Az Árgus kisebbségi jogok védelmére alakult
társadalmi szervezet azzal a szándékkal
hívott össze sajtóértekezletet
csütörtökön, április 24-én 13 órára a Petőfi Sándor Művelődési Központ
kistermébe, hogy megpróbálja tartalmasabbá tenni a javában folyó választási
kampányt, hogy az az ígérgetések és politikai szólamok teréről a problémák
nyílt feltárásának, a gondokkal való bátor szembenézésnek terére lépjen át.
Lehetővé téve, hogy a pártok és jelöltjeik ténylegesen egyfajta szövetségre
lépjenek egymással. Szövetségre, amelyben a választók megígérik, hogy az adott
pártra adják szavazatukat. Cserébe a párt és jelöltjei kötelezettséget
vállalnak arra, hogy a választók által fontosnak tartott problémákkal foglalkoznak,
energiájuk javát arra fordítják, hogy próbálják megoldani ezeket a problémákat,
mindent megtesznek a bajok orvoslására, legalább enyhítésére. És nemcsak
mandátumok végén, hanem annak folyamán is választóiknak számot adnak arról mit
végeztek, megmagyarázva azt is, hogy esetleg miért nem tudtak többet tenni a
vállalt feladatok teljesítéséért. Mivel azonban a sajtó a tájékoztatásnak szánt
összejövetelt bojkottálta, az két párt és három társadalmi szervezet képviselőinek
kötetlen eszmecseréje alakult át.
Bevezetésként
Bózoki Antal, az Árgus elnöke röviden ismertette azt a tanulmányát, amelyet
CD-én szétosztott a részvevők között, amelyet utólag eljuttat a sajtónak,
amelyet ehhez a tájékoztatóhoz csatoltan itt is közlünk. A tanulmány példát próbál
adni arra, hogy egy igazán tartalmas választási kampányban hogyan kell felmérni
a helyzetet, mérleget készíteni arról mi van, mit értünk el, hol vannak még
gondok és megoldatlan kérdések. Ennek alapján készülhet el nemcsak annak
ígérete, hogy a szavazatokat kérő párt a választások után mire összpontosítja
tevékenységét, hanem ez lehet az alapja annak a bevezetőben említett
„társadalmi megállapodásnak”, amelyet a párt és jelöltje a szavazókkal köt.
Az
összefoglalót követő beszélgetésben szó volt Bózoki munkásságáról is: Matuska
Márton nemcsak azt hangsúlyozta, hogy a társadalmi szervezetek feladata a
választási kampány napjaiban is szólni arról, amivel egyetlen párt sem
foglalkozik, hanem Bózoki tevékenységét a kisebbségi jogvédelem tudományos
megalapozásában a két világháború közötti neves vajdasági magyar politikusok tevékenységéhez
hasonlította, akik e kérdéskörben 37 beadványt juttattak el a Népszövetséghez.
Szó volt a választási kampányról is: Oláh Robert ismertette a Magyar Remény
Mozgalom aláírás gyűjtő akciójának kudarcait és sikereit, azt, hogy hol
sikerült választási listát állítaniuk és bejelentette, hogy csak e
tevékenységtől megszabadulva indítják választási kampányukat.
A
beszélgetés hangulatát azonban az szabta meg, mondanivalójának lényegét az adta
meg, hogy a felszólalók (Papp Ferenc, Nagy Margit és a beszélgetésbe is
bekapcsolódó Bózoki Antal) – a sajtó bojkottja miatti felháborodással
gerjesztett élességgel is – kemény bírálatot mondtak a kisebbségi helyzetről, a
Magyar Nemzeti Tanácsról, a mind inkább az egypártrendszer visszaállításán
munkálkodó VMSZ-ről. Onnan, hogy szóvá tették: még az anyaországban is arról
beszélnek, hogy milyen jó a mi sorsunk és kevesebb szó esik a kisebbség
tényleges gondjairól. Azon át, hogy kifogásolták: a sajtóban a titói korszak
óta nem volt ilyen személyi kultusz, az újságírók még a milosevići korszakban is merészebben
feltárták a problémákat, mint most. Addig, hogy utaltak rá: a Magyar Nemzeti
Tanács szinte erőszakkal érvényesíti a VMSZ politikáját, a VMSZ-káderek
érdekében pereskedik az önkormányzatokkal, sőt szóba jött még Pásztor István
közlekedési balesete is.
Bálin István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése