PÁSZTORLEVÉL

 Nem arról szól, amiről kellene!

Névre szóló személyes körlevéllel fordult április 20-án Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének (VMSZ) elnöke a vajdasági magyar választókhoz. (Ez is azt igazolja, hogy a pártnak mégiscsak lehet valamiféle adatbázisa. Hogy ez törvényes-e vagy sem, az külön kérdés lehetne.)  

A VMSZ óriási választási plakátjai és a sajtóban megjelent hirdetések bizonyára nem kevés pénzbe kerültek. Nem lehet olcsó mulattság a – kitudja hány ezer címre küldött – levél sem. Most az a cél, hogy meglegyen a „százezer szavazat”, amire Pásztor számít. Kerül, amibe kerül.

No, de lássuk miről is szól, illetve miről nem szól a Nemzettársaknak címzett (50 soros) levél?

Már a VMSZ-nek a (levél elején is feltüntetett) választási jelszava, „Vajdaságért – egy normális Szerbiában” sem felel meg az elvárásoknak. A jószerivel semmitmondó szlogen ugyanis arra utal, hogy a VMSZ-nek Vajdaság (névelő nélkül) a fontos, nem pedig az itt élő magyarok.

Pásztor elismeri, hogy pártja „nem járt maradéktalanul sikerrel, mert nem teljesült minden abból, amit négy éve elvállalt”, majd arra panaszkodik, hogy ehhez „nem voltak meg a partnerek”. Arról azonban már nem számol be, hogy mi az, amit sikerült elérni, és mi az, amit nem.

A vajdasági magyarok vonatkozásában a pártelnök a „legmélyebb, ma is sajgó sebek” közül csak kettőt említ, „amit a Tadić vezette Demokrata Párt és fáklyahordozói – a ligások, gések, szociáldemokraták – szégyentelenül végigcsináltak”: Az egyik, hogy „kimondták és végigvitték a törvénykezésen a magyarok újbóli megbélyegzését, háborús bűnösként való megnevezését”, a másik pedig, hogy „megtartották a miloševići körzethatárt”. Mindkettő súlyosan érinti az itteni magyar közösséget, ami már magában is elegendő az eddigi politika sikertelenné minősítéshez. (Említi ugyan még „Szabadka és Zenta esetét”, csak éppen nem tűnik, hogy milyen vonatkozásban.)

A VMSZ-nek nem sikerült elérni, hogy a 2011. október 6-án hatályba lépett szerb vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvénybe ne kerüljön be az 1944 őszén a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarokra kimondott kollektív bűnösség elve, sőt még ki is kiterjesztették azt.

A magyar közösség politikai, gazdasági, művelődési és egyéb módon való megosztása 1992 óta folyamatosan tart, amikor a szerb kormány rendelet hozott, amellyel három magyar többségű községet, Adát, Zentát és Magyarkanizsát – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből – a nagykikindai körzethez csatolt.

A VMSZ „sikereihez” tartozik az is, hogy a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló 2008. december 22-i törvény megszüntette, pontosabban „bírósági egységekre” fokozta le – a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten fontos magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) – a községi bíróságot.

És akkor még nem is említettük, hogy folyamatosan csökken a vajdasági magyarok száma a tartomány népességében, növekszik a munkanélküliek és a szegények tömege. A magyar tannyelvű osztályok száma az általános iskolákban a 2011-2012-es iskolaévben 28-al, a tanulók száma pedig 235-el kevesebb, mint egy évvel korábban. A tartományi közigazgatásban foglalkoztatottak között mindössze 6,43%-a magyar (a lakosságban 14,28), stb. Minderről persze Pásztor levelében nem történik említés.

A levél második fele valójában választási szólamokból és ígéretekből áll. Például, hogy „számunkra létfontosságú, hogy meghatározó többségben legyünk az önkormányzatokban”, hogy „tudunk és akarunk dolgozni”, valamint hogy az elnökválasztás második körében „az fog győzni, akit mi támogatunk. Mi azt fogjuk támogatni, aki elfogadja a programunkat”. 

Pásztor egyezkedései Boris Tadić (lemondott) szerb elnökkel a vajdasági magyarok számára sajnos nem hozták meg a várt eredményeket a körzethatárok visszaállítása, a kollektív bűnösség elvének és a bíróságok megszüntetése stb. tekintetében. A VMSZ elnöke az elmúlt négy év alatt, az üres ígéreteken kívül, nem tudott semmi érdemlegeset felmutatni a vajdasági magyarok helyzetének javítása és jogainak hatékonyabb megvalósítása területén. 
               A levél tehát nem arról szól, amit a vajdasági magyar szavazók elvárnának. Ezért mindenkinek el kell gondolkoznia azon, hogy Pásztornak és a VMSZ-nek újabb négy évre bizalmat szavazzon-e?

Bozóki Antal

                Újvidék, 2012. április 28.