A rettenhetetlen és szilárd jellemek közül való

Magyar állami kitüntetésben részesült Papp Ferenc, az újvidéki magyar műemlékvédő és hagyományápoló egyesület elnöke

Schmitt Pál magyar államfő a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Papp Ferencnek, az újvidéki Nagy Sándor Magyar Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület elnökének. Az elismerést Nikowitz Oszkár belgrádi magyar nagykövet adta át az ünnepeltnek az újvidéki ferences rendház nagytermében. Papp Ferenc a kitüntetést az 1944/45-ben mártírhalált halt délvidéki magyarok emlékének életben tartásáért, a vajdasági magyar demokratikus közéletben való aktív részvételéért, valamint hagyományápoló és műemlékvédő tevékenysége életútja elismeréseként érdemelte ki. A laudációba foglalt indoklást Nikowitz Oszkár nagykövet ismertette:

– Papp Ferenc a szerémségi Inđiján született 1929-ben. Már fiatalon politikai bűnösnek nyilvánították és meghurcolták, majd 1947 és 1949 között börtönbe zárták. Az 1956-os forradalom idején, Mindenszentek napján, az újvidéki katonatemető megcsonkított turulmadár emlékműjének megkoszorúzása, az 1989 decemberében, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége megszervezésébe történt bekapcsolódása, majd az újvidéki katonatemetőben saját kezűleg elkészített száz fakereszt elhelyezése bizonyítja a magyar ügy melletti elkötelezettségét. Sokáig úgy tűnt szélmalomharc az övé, de a nehézségek ellenére mindvégig kitartott és hű volt a maga által megjelölt feladathoz. Embernek maradni, nem elcsüggedni és nem feladni, bármilyenek legyenek is a körülmények. Ennek a gondolatnak a szellemében évről évre szervezője a délvidéki magyarság 1944-45-ös mártírjai előtti tisztelgéseknek és megemlékezéseknek. A rettenhetetlen és szilárd jellemek közül való. A délvidéki magyar embereknek ilyen emberekre van szüksége!
Az elismerés átvételét követően Papp Ferenc így összegezte érzéseit:
- Köszönöm, mert ez nem csak nekem, hanem minden magyarnak szól, és nem csak a Délvidéken. Apám neveltje vagyok, aki az első világháborúban frontharcos volt. Az életét adta volna a hazáért. Miután visszatért, a Trianon utáni Jugoszláviában felnevelte a gyerekeit magyarnak. Amikor Dečaniban raboskodtam, anyám hozta a csomagokat, különben éhen haltunk volna ott. Tehát nem csak nekem szól ez a kitüntetés, hanem azoknak is, akik támogattak, akik végigvitték a száz keresztet az utcán az újvidéki Petőfi Sándor magyar művelődési egyesülettől a temetőig. Csináltuk akkor is, amikor a rendőrség ott volt és le akarta tiltani a megemlékezést, akkor is, amikor kiszedték a földből a kereszteket és megszentségtelenítették. Miközben Belgrádban van katonatemető olaszoknak, németeknek, oroszoknak, magyaroknak, addig kevesebb, mint száz kilométerre onnan, itt Újvidéken a honvédtemetőt meggyalázzák. Kosárlabdapályát építettek a magyar sírok fölé, meg szemétdombot létesítettek ott. Nem tudom megérteni ezt az intoleranciát, hogy velünk, őslakosokkal miért bánnak így. Ez megengedhetetlen. Ezen jelenségek ellen a küzdelmet képtelen lettem volna egyedül folytatni. Boldog vagyok, hogy 22 évvel az első megemlékezés után még mindig összejön 150 ember a megemlékezésen. Remélem, meg fogom érni azt, hogy az újvidéki Futaki úti temetőben állni fog a Makovecz Imre által megtervezett emlékmű.

Ternovácz István
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4521/A-rettenhetetlen-es-szilard-jellemek-kozul-valo.html, 2011. november 12. [18:51]