A törvény mégsem kötelez?

Zsákutcába jutott az egyik újvidéki rehabilitálási ügy, mert az állam a bíróság döntése ellenére sem részesíti kárpótlásban a sértettet, a törvény alkalmazására pedig még nem készültek fel a hivatalok

A parlament által tavaly decemberben elfogadott rehabilitálási törvénynek azért is volt nagy a jelentősége, mert megegyezést jelentett a vajdasági magyar és szerbiai politikai színtéren, s véget vetett annak a több hónapig tartó harcnak, melynek végül mindenképpen a kollektív bűnösség elvének az eltörlését kellett eredményeznie. Lehetővé tette azt is, hogy Magyarország rábólintson Szerbia tagjelöltségi kérelmére, amikor az Európai Unió az ezzel a kérdéssel kapcsolatos álláspontját fogalmazta meg. Más téma, hogy mit gondolnak a kollektív bűnösségről ma a pártok, s hogy azok, akik a restitúciós jogszabály elfogadását lehetővé tették, valószínűleg most sem tartják problematikusnak a törvény vitatott sorait, s továbbra sem vélik felfedezni azokban a kollektív bűnösségre utaló tartalmat.

Szerbiában nem számít új keletű problémának az, ha a – könnyen vagy nehezen – elfogadott jogszabályok alkalmazása kapcsán gondok merülnek fel. Lényegében elismerik ezt a politikusok is, közülük többen ki is jelentették már: a képviselőház gyorsabban dolgozik, mint amennyire a munkája eredményére az állami hivatalok és sok esetben maga a közvélemény is felkészült.
A rehabilitációról szóló törvénynek a gyakorlati alkalmazásában tapasztalt gondjaira, s az azokat kísérő nemtörődömségre hívta fel a vajdasági magyar közvélemény figyelmét mgr. Bozóki Antal újvidéki ügyvéd, aki egyik ügyfele, Sz. Piroska esetében próbált eljárni, s mint lapunknak mondta, érvényesíteni a „törvény által szavatolt” lehetőségeket.

AZ ÍTÉLET MEGSZÜLETETT
Sz. Piroskát és három elhunyt családtagját – szüleit és nagyanyját – az újvidéki Felső Bíróság 2011. február 22-én rehabilitálta. Bozóki beszámolója szerint ügyfelét és családtagjait az 1944/45-ben lezajlott megtorlások idején, pontosabban 1945 januárjának végén Csúrogról a járeki táborba hurcolták. A 2006-ban indított per végén megszületett bírósági ítélet elismeri, hogy Piroskáék politikai-ideológiai üldözés és erőszak áldozatai voltak. A magyarázatban megállapítják, hogy a családot minden ok nélkül kezelték háborús bűnösként, kergették ki csúrogi házából, noha tagjai senki ellen sem vétettek. Vonattal szállították őket Járekbe, majd onnan a későbbiekben Szépligetre (Gajdobra). Piroska kilenc hónapot töltött a táborban. Az ítélet hivatkozik a háborús bűnök megállapításáért felelős kommunista bizottság 1945-ben meghozott döntésére is, melyben minden csúrogi magyar és német nemzetiségűt háborús bűnössé nyilvánítottak. A Felső Bíróság tehát, mindennek fényében, megalapozottnak minősítette Sz. Piroska rehabilitálási kérelmét.
Mint azt lapunknak Bozóki elmondta, az ítélettel április 4-én a Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap (PIO) tartományi fiókszervezetéhez fordult, azzal a szándékkal, hogy ügyfele számára a rehabilitálási törvény egyik előírásával összhangban – mely szerint a rehabilitált személynek joga van a külön szolgálati idő elismeréséhez, a havi pénzbeli megtérítéshez, az egészségvédelemhez és a betegbiztosításból eredő egyéb jogokhoz – elismertesse a külön szolgálati időt és a törvényben szereplő havi pénzbeli térítést. Az ügyvéd botrányosnak tartja, hogy az alapnál még csak válaszra sem méltatták.
– A megszabott határidő lejárt, s amikor már sokadszorra érdeklődtem az ügy iránt, közölték velem, hogy a kérelmet a levéltárba helyezték. Meg sem fordult a fejemben, hogy annyiban hagyjam a dolgot, így továbbra is rendszeresen betelefonáltam annak érdekében, hogy legalább valamilyen válaszra méltassanak – mondta el Bozóki.

SE POZITÍV, SE NEGATÍV
Az ügyvéd továbbra is ragaszkodott az írásos válaszhoz, s szeptember 14-ei keltezéssel a Tartományi Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap el is juttatta hozzá azt. Közlik, hogy eddig nem volt lehetőségük „sem elfogadó, sem elutasító határozatot hozni Sz. Piroska újvidéki lakos külön szolgálati idejének elismeréséről az újvidéki Felső Bíróság rehabilitálási végzése alapján, illetve a rehabilitálási törvénnyel összhangban, mivel az újvidéki Tartományi Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap Igazgatóságától még nem érkezett meg az utasítás az ilyen jellegű külön szolgálati idővel kapcsolatos munka ügyintézésére.” A válaszlevélben közlik azt is, hogy a kérelem fénymásolatát eljuttatták az alap nyugdíj- és rokkantbiztosítási szektorigazgatójához, „tanácskérés és az illetékes minisztériumtól való válasz megszerzése céljából”.
Bozóki felkereste az igazságügyi tárca kárpótlási különbizottságát is, hogy a törvénynek megfelelően anyagi és erkölcsi kárpótlást kérjen, innen azonban a mai napig sem sikerült választ kieszközölnie, pedig a jogszabályban meghatározott kilencven napos határidő már e testület esetében is lejárt. Szeptember 6-án egy felszólítást továbbított az igazságügyi tárcának a kárpótlás elmulasztása miatt, az efféle beadványokra a törvény értelmében 15 napon belül köteles válaszolni az illetékes állami szerv – ez a határidő is lejárt.
Az ügyvéd most, jobb híján, újabb pert fog indítani az állam és az igazságügyi minisztérium ellen, hiszen – mint állítja – evidens, hogy nem jártak el a törvénnyel összhangban.

A KISKORÚSÁG KIZÁRÓ OK?
Az ügyfél szolgálati idejének jóváírási ügyével kapcsolatban lapunk felkereste a Tartományi Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alapot, ahol az illetékesek valóban készségesen válaszoltak kérdéseinkre. Čedomir Francuski, az alap nyugdíj- és rokkantbiztosítási szektorának igazgatója elmondta, hogy az eset kapcsán egyelőre semmilyen új döntés sem született, s azt is megerősítette, hogy nem is születhet mindaddig, amíg a köztársasági foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztériumtól meg nem kapják a szükséges utasításokat. Egyetértett azzal a megállapítással, hogy ez egy hosszan tartó folyamatnak ígérkezik. Elmagyarázta, hogy az említett minisztérium az illetékes a nyugdíj-biztosítási alap működését illetően, így ehhez az intézményhez kellett fordulniuk tanácsért, a jogszabály tolmácsolását azonban minden bizonnyal az igazságügyi tárca fogja megadni ennek a tárcának, amelyik majd továbbítja az utasítást az alapnak. Elmondta, hogy Sz. Piroska szolgálati idejének ügyében külön gondot jelenthet az, hogy a járeki táborban töltött időszakban négyéves volt, azaz kiskorúnak számított, így megint csak a jogszabály értelmezésére lesz szükség ahhoz, hogy dönteni lehessen a kérelem megalapozottságáról.
Bozóki Antal szerint a kérelem mindenképp megalapozott, mert a rehabilitációról szóló törvény nem pontosítja, hogy kizárólag felnőttkorú sértettek kezdeményezhetik az eljárást. Szerinte itt lenne az ideje annak, hogy az állam közölje, valóban kárpótolni kívánja-e az atrocitásoknak kitett személyeket és családtagjaikat, továbbá azt is részletezze, miként kívánja mindezt végrehajtani.

Virág Árpád

Magyar Szó, 2012. szeptember 30., 14. o.