2012. április 7., szombat
A kis cinikus
Április 1-jei nyilatkozatát olvasom a belügyminiszternek, aki, nem egészen véletlenül, elnöke Milošević utódpártjának is. A hírt, hogy az EU felszólította Szerbiát, lásson hozzá a titkosszolgálatok által működtetett ügynökhálózat(ok) átvilágításához, Ivica Dačić egy cinikus vállrándítással elintézte, mondván, neki ez ellen, bizony, nincs semmi kifogása. „Ami engem illet, nekem ez tökéletesen megfelel, mert akkor, amikor mi voltunk hatalmon, az informátorok feltehetően az ellenzék sorait gazdagították, úgyhogy éppen szeretném, hogy ez megtörténjék.”
Dačićnak a szocialisták egykori ellenzékét tekintve alighanem igaza, bár a totalitarista és féltotalitarista rendszerek üldözési mániára hajlamos természetéből az is egyenesen következik, hogy egy idő után már mindenki gyanús, lett légyen akár ellenzéki, akár spicli, netán belügyminiszter. Az idézett elszólás annak beismerése, hogy Szerbia sem különbözött a többi kelet-európai országtól, besúgóhálózata átszőtte a társadalmat, és az együttműködőket a hatalomtartók érdeklődésének természetéből fakadóan szívesen toborozták az ellenzék soraiból. A nyilatkozatból azonban azt is kiérezni, hogy Dačić, s valószínűleg a szerb hatalom csúcsain sütkérező társai is – alighanem párthovatartozástól függetlenül, úgy képzelik az átvilágítást, hogy azt csupán az ügynökhálózat közkatonáira fogják kiterjeszteni. A sajtóban majd jól elverik a port néhány ötödrangú besúgón, megszégyenítve, megalázva őket hetediziglen, miközben a rendszer politikai haszonélvezői, akiknek az egész megfélemlített, megzsarolt vagy lefizetett apparátus dolgozott, továbbra is vígan élvezhetik egykori és mai hatalmuk összes előnyét. Akárcsak jól megérdemelt nyugdíjukat az egykori tartótisztek -- kivéve persze azokat, akik még mindig aktív szereplői társadalmi életünk szürke zónáinak, s lehet, hogy most is a megfigyelésünkkel (vagy éppen egymás megfigyelésével) vannak elfoglalva.
Netán éppen új besúgókat toboroznak a hálózatba.
Csorba Béla
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
HÍRLEVÉL X. évf. 72. szám
2012. április 6.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése