Öt évvel később...

A 2006-ban elfogadott alkotmány fél évtizedes évfordulója alkalmából tegnap Újvidéken tanácskozást szervezett az emberi jogokkal foglalkozó jogászok bizottsága (YUCOM). A megbeszélés résztvevői ismételten az alkotmány hiányosságaira, pontatlanságaira és ellentmondásaira hívták fel a figyelmet.

– Reméljük, hogy hamarosan változásokon mehet keresztül az alkotmány szövege, és hogy megvan e változtatások megejtésére az ahhoz elengedhetetlen szándék a politikusainkban, a szakmában s a társadalom egészében – mondta bevezető beszédében Milan Antonijević, a YUCOM képviselője a Tartományi Képviselőházban megtartott tanácskozáson.
Maja Sedlarević, a tartományi parlament alelnöke kiemelte, amíg Koszovót már a preambulumban említi a dokumentum, Vajdaságról jóval később, a 183. szakaszban csupán annyit közöl, hogy jogában áll szimbólumainak meghatározása. Mint mondta, az alkotmány nem definiálja a tartományt megillető jogköröket, azt a törvényhozásra ruházza át, így megtörténhet, hogy a képviselőház egy következő összetétele egyszerűen törli a tartomány autonómiáját.

– Hangsúlyoznunk kell, hogy az érvényben lévő alkotmányt Vajdaság polgárai nem támogatták, 44 százalékuk szavazott csak arra, hiszen felismerték, hogy az a tartomány jövőjére kedvezőtlen hatással lesz. A szöveg nem ismeri el, s nem ismeri fel Vajdaság identitását. Nem határozza meg a tartomány vagyonát. Miközben Szerbia lakosságának, területének egyharmadát Vajdaság képezi, s innen folyik be a költségvetésbe az eszközök 35 százaléka, az alkotmány hét százalékot szavatol az államkasszából, de abban sem vagyunk biztosak, hogy ennek egyhetede megérkezik-e – sorolta az öt évvel ezelőtt meghozott dokumentum hiányosságait a képviselőház alelnöke.
Rámutatott a szövegnek néhány érvényben lévő törvény szövegével szembeni ellentmondására is.
– Míg a családról szóló törvény meghatározza, hogy az anya joga döntést hozni a szülésről, az alkotmány azt mondja ki: mindenkinek jogában áll e döntés meghozatala. Vajon egy napon majd az egyház vagy a Szent Szinódus fogja megoldani helyettem az efféle dilemmát? – tette fel a kérdést Sedlarević.
Mint mondta, a vajdasági adminisztrációnak a lehető leggyorsabban el kellene készítenie a tartományi hatáskörök finanszírozásáról szóló törvény javaslatát, mert „annak nem lesz jó vége, ha Belgrád állít össze egy munkacsoportot annak elkészítésére”.
Prof. dr. Marijana Pajvančić alkotmányjogász úgy fogalmazott, igencsak szkeptikus a tekintetben, hogy van-e esély az alkotmány módosítására. Mint mondta, meghozásának folyamatában számos visszaélés történt, fogalmazása pontatlan, ellentmondásos, aranyköpésekkel teli. Kiemelte: még azokat a mechanizmusokat sem definiálja, melyek a vitás kérdések megoldását tennék lehetővé, ehelyett teret ad a pártrendszer elvén működő politikai „megegyezéseknek”, amilyeneket már nem egyszer láthattunk az elmúlt öt év során. A kormányhoz a következő kérdést intézte: Ha Koszovó számára lényegi autonómiát garantál az alkotmány preambuluma, miért nem létezik egy ilyen autonómia kidolgozásával megbízott munkacsoport, s miért folytat tárgyalásokat a tartományról a kormány?
Pajvančić aláhúzta, a szöveg sok helyütt, minden következetesség nélkül, egyszer így, egyszer úgy fogalmaz: a házastársi viszonyt például egy helyen két személy, másutt, leszűkítve, egy férfi és egy nő közötti viszonyként definiálja. Így igazuk lesz azoknak is, akik az ezt a kérdést szabályozó törvény kapcsán az alkotmány egyik megfogalmazására, s azoknak is, akik a másikra hivatkoznak majd.
Aleksandar Popov, az újvidéki Regionalizációs Központ igazgatója elmondta, rögtön tudni lehetett, mi vár ránk, amikor a hirdetőtáblákról ránk mosolygó Šešelj biztatott bennünket az alkotmány támogatására. Sajnos, tette hozzá, a nemzetközi politikum is annak elfogadása mögé sorakozott fel, ma már azonban belátják: az alkotmány elfogadását ellenzőknek volt igazuk.

v.ár
Magyar Szó, 2011. november 2., 5. o.