2012. május 6-án választ Szerbia lakossága, köztük a ma már mindössze alig 200.000 főre becsülhető, vajdasági magyarság is. A kormányt támogató politikai pártok ismét ígéretekkel árasztják el az önmagukat még a magyar kisebbséghez tartozónak valló állampolgárokat, mint minden, ezt megelőző választáson.
Történelmi tévedés, hogy az 1990-ben reményt nyújtó, majd három évvel később szétrobbantott, történelmi VMDK (a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége) romjain ma újra fel lehet építeni a magyarság megmaradását biztosító érdekszövetséget. A kormánypárti utódpárt arra számít, hogy, a négy-évente egyszer elhangzó, majd a következő választásig jegelt választási ígéretekkel, ismét megvezetheti a számtalanszor megtévesztett, szétzilált, megfélemlített magyar kisebbséget. Erre szomorú példát mutatnak a 2011. őszén a szerb Parlament által megszavazott, a magyar kisebbség számára súlyosan hátrányos, visszafordíthatatlan hatású kárpótlási és rehabilitációs törvények, még ha azzal, nyilván téves információk birtokában, a Magyar Kormány is egyetértett (szerbiai és magyarországi civil szervezetek erre a körülményre a kellő időben felhívták a figyelmet!).
A szerb elnök és a hatalomhoz kötődő politikai pártok most a magyarlakta településeket járják, magyar Istentiszteleteken tűnnek fel, közbiztonságot, magyar iskolákat, jogegyenlőséget ígérnek, szerintük elsőként a Kárpát-medencében, már megvalósult a kulturális autonómia is (mintha az utóbbi évek nem pont ennek az ellenkezőjéről tanúskodnának). Azt sulykolják, hogy felesleges aggódni a magyar anyanyelvű iskolákért, igazságszolgáltatásért, önkormányzatokért, majd ők meghozzák a magyar kisebbség számára a boldogabb jövőt, magyar anyanyelvű intézmények nélkül is. A közös magyar érdekképviseletről, a magyar összefogás szükségességéről pedig jobban teszik a magyar anyanyelvű, szerbiai választók, ha azt véglegesen elfelejtik!
Mindez nem új: így történik ez más, egyre nehezebb helyzetbe kerülő, szomszédos nemzetrészünk esetében is. Azonban most, ha a híradások nem csalnak, a magyar Kormány is beszáll: azt beszélik, hogy a Miniszterelnök április 27-én, Szerbiába készül, hogy támogassa a többségi nemzet Kormányához kötődő, egyeduralomra törő, délvidéki magyar pártot. Ezzel, minden kétséget kizáróan, legitimálná a délvidéki, magyar megosztottságot és beavatkozna a kisebbségi nemzetrészhez tartozó, szerbiai, magyar választók döntési szabadságába.
Miután a mindössze két évtized alatt a csaknem felére apadt szerbiai nemzetrészünk amúgy is nagyon nehéz helyzetbe került, csak reméljük, hogy a józan ész, az utolsó pillanatban, mégis felülkerekedik és a Miniszterelnök utazására nem kerül sor. Mi, magyarok, másfél éve, naponta átéljük, hogy a jelenlegi magyar Kormányt az Európai Unió szocialista-liberális érdekkörei és intézményei térdre akarják kényszeríteni. Magyarországon és a környező országokba kényszerült magyar nemzettársaink lélegzetvisszafojtva figyelik ezt az egyenlőtlen küzdelmet, ami miatt a határokon átívelő, lelki nemzetegyesítés kényszerű késedelmet szenved. Magyarország Miniszterelnöke és Kormánya eddig derekasan helytállt, töretlen bizalmunkat élvezi.
Szeretnénk remélni, hogy a Miniszterelnök és a magyar Kormány sok erőpróbán átívelő, világos helyzet-felismerési készsége, a még oly kényes kérdésekben, mint a szerbiai magyarok létérdekeit érintő, közeli választások, kifogástalan marad. Ez a mi reményünk! Ha mégsem, az akár az utolsó tőrdöfés lehet a szerbiai magyarok jövőjébe.
Éhn József,
A Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért
közhasznú, civil szervezet elnöke,
Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése