Kisebbségjogi jegyzet
Elnökből alelnök
Varga Lászlót, a Vajdasági Magyar
Szövetség (VMSZ) szerbiai parlamenti képviselőjét nem választották meg a szerb
parlament európai integrációs bizottság elnökének, annak ellenére, hogy az elmúlt
négyéves időszakban ennek a testületnek az elnökeként dolgozott. A bizottság
élére Milica Delević, a Demokrata Párt jelölje került, aki eddig a kormány
integrációs irodáját vezette.
A VMSZ javasolta és Varga maga is számított
arra, hogy ismét bizottsági elnök lesz, de az erőviszonyok ezt nem tették
lehetővé. Az is meg kell jegyezni, hogy Delevićnek, akit az új kormány
külügyminiszternek is felkért (amit ő elutasított), nagyobb tapasztalata van és
jártasabb a nemzetközi ügyekben, mint Varga.
Habár Szerbia jottányit nem került
közelebb az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában (Johanna Dajmel
nyugat-balkáni szakértő szerint „Szerbiai hátrafelé halad”), nem lehet azt
mondani, hogy Varga az elmúlt négy év alatt nem igyekezett segíteni Szerbiának
az EU-hoz való közeledését. A vajdasági magyar közösség érdekei, nyitott
kérdései viszont nemigen szerepeltek az integrációs tárgyalásokon és a
bizottsági ülésein. Még csak a csatlakozás előtt megoldásra váró feladatokként
sem. (Ugyanezt el lehet mondani az anyaország viszonyulásáról is.)
Más szóval, nem sok hasznát láttuk annak, hogy magyar képviselő volt az
integrációs bizottság elnöke. Kérdéses az is, szükség volt-e egyáltalán arra,
hogy egy magyar képviselő törekedjen az ország integrációját támogatni, miközben
a közösség helyzete nem javult?
Az uniós tagfelvételek során már meggyőződhettünk arról, ha a kisebbség
kérdéseinek megoldását nem tűzik ki feladatul a csatlakozás előtt, a
tagfelvétel után az EU már belpolitikai kéréseknek tekinti azokat. Vargának,
tehát, a jelenlegi mandátuma alatt az lehetne a fő feladata, hogy az uniós
képviselőkkel folytatandó tárgyalások alatt közösségünk valós helyzetét végre
bemutassa és nyílt kérdéseinek megoldását szorgalmazza. Hacsak ismét valamilyen
koalíciós megállapodás ezt nem akadályozza…
Üresedő padok
– Pillanatnyilag 1810 a magyar első osztályba
indulók száma. A diáklétszám a tavalyihoz képest csökkent. A legnagyobb
létszámcsökkenés Óbecsén van, a jelenlegi adatok szerint 64 diákkal kevesebb
indul első osztályba. Adán 29 gyerekkel csökken a magyar elsősök száma, Csókán
22 gyerekkel, Szabadkán mintegy 50 gyerekkel – nyilatkozta Joó Horti Lívia, a Magyar Nemzeti
Tanács közoktatási bizottságának elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség
napilapjának, a Magyar Szónak.
A MNT-nek sajnos nyolc évre volt szüksége, hogy (2010. október 18-án) elfogadja a 2010–2016-os időszakra vonatkozó
oktatásfejlesztési stratégiát.
A stratégia ellenére azonban számos helyen – a tanulók csökkenő számának
függvényében – bizonytalanná vált a magyar nyelvű tagozatok megmaradása, a
szórványterületeken pedig fokozatosan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás az
óvodától a középiskoláig (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában,
Szerémségben). Magyar egyetem pedig nincsen.
A nyilvánosságra hozott adatokból kitűnik, hogy a magyar tannyelvű osztályok száma az általános
iskolákban, a 2011-2012-es iskolaévben 28-al (891), a tanulók száma pedig
235-el volt kevesebb (15 575), mint egy évvel korábban. A magyar tagozatok
megszűnése növeli a pedagógusok munkanélküliségét is, a szerb államnak pedig
nincs megfelelő szociális programja ennek megoldására.
Stratégia ide vagy oda, magyar diákok száma
nemcsak, hogy évről évre csökken, de az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer folyamatos
leépülésének is a tanúi vagyunk, aminek (a közösség megmaradásának
szempontjából is) végzetes következményei lehetnek. És akkor még csak nem is
említettük az oktatást terhelő egyéb problémákat…
(Pót)vizsgázik az MNT
Az MNT 2012. augusztus 14-i ülésén a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) záradék
formájában fogalmazott meg kérést az Újvidéki Egyetem és annak Jogi Kara
irányába, hogy találjanak megoldást az idei felvételi vizsga első körében
elkövetett „váratlan szabálytalanság, jogfosztás” tekintetében. A Tanácsot és a felvételiző diákokat is becsapták,
fogalmazott dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke.
A záradékban az MNT felkéri az
Újvidéki Egyetem rektorát, az Újvidéki Egyetem Jogi Karának dékánját és
egyetemi tanácsát, hogy a második iratkozási körben biztosítsa a felvételi vizsga megismételt megszervezését magyar nyelven,
történelemből, valamint magyar nyelvből és irodalomból a 2001-től fennálló
gyakorlatnak megfelelően, azok számára is, akiknek ez az első körben nem volt
biztosított. A Tanács ezenfelül felkéri az illetékes köztársasági
minisztériumot, valamint az illetékes tartományi titkárságot, hogy törvényes
hatáskörei mentén hasson oda, hogy az Újvidéki Egyetem Jogi Kara a második
iratkozási körben biztosítsa a felvételi vizsga megismételt megszervezését
magyar nyelven, történelemből, valamint magyar nyelvből és irodalomból a
2001-től fennálló gyakorlatnak megfelelően, azok számára is, akiknek ez az első
körben nem volt biztosított – olvasható A magyar diákok diszkriminációja ellen
című írásban (P. E., Magyar Szó, 2012. augusztus 15., 1. és 4. o.)
Kétségtelen,
hogy felvételező a magyar diákok hátrányos megkülönböztetésben részesültek, ami
„váratlanul” érte a testületet. Itt most felmerül az MNT felsőoktatási
kérdésekkel megbízott tanácsosának felelőssége, akinek a felvételi előtt körül
kellett volna érdeklődni karokon, hogy történt-e valami változás a felvételivel
kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy ez nem történt meg. Ezt a kérdést – a tudósítás
szerint – az ülésen jelenlévők közül senki még csak meg sem pendítette.
Tegyük
fel, hogy a Jogi Kar végül elfogadja az MNT felkérését és megismétli a
felvételi vizsgát. Kérdés, hogy a diákok hajlandóak-e még egyszer felvételizni
és hogyan fognak viszonyulni irántuk a tanárok a felvételin és a tanulmányok
során? A megkülönböztetésnek vannak ugyanis olyan formái, amelyeket nem lehet
bizonyítani. Ha pedig a Kar nem fogadja el a felkérést, akkor ismételten
bebizonyosodik, hogy az MNT is egy sóhivatal.
Személyes
példa: Amikor a Jogi Karon 1991-ben elkészítettem a doktori értekezésem, a
háromtagú bizottság – amelynek két tagja akkoriban éppen Várady Tibor (most az MNT tagja) közvetlen munkatársa
volt – sehogyan sem akaródzott kitűzni (a 90 napra szabott határidő ellenére) az
értekezés megvédésének időpontját. Miután megelégeltem a többéves huzavonát,
1996-ban panasszal fordultam az Egyetem rektorához, aki (miután megállapította,
hogy minden feltételt teljesítettem) utasította a Jogi Kart, hogy tűzze ki a
dátumot. Nem sokkal később megkaptam a Jogi Kar dékánjának levelét, miszerint elfogadták
a bizottság jelentését, hogy a „disszertációm nem alkalmas a megvédésre”. Talán mondanom
sem kell: A Jogi Kar tájára azóta nem szívesen járok.
„Költségvetési csoda”?
Az MNT említett üléséről szóló tudósítás arról
is beszámol, hogy „a Forum
Könyvkiadó Intézetnek igazi csodát sikerült megvalósítani: növelni tudta idei
költségvetését és ezért módosítani kellett az intézet pénzügyi tervét, valamint
kiadói és munkatervét”.
– Siflis
Zoltán, az
MNT Kulturális Bizottságának elnöke és dr. Németh Ferenc, a
Forum igazgatója elmondták, hogy a Forum támogatást kért két folyóiratunk, a
Híd és a Létünk, zavartalan megjelentetésének érdekében. A tartomány 2 millió
dinárt hagyott jóvá.
Ezzel a Forum az idén összesen 19
millió 200 ezer dinár tartományi költségvetési támogatást kap. Németh elmondta,
hogy ennek köszönhetően az év végégig mindkét folyóiratunk megjelenése
biztosított – olvasható a tudósításban.
A tudósításból arra lehet
következtetni, hogy a Forum a költségvetési támogatásból működik. A jámbor olvasóban
felvetődik a kérdés: Milyen „költségvetési
csoda” az, ha valamilyen intézetnek a tartomány jóváhagy (újabb) 2
millió dinárt? A csoda az lett volna, a Forum a saját munkája, termékeinek
értékesítése alapján valósított volna meg valamilyen plusz jövedelmet. Nálunk viszont
– ezek szerint – a „csoda” abban merül ki, ha az intézmények költségvetési
pénzeket kapnak, amit aztán a saját sikerüknek tüntetnek fel. Miért kellet
ennek a kérdésnek egyáltalán az MNT napirendjén szerepelni? Hogy eleget
tegyenek a formának…
A közelmúlt kísértése
Szerbia külföldi adóssága június
végén 24,1 milliárd euró volt, ami az ország termelésének 79 százaléka, a
közadósság összege pedig 15,3 milliárd eurót tett ki, illetve elérte a bruttó
nemzeti jövedelem 54,7%-át – közölte Szerbia Nemzeti Bankja.
Az adósságnak a központi bank
honlapján közölt elemzése szerint, a külföldi adósság részesedése a 2012. évre
tervezett társadalmi össztermékben az év második harmadában 1,8% százalékkal
növekedett és szinte majdnem eléri a 80 százalékot, ami már az ország nagyfokú
eladósodottságát jelenti.
Szerbia gazdasági rangsorolást
augusztus 7-én (2004 óta először) csökkentette a Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő. A mostani BB jelzésű értékelés azt
jelenti, hogy aki a szerb államnak kölcsönt ad, spekulatív kockázatot
vállal.
Az ország gazdasági helyzetének romlására már jóval korábban
figyelmeztettek a szakemberek, amit a nagyfokú munkanélküliség, a pénztelenség
és a szinte példátlan aszály csak fokoz. „Félő, hogy esetleg megismétlődik a
közelmúlt történelme” – írja Bot Mihály a Legyünk résen című írásában (Magyar
Szó, 2012. augusztus 23., 5. o.).
Újvidék, 2012.
augusztus 27.
Bozóki Antal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése