A parlamenti képviselő reagálása a rehabilitációs törvényt ért kifogásokra
A napokban elfogadásra kerülő rehabilitációs törvényt eltérően ítélik meg a vajdasági magyarok körében, az utóbbi időben számos kifogás, bírálat érte. Hogyan vélekedik erről Varga László parlamenti képviselő, aki a jogszabályt a nemzeti közösség szempontjából sikernek értékeli, mivel e törvénnyel sikerült levenni a magyarokról a kollektív bűnösség ódiumát? Varga László a Vajdaság Mának nyilatkozott.
A hadiparancsnak eleget tevő vajdasági magyarok ezúttal is kimaradnak a rehabilitációs törvényből... Hogyan?
Mi lenne kizáró ok?
- Ennél a kérdésnél fontosnak tartom tisztázni az alapfogalmat: a rehabilitáció az politikai, ideológiai, vallási, vagy nemzeti okokból történt jogsértés esetén járó jóvátétel. A törvény értelmében az, hogyha egy katona a háború során elesett, az semmiképpen sem sorolható be ezen fogalmak körébe. Az egymás ellen harcoló katonák fegyveres konfliktusban vesztik életüket, nem pedig azért, mert ideológiai, vallási, illetve nemzeti okokból meghurcolják őket. Úgy gondolom hát, hogy a rendelkezés ebből kifolyólag nem káros és nem is érinti igazán a vajdasági magyarságot.
A törvény ezáltal kizárja a rehabilitálási eljárásból azokat is, akik nem harcban estek el, mégis ez áll a hivatalos dokumentumon...
- A törvény azt mondja ki, hogy nem rehabilitálható az, aki háborús bűncselekményt követett el, illetve katonaként Szerbia területén harcban esett el. A törvény nem azt mondja, hogy a leszármazottak nem indíthatnak rehabilitációs eljárást. Az, hogy a dokumentumokban milyen halálok szerepel, az teljesen irreleváns. A rehabilitációs eljárás lényege éppen az, hogy az igazság kiderüljön. A bizonyítási folyamat során derül majd ki, hogy valótlan állításról van-e szó a dokumetumban.
Azok, akik ellen nincs semmiféle ítélet, vagy közigazgatási határozat, amellyel a felelősségüket megállapították volna a második világháborúban történtekért, azok minden korlátozás nélkül részt vehetnek a vagyon-visszaszármaztatási folyamatban. Ez a honvédekre és a civil lakosságra egyaránt vonatkozik. Aki ellen viszont van döntés, az kivétel nélkül részt vehet a rehabilitációs eljárásban. Az államnak újra kell mérlegelnie, hogy megalapozottak voltak-e a háború után hozott döntések.
Kire esik a bizonyítás terhe?
- A törvénynek van egy kitétele, amely világosan kimondja, hogy a bíróság kötelezettsége, hogy a meglévő állami nyilvántartásokból a bizonyítékokat összegyűjtse, beszerezze. Világos hát, hogy a bizonyítás terhe az államra esik.
Amennyiben az állam feladata a bizonyítás, vajon nem gondolhatunk részrehajlása?/i>
- A bíróság csak abban az esetben tagadta meg a rehabilitációt, amennyiben teljesen bebizonyosodott a háborús bűnösség. Eddig mintegy 1500 eljárásban született döntés, és mindössze két, vagy három esetben tudunk negatív döntésről. A büntetőeljárás fontos elve, hogy amennyiben kétség van valakinek a bűnösségével kapcsolatban, akkor ezt a kétséget a vádlott javára kell értelmezni. Éppen ennek a következménye ez a kevés számú negatív döntés.
Számos bírálat éri az említett két törvényt.
- Nyilvánvalóan politikai haszonszerzésből, vagy károkozási célzattal kisebbítik egyesek annak a sikerét, hogy a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból kikerül a kollektív bűnösség elve. A vádaskodókat – szándékukból kifolyólag - jogi, de egyéb érvekkel sem lehet meggyőzni. Nyilvánvalóan csak néhány év múlva térhetünk vissza erre a témára, akkor, amikor a gyakorlatban is látjuk a törvény alkalmazását. A rehabilitációs törvény kimondja azt, hogy a törvény erejénél fogva rehabilitáltnak tekinthető az a civil lakosság, amelyet a kollektív bűnösség elve alapján minősítettek háborús bűnösnek. Ilyen törvényt egyetlen Magyarországgal szomszédos államban sem sikerült elfogadtatni az elmúlt egy-két évtizedben.
Jergić Julianna
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4556/Varga-Laszlo-vagyon-visszaszarmaztatasi-folyamatbol-kikerul-a-kollektiv-bunosseg-elve.html, 2011. november 29. [14:05]
Megjegyzések:
Sajnos, Varga László képviselő úr csupán egy jóhiszemű, általánosságok szintjén mozgó értelmezést adott a többféle következtetésre alkalmas rehabilitációs törvénytervezetnek, de nem cáfolta meg a törvény betűjéből következő, általunk tételesen felsorolt, súlyos ellentmondásokat. Ha a rehabilitációs törvényt magyarázni kell, mert nem egyértelmű, az a már most is nagyon nehéz helyzetben lévő magyar közösség számára súlyos, végzetes következményekkel járhat. S ha a szerb Parlament ebben a formában megszavazza a törvénytervezetet – márpedig efelől nem lehet kétség -, már csak az a kérdés marad, hogy ezért ki vállalja majd a felelősséget. Ugyanis a tények makacs dolgok, s attól, hogy valaki nem vesz tudomást róluk, továbbra is tények maradnak.
Éhn József,
Budapest, 2011. november 29. [16:54]
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) politikai egyezséget kötött a rehabilitálási törvényjavaslat jelenlegi szövegének az elfogadására, éspedig úgy, hogy „az utolsó vesszőig változatlanok maradnak azok a szakaszok, amelyeket október 19-én Slobodan Homennel, az Igazságügy-minisztérium államtitkárával leegyeztettettek” a párt képviselői. Minden jel szerint a javaslat a jelenlegi megszövegezésben kerül elfogadásra.
A VMSZ képviselői még csak halvány szándékot sem mutatnak arra, hogy – a legtöbb esetben szakmailag helytálló és jó szándékú, a vajdasági magyarság érdekeit szem előtt tartó – megjegyzéseket figyelembe vegyék a jogszabály végső megfogalmazásakor. Reméljük, hogy a választópolgárok a következő választásokon ezt is méltányolják.
Bozóki Antal,
Újvidék, 2011. november 30. [8:11]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése