Temerinben fölavatták a több mint 270 áldozat nevét őrző hat márványtáblát
„Miközben főhajtással emlékezünk, eszünkbe jut, hogy alig két éve mennyire örültünk annak, hogy a magyar és a szerb államfő megállapodott abban, hogy a két ország által létrehozandó akadémiai tényfeltáró bizottság majd hamarosan munkához lát. A bizottság megalakult, de a munka áll” - mondta többek között Ternovácz István újságíró mindenszenteki emlékbeszédében a temerini temető legnagyobb tömegsírjánál kialakított emlékhelyen, ahol hat fekete márványtáblán 273 temerini áldozat nevét tüntették fel. Őket 1944/45-ben végezték ki vagy verték agyon a partizánok, illetve a közeli Járek haláltáborában pusztultak éhen vagy lettek más módon megölve.
Az idei megemlékezésre régen nem látott, jókora tömeg gyűlt össze, s már a rendezvény megkezdése előtt virágok és koszorúk díszítették a tömegsírt és az emléktáblák környékét. A Himnusz közös eléneklése után Csorba Béla ismertette a tömegsírnak a történetét, s köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt évtizedek során a legnehezebb időkben is gondozták a temerini magyarok e tragikus emlékhelyét. Szólt azokról az erőfeszítésekről is, amit a történelmi VMDK, majd a VMDP folytatott az elmúlt húsz évben annak érdekében, hogy mára az emléktáblák – Kalmár Jánosnak az egyszerűségükben is szép munkái -- valósággá váljanak.
A a VMDP vezetői koszorút helyeznek el az emléktábláknál (fotó: Góbor Béla)
Balogh Sándor versmondását és a Szungyi László esperes-plébános által celebrált emlékhelyszentelést követően Ternovácz István nemcsak a múltbéli eseményekre tekintett vissza, hanem a tőle megszokott egyenességgel beszélt a még nyitott kérdésekről is.
Mint mondta, „sokan már most a két nemzet közötti megbékélést sürgetik, mi azonban először a bocsánatkérést szeretnénk hallani. De nem csak azt! Akadálymentes tényfeltárást és az ártatlan áldozatok feltétel nélküli erkölcsi, politikai és anyagi rehabilitálását! Az áldozatok teljes névsorát, de nem csak az övékét! A bűnösökét is! Az ártatlanok terhére elkövetett tömeggyilkosság bűne sosem évül el.”
Majd hozzátette, hogy ha több évszázados ádáz ellentét után a német és a francia nemzet kezet tudott nyújtani egymásnak, kölcsönösen megbocsátva a múltbéli vétkeket, akkor ez miért ne történhetne meg a Duna mentén élő népek, a mi esetünkben a magyarok és a szerbek között, hiszen ezzel nem csak önmagunkat, de az egész térség stabilitását is erősíthetnénk. „Jó, hogy ebben a folyamatban a magyar állam kormánya mellettünk van. Térdepelve nem kívánjuk a megbékélést. Erre csak egyenes gerinccel vagyunk hajlandók. Ezzel tartozunk halottainknak, magunknak és az utókornak is.”
A beszédet követően Temerin Község önkormányzatának, az Első Helyi Közösségnek, a község területén működő magyar pártoknak (VMDP, VMSZ, MRM) és civilszervezeteknek a nevében tizenhat koszorút helyeztek el az emléktáblák talapzatánál. A gyászünnepélyt jelenlétével és koszorújával megtisztelte Babics János, a szabadkai magyar főkonzulátus vezető konzulja és Szlanyik Anna, Magyarország belgrádi nagykövetségének konzulja, valamint Éhn József, a magyarországi polgári civilmozgalom jeles képviselője, a délvidéki magyarság ismert támogatója is.
Cs. B.
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12542/34Terdepelve-nem-kivanjuk-a-megbekelest34.html, 2011. november 1. [21:40]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése