Zagyva Emma: Minden rehabilitált utódjának vissza kell adni az elkobzott vagyont is! (fotó: Fekete J. József)
A Magyarnak maradni Délvidéken program keretében megtartott összejövetelen Cseresnyésné Kiss Magdolna, az alapítvány vezetője elmondta, hogy Zagyva Mérey Emmának a szerb állammal indított kártérítési perében továbbra is a másodfokú bírósági ítéletre várnak. Mérey Emma édesapját 1944-ben a partizánok elhurcolták, megkínozták és kivégezték. Emma asszonynak sikerült első vajdasági magyarként rehabilitáltatni édesapját, és több év jogi küzdelem során a zombori alapfokú bíróság az elszenvedett megrázkódtatás, megalázás és maradandó lelki gyötrelem címén, Szerbiában ugyancsak elsőként 750 000 dináros kártérítést ítélt meg számára, amit a szerb állam megfellebbezett, ezzel szemben Zagyva Emma ügyvédje is föllebbezéssel élt.
– A még nem jogerős, nem anyagi jellegű kártérítés megítélését követően a szerbiai törvények utat nyitottak az anyagi kártérítések igénylése előtt is, amivel Zagyva Mérey Emma is élni kíván – nyilatkozta a sajtótájékoztatón Cseresnyésné Kiss Magdolna.
– Zomborban találkozott is a CMH irodájában működő, jogi segítséget nyújtó jogásszal, és innentől világos, hogy az ingyenes eljárás valójában nem is lesz olcsó, hiszen a jogsegély ugyan ingyenes, viszont számos dokumentumot kell beszerezni, vagy újra beszerezni hozzá. A vagyon visszaszármaztatását követelők zömmel koros emberek, nem használják az internetet, irányukban lassabban áramolnak az információk is. Megítélésem szerint Szerbia költségvetésében pénzt kellene teremteni ezen eljárások teljes díjmentesítésére, de a magyar kormányzatnak is fel kellene vállalni a terhek egy részét – mondta a Keskenyúton Alapítvány vezetője.
Zagyva Mérey Emma személyesen is jelen volt a sajtótájékoztatón, és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az erkölcsi rehabilitációt az anyagi kárpótlásnak is feltétlenül követnie kell.
– Akár húsz, akár kétszáz évig kereshetjük a történelmi igazságot, számolgathatjuk a csontokat, adózhatunk kegyelettel az ártatlan áldozatok emléke előtt, állíthatunk emlékhelyeket, de mi, akiknek lemészárolták a szüleit, akik feje fölül elvették a szülői házat, a lábuk alól kihúzták az egzisztenciát, joggal tartunk igényt az azonnali anyagi kártérítésre – hallottuk Emma asszonytól. – Utolsó percemig azért harcolok, hogy a rehabilitáltak nyomban részesüljenek anyagi kárpótlásban is, és hogy kollektív rehabilitációt nyerjenek mindazok, akik ártatlan áldozatai voltak a partizánterrornak. És azt is megkövetelem, hogy az állam kérjen bocsánatot a világ előtt az 1944/45-ös vérbosszú áldozataitól. Mélyen sajnálom, hogy a sajtótájékoztatón csupán a Magyar Szó, a Dunatáj és a Blic lapok képviseltették magukat, nekik meg is köszönöm, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik az ártatlan vajdasági magyar áldozatok rehabilitálásának ügyét, ám ezt a témát nem szabadna izolálnia a szerb médiának, különösen nem a helyi szerb nyelvű hetilapnak, hiszen a mai nemzedékek azt sem tudják, mi történt velünk, magyarokkal a saját városunkban – mondta a hetvennyolcadik évét taposó energikus és küzdelmében állhatatos hölgy.
Fekete J. József
Magyar Szó, 2012. április 12., 5. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése