Továbbra is a kollektív bűnösség elvét sugallja a rehabilitálási törvény, véli Csonka Áron, a VMDK elnöke. A politikus szerint a javasolt törvény szakaszai tartalmaznak olyan megfogalmazásokat, amelyek a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény kollektív bűnösséget sugalló tételeinek átfogalmazása, és az továbbra is kizárhat olyan rétegeket, amelyeket megilletnének mind a rehabilitáláshoz, mind a restitúcióhoz való jogok.
- Elsősorban azt kifogásoljuk, hogy nem hozták nyilvánosságra a rehabilitálási törvény tervezetét a parlamenti beterjesztés előtt, holott erre felkértük a VMSZ-t és a parlamenti képviselőket is – mondta a VMDK elnöke a Vajdaság Mának adott nyilatkozatában. - Azt kértük, hozzák nyilvánosságra, mi az, amiben megegyeztek, és hogyan fognak kinézni a kulcsfontosságú szakaszok, milyen lesz magának a törvénynek a szövegezése. Ez sajnos, négy párt és tizenegy civil szervezet felkérésének ellenére sem történt meg. Így csak az október 28-ai szerb kormány telefonos ülését követően tudtunk tájékozódni a törvénytervezet tartalmáról, azt is a szerb kormány és a szerb képviselőház honlapjáról. Emiatt azt kell mondanunk, hogy a teljes felelősség a VMSZ képviselőin van ebben a kérdésben. Amit első olvasatra megállapítottunk a rehabilitálásról szóló törvényről, hogy bizonyos ellentétek vannak a restitúcióról, és a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény, valamint a most javasolt rehabilitálásról szóló törvény között.
Csonka Áron, a VMDK elnöke
Amit konkrétan kifogásolunk, az az első szakasz utolsó előtti bekezdése, amely azt mondja ki, hogy a rehabilitálásra nem jogosultak azok a személyek, akik a második világháború alatt Szerbia Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben a megszálló fegyveres erők és a quisling egységek tagjaiként életüket vesztették. Magyar vonatkozásban , gyakorlatilag ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe, vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és harcokban életüket vesztették, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra, vagyon-visszaszármaztatásra sem. Ez azért nem elfogadható számunkra, mert számos olyan történetről tudunk, amelyben a kivonuló honvédség tagjai, bácskai lakosokként itt maradtak, mert nem követtek el semmilyen bűncselekményt, egyszerű katonák voltak. De, amikor a partizánok beérkeztek az adott településekre, akkor elfogták őket, mivel uniformisban voltak, és semmilyen bírósági ítélet nélkül falhoz állították, és lelőtték őket. Utólag, a hivatalos dokumentumokba azt írták a nevük mellé, hogy harcban estek el. Mi úgy gondoljuk, hogy azoknak a katonáknak is, mindazoknak akik uniformisban szolgáltak, de nem követtek el háborús bűnöket, joguk van a rehabilitálásra és a vagyon-visszaszármaztatásra. Úgy gondoljuk, hogy ezt módosítani kell, nem szabad így hagyni a törvényben. Ahogyan a civileket megilleti a kárpótlás, vagyon-visszaszármaztatás, illetve rehabilitálás, ugyanúgy az uniformisban harcolókat is megilleti. A civilizált világban egymás mellett fekszenek német, francia, amerikai katonák, a hatóságaik tisztelik egymást, gondozzák sírjaikat, megadva ezzel a halottaiknak járó tiszteletet. Tisztában vannak azzal, hogy ezek ilyen idők voltak, egymás ellen harcoltak, ugyanakkor parancsokat és állampolgári kötelezettségeiket teljesítették. Ezért felszólítjuk a VMSZ parlamenti képviselőit, hogy módosító beadványon keresztül, kérjék ezen szakasz javítását, átfogalmazását.
Van még egy olyan momentum a rehabilitálási törvényben, amelyet kifogásolunk. A második szakasznak tulajdonképpen kapocsnak kellene lennie a két törvény között, és arra lenne hivatott, hogy kiiktassa a magyarság kollektív bűnösségét sugalló, a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontjában foglaltakat, illetve, hogy pontosítsa, kit tart a törvény „a megszálló erőkhöz tartozóknak”. Mivel igen vitatható, hogyan lehet egy törvényt egy másik törvénnyel pontosítani, és a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény említett szakasza továbbra is hatályban maradt, ezért félő, hogy ez az összehangolatlanság a gyakorlatban különböző értelmezésekre adhat lehetőséget. Ezért jobb megoldás lenne az előbb említett rendelkezés törlése a restitúciós törvényből.
Pál Zsófia
http://www.vajdasagma.info/cikk/vajdasag/12554/VMDK-Ossze-kell-hangolni-a-rehabilitacios-es-a-restitucios-torvenyt.html, 2011. november 4. [14:57]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése