A nemrégiben beiktatott új
szerbiai kormány – legalábbis most még, így, az út legelején úgy fest –,
alighanem bőségesen el fogja látni a hazai sajtót lerágásra szánt
kisebb-nagyobb csontokkal. Szinte heti, napi rendszerességgel gondoskodik
valamilyen kilátásba helyezett szenzációs intézkedés vagy meghökkentő
megszigorítás világgá kürtöléséről. Ily módon vezetve számot arról, hogy a
kinevezett miniszter urak folyamatosan a nyilvánosság előtt szerepeljenek,
megszakítás nélkül képernyőn és úgymond „képben” legyenek. Ez már önmagában is
roppantmód fontos, hiszen nem csupán a hivatali kormányzás vette a kezdetét,
hanem az egyéni népszerűségi index felsrófolásáért való kíméletlen vetélkedés
is teljes gőzzel beindult. Ha ugyanis a politikusaink éppen eleget
illegetik-billegetik magukat a kamerák és a mikrofonok kereszttüzében, az
csakis a hasznukra válhat. Meg ilyképpen az ország népe is rajtuk tarthatja a
vigyázó szemét. (Amiben persze van jó is, hiszen néha csuda dolgokat lehet
látni!)
Politikai poénszerzési és
pontgyűjtési akciójukat olyan hangzatos bejelentésekkel indították, mint
amilyen volt például a társadalmi vagyon hűtlen kezelésével alaposan
gyanúsítható cégek, vállalatok kétes ügy(let)einek a mielőbbi szigorú
kivizsgálása, a közszférában dolgozók és a közvállalatok alkalmazottai
szédítően magas havi juttatásainak a
lefaragása, vagy éppen az idei drasztikus aszálykár elemi csapássá nyilvánítása.
Ezek a felsorolt intézkedések kétségkívül hoztak néhány piros pontot a
kormánytagok üzenőfüzetébe. Meg nyilvánvalóan eredményeztek pár fekete pontot
is – egyik-másik miniszterünk esetében egészen bizonyosan.
Alig néhány heti országnavigálás
után máris körvonalazódni látszik, hogy kik lesznek az éppen aktuális szerbiai
hatalom -- ha úgy tetszik, politikai „elit” -- negatív (fő)szereplői,
antihősei, botrányos kulcsfigurái. Akik majd gondoskodnak arról, hogy időről
időre egy-egy jókora követ (be)hajítsanak a posványos állóvízbe.
Most még úgy tűnik, hogy Milutin Mrkonjić közlekedési
miniszterünk lesz a szófogadatlan és botrányos közszereplők listájának az
éllovasa. Eddig ő aratott le minden-minden babért. S ha továbbra is e feszített
tempóban folytatja az ügetést, könnyűszerrel kiérdemelheti a szerbiai kormány
fenegyereke címet. Kezünket tegyük a szívünkre és valljuk be férfiasan, hogy a
„gyerek”, sőt már az „ifjú” kifejezés is méregerős túlzás a kereken hetven
esztendős férfiú esetében. Hiszen a csikófogait már réges-régen elhullatta. A
viselkedésében viszont ugyanez nem tükröződik. Rá inkább az a mondás jellemző,
hogy az öreg eb már legfeljebb csak a szőrét változtatja, és nem a természetét.
(Hiába lesz öregebb!)
A napokban a korrekt és
tisztességes munkavégzéshez való igen sajátságosan lezser és laza hozzáállása
révén hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Igazi, vérbeli szocialistához
híven meglehetősen nagy vehemenciával és heves vérmérséklettel látott neki a
szerbiai úthálózat növelésének. Mármint elméletben. Miniszter urunk még a
választási hadjárat során beígérte a Belgrádot Barral összekötő autóút
villámgyors kiépítését. S hogy a dolog ne maradjon csupán az üres ígéret
szintjén, nemrégiben megkezdte Velimir
Ilić nevű barátjával, minisztertársával az azonnali ilyen irányú
tárgyalásokat. Úgy tökélte el a maga miniszteri eszével, hogy országos
cimboráját gyerekjáték lesz meggyőzni afelől, hogy lássanak hozzá mielőbb az
építkezéshez, de tiszta semmi nélkül, csak úgy, Isten nevében. Anélkül, hogy
annak rendje és módja szerint kisajátítanák az érintett földterületeket,
anélkül, hogy az építési és egyéb engedélyek beszerzésével meg a hivatalos
tervdokumentáció kidolgozásával vacakolnának. Mert az a lényeg, hogy menjen a
munka! Minek is kéne apróságokkal foglalkozni, beleveszni a részletekbe? A terve
azonban nem sikerült. A kormány alelnöke nem kapott azonnal az alkalmon.
Helyette a nyilvánosság előtt jól megdorgálta könnyelműsége és felelőtlensége
miatt a pajtását, sőt hogy tetézze a maga „bűneit”, Ivica Dačić kormányfőnél még be is árulta. Dačić úr egy ideig
igyekezett békítgetni és jobb belátásra bírni a társait, de amikor felismerte,
hogy ezt igen vérszegény végeredménnyel tette, akkor (tettetett szigorral)
rendreutasította és megfenyegette őket. Egyértelművé tette, hogy nem tűr meg
semmiféle torzsalkodást, viszálykodást a kormányon belül, ezért, aki nem fogad
szót, az menten szedheti a sátorfáját. Mert az bizony repülni fog.
Hogy Milutinon nem sokat fogott a
fenyítés, s hogy őt valódi keményfából faragták, azt a napokban újfent
bebizonyította. Az ország irányítás első csapatának fekete báránya már megint
rossz fát tett a tűzre. Ez alkalommal azonban nem dolgozni akart, hanem épp
ellenkezőleg: szórakozni. De azt is ugyanolyan temperamentumosan és felfokozott
állapotban tette. Az történt ugyanis, hogy teljesen megfeledkezett önmagáról,
és alaposan ki is vetkőzött magából a Dedinjén lévő képviselők klubjában.
Amelyben egyenesen az ő kívánságára rendeztek egy fergeteges bulit, és amelyre
egy ismert énekesnő társaságában érkezett meg. Hangulatfokozónak tekintélyes
mennyiségű alkoholos italt alkalmazott, amit aztán sűrűn megtűzdelt
pohártöréssel meg székdobálással. Tökrészegen megrendezett
barbárság-bemutatójának (vagy inkább kimutatójának) a majdnem romhalmazzá vert
berendezés lett a végeredménye és a lehangoló tárgyi bizonyítéka. Ráadásul
hetven éveshez nem igazán méltó módon viselkedett az első virágzásán ugyancsak
sikeresen túljutott „nemzet csalogányával”, és a szemtanúk elmondása szerint
két kézzel szórta a zenészeknek a nótapénzt, a pincéreknek pedig a borravalót.
Egyelőre még nem tudni, hogy a
kormányfő mit szólt miniszterének a munkaidőn túli teljesítményéhez, és hogy
miként díjazta annak éjszakai duhaj kakaskodását. Arra viszont kétségtelenül jó
volt ez a cefreszagú politikusi közjáték, hogy bebizonyosodjon, Milutin Mrkonjić valóban egy igazi
színfoltja a vadonatúj szerbiai kormánynak. Méghozzá: fekete színű.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése