, hogy legyen a vajdasági magyarságnak egy független hetilapja, amelynek
az igazgatóját és a főszerkesztőjét nem a kormány nevezi ki – olvasható az
akkori Forum kiadóházzal kapcsolatos eseményekről szóló írásomban.[3]
A Családi Kör fejlécére felkerült a „független hetilap” felirat, ami
máig is az irányultságát, az egykori alapítók elhatározását hirdeti. Abban az évben (pontosabban 1990. május 9-én)
már megjelent a Napló, „Szerbia első, háború utáni magán hetilapja”.[4] Ekkor
úgy láttam, a sajtó elindul a magánosítás útján. Volt, tehát példa, amit követni
lehetett és kellett is. Akkor és most is hiszek abban, hogy a sajtó vagy szabad,
vagy nem sajtó. Az ezzel kapcsolatos következményekkel együtt. (2004. szeptember 8-án indítottam egy másik hetilapot is, Heti Újság címmel, amelynek – anyagi és egyéb okok miatt – csak nyolc száma jelent meg. Ezek, persze, már
sajtótörténeti témák.)
A Családi Kör – a kezdeti kételkedések és akadályok ellenére – 28 éve
folyamatosan megjelenik. Talán csak – emlékezetem szerint – a kilencvenes
években, amikor a háborús események (papírhiány, áramkiesés) miatt, alig néhányszor nem jelent meg. Nehéz, válságos évek voltak ezek a lap történetében, amikor
minden héten újból meg kellet küzdeni azért, hogy az olvasó elé kerülhessen.
Aztán a legnagyobb, a 25 000 ezres példányszámot is elérő,
„legolvasottabb”[5]
délvidéki magyar újsággá tornászta fel magát.
A lap szerkezete – a nélkül, hogy most ennek a részletes elemzésbe
fogjak – időközben szinte semmit nem változott. Olyan marad, ahogy az induláskor
megterveztük, vagyis csaknem megkövesedett. Ez viszont nem volt feltétlenül jó.
Időközben a szerkesztőség tagjai is talán belefásultak a mindennapos
küzdelembe, amit taposómalomnak is lehet nevezni, „a nyugdíjas korhatárt
átlépték vagy a küszöbén toporognak”.[6] Bizonyára
emiatt sem tudtak újítani, vagy érdektelenné váltak. Mások távoztak a
szerkesztőségből (mint jómagam), vagy elhaláloztak.
A szerkesztéspolitika alapjában véve „a nem politikai hetilap”
elképzelésre és az inerciára épült. Az olvasóközönség is megfogyatkozott. A lap
példányszáma, bizonyára ezen okok miatt is, az utóbbi években jelentősen
visszaesett.
– A Családi Kör Kft. 2013-as összbevétele mintegy
34.500.000,00 millió dinárt tett ki, de 2016 végére már csak 24.000.000,00
dinárt mutatott a mérleg. Ez azt jelenti, hogy három év alatt 30,43 százalékkal
csökkent a hirdetésekből és az eladott példányszámokból a bevétel – olvasható a
tulajdonváltásról szóló egyik írásban.[7]
Elsősorban a példányszámnak – a
becslések szerinti – mintegy 6-8 ezerre való csökkenése „a 2016-os évvel
bezárólag a Családi Kör számára azt jelenti, hogy adóssága 7.340.000,00 dinárt (a
mai középárfolyam szerint 61.852 eurót – B. A.) tesz ki”.[8]
Nem véletlen, tehát, a
döntés, hogy „új csapatnak” kell átadni a szerkesztést és a kiadást
is.
Újvidék, 2017.
szeptember 1.
BOZÓKI Antal
[1] Rizsányi Attila: Tulajcsere a Családi Körnél. http://www.vajma.info/cikk/valasz/41/Tulajcsere-a-Csaladi-Kornel-Maradjon-meg-a-lapbol-az--amiert-az-olvaso-megkedvelte.html,
2017. június 30. [8:50]
[2] Farkas Zsuzsa: A washingtoni munkatárs. Hét
Nap. http://hetnap.rs/mobil/?p=cikk&id=14539,
2013. július 3.
[3] Árgus 2002. Évkönyv. Jugoszláviai Magyar
Kisebbségjogi Civil Egyesület, 2002. 220.
Az akkori időkre
jellemző a hatalom erőteljes politikai nyomásgyakorlása a sajtóra, ami a
sajtóházak és a szerkesztőségek vezetőinek a leváltásában is megnyilvánult.
[4] Bódis Gábor: az újságírók, mint alattvalók. http://maglocistac.rs/bodis-gabor-az-ujsagirok-mint-alattvalok/,
2015. március 9.
[5] Az alapítóknál fiatalabb, még életerős
gárdának eladó a Családi Kör. https://szabadmagyarszo.com/2017/05/25/az-alapitoknal-fiatalabb-meg-eleteros-gardanak-elado-a-csaladi-kor/,
2017. május 25. [16:36]
[6] Uo.
[7] kibic: Família
Kft. http://www.joreggeltvajdasag.com/ebreszto/familia-kft,
2017. július 3. [08:38]
[8] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése