Kisebbségjogi jegyzet
A tartományban szinte egymásnak adják a kilincset, tesznek „körutat”, tartanak „előadást” a magyarországi funkcionáriusok. Rövid idő alatt talán még soha ennyi magyar tisztviselő nem járt nálunk, mint most. Azt a feladatot kapták, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök április 27-ére bejelentett választási kampány-látogatása előtt előkészítsék a terepet, és arról győzögessék a vajdasági magyarokat, hogy május 6-án a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) jelöltjeire adják voksukat.
Az egyik magas rangú magyarországi tisztségviselő, amikor az újságíró emlékeztette, hogy „látogatásával a VMSZ támogatottságát igyekszik erősíteni, viszont több magyar párt is tevékenykedik a Vajdaságban”, ezt mondta: – A VMSZ az a politikai erő, amely eséllyel tud a vajdasági magyarság legerősebb képviselőjévé válni, és mi azon vagyunk, hogy minél erősebb magyar képviselet legyen, a hatalom minden szintjén: az önkormányzat, a tartomány, a köztársaság szintjén. Úgy gondoljuk, hogy vitathatatlan, hogy a magyar pártok között ma a VMSZ-nek van a legjobb esélye arra, hogy a szerb politikában egy erős magyar képviseletet valósítson meg.
Elmulasztott esély
Nem vitás, hogy a (talán nyolcezer tagot számláló) VMSZ a legtömegesebb és a leggazdagabb vajdasági magyar párt. Az azonban már kétes, hogy miért, milyen meggondolásból, megfontolásból támogatja a magyar kormány kizárólag ezt a pártot? Kinek és miért jó ez? Vannak ugyanis olyan vélemények, hogy ezt egyértelműen a vajdasági magyarok belügyeibe való szükségtelen beleavatkozásnak lehet tekinteni.
Február 24-én még úgy nézett ki, hogy a Magyar Fordulatot alkotó négy vajdasági magyar párt (a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Remény Mozgalom, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége) egységesen lép fel a közelgő választásokon.
A négy párt még 2011 végén bejelentette, hogy a választásokon „közösen, koalícióban indulnak, bővítve ezzel a választási lehetőséget, alternatívát kínálva nemcsak a magyar közösség számára, hanem a szerb demokratikus társadalom egészének”.
Ennek a koalíciónak jó esélye lett volna, hogy a választásokon lemérje a saját, de a VMSZ támogatottságát is.
Amikor még úgy látszott, hogy lesz magyar fordulat
Ágoston András, Csonka Áron, Rácz Szabó László és László Bálint (Fotó: Ótos András)
Amíg a négy pártelnök itthon a 12 pontból álló közös politikai programban egyezkedett, Pásztor István Budapesten (március 5-én) „tájékoztatta Orbán Viktort pártja választási programjáról és céljairól”. – A tárgyaló felek leszögezték: a megkezdett nemzeti és közösségi építkezés továbbvitelének záloga, így megkérdőjelezhetetlen nemzeti érdek, hogy a vajdasági magyar közösség – a Vajdasági Magyar Szövetség által – továbbra is megkerülhetetlen politikai erő legyen a szerbiai politizálás minden szintjén” – olvasható a szóvivői közleményben. (Más szóval: Orbán megegyezett Pásztorral. A Vajdaságba látogató magyar hivatalnokoknak már csak a két pártelnök közleményébe foglaltaknak a szajkózása maradt.)
A Magyar Fordulat alig néhány nappal később már szét is esett. Egyesek szerint erre Ágoston András közlése után került sor, miszerint „köztársasági szinten nem indulunk (mármint a VMDK – B. A. megj.), mert nem kívánunk ellentmondani a magyar kormányfői intencióknak”.
Ezt a nyilatkozatot érdemes lenne részletesebben elemezni, de ezt inkább a párt vezetőségének kellene elvégezni. Egyrészt le kellene vonni a tanulságot abból, hogy Orbán Viktor nem azt a pártot támogatta, amely akkor is kiállt mellette, amikor még ellenzékben volt. Másrészt milyen párt az, amelyiknek nincsen önálló álláspontja, vagyis Budapestről várja, hogy megmondják neki, mit kell tennie, hogyan kell viselkednie?
Az eredmény az lett, hogy a májusi választásokon az öt vajdasági magyar párt közül a VMSZ vesz részt egyedül a parlamenti erőpróbán. A VMDK és az MPSZ más kisebbségi szervezetekkel a Mindannyian Együtt nevet viselő kisebbségi nagykoalícióval indul. A VMDP lemondott a köztársasági választásokon való részvételről. Hogy a MRM-nek sikerült-e összegyűjtenie az induláshoz szükséges tízezer bíróságilag hitelesített aláírást, az április 21-i határidőig megtudjuk.
Újabb idővesztés
A Magyar Fordulatból nem lett tehát semmi. Nagy kár ez és újabb, jelentős idővesztést jelent, aminek más, a közösségre hátrányos következményei is lesznek.
A négy, magát érdekvédelminek nevező pártnak előbb-utóbb meg kell mérkőznie a választók támogatásáért a VMSZ-el, amely a szerb hatalmi pártokkal való feltétlen kollaborációra törekszik. Ez sajnos nem ritkán az itteni magyar közösség rovására történik, de csak a nemzeti tanácsokról szó törvényt említjük, amely – s ezt Orbán is elismerte – nem biztosítja a nemzeti autonómiát.
Az anyaország számára úgy látszik, csak az számít, hogy „erős magyar képviseletet valósuljon meg”. Az viszont már nem fontos, hogy milyen ez a képviselet, megfelel-e a vajdasági magyarok érdekeinek, kifejezi-e azt. Jellemző, hogy követelésként eddig senki még csak nem is vetette fel például, hogy a VMSZ számoljon el a vajdasági magyaroknak az utóbbi négy, vagy mind a tíz éves tevékenységével, amióta részt vesz hatalomban. A demográfiai, gazdasági oktatási stb. tények persze nem tennék indokolttá ennek a pártnak a támogatását. Kérdéses az is, hogy a magyarországi tisztségviselők mennyire ismerik az itteni helyzetet, vannak tisztában a körülményeinkkel? Pusztán a nemzeti érzelmek gerjesztésével a helyzetünk ugyanis még nem fog javulni. A rossz emlékű egypártrendszer ismét visszatekint…
Az igazi magyar fordulatra csak akkor lehet számítani, ha a nemzeti irányzatú pártok vezetésében változások történnek és megerősödik az összefogás, az egységes fellépés szükségessége és az adott szó tisztelete. Erre sajnos legkorábban most már csak a következő, 2016 évi választásokon lehet számítani. Időben és minden másban mért nagy vesztességet jelent ez a vajdasági magyar közösség számára. Kit terhel ezért a felelősség? Ezt a kérdést május hatodika után mindegyik pártnak meg kell vizsgálnia.
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. április 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése