Kisebbségjogi jegyzet
Szeptember 27-i ülésén a Magyar Nemzeti
Tanács – 15 hónapos (megfelelési) próbaidő után – Varjú Mártát nevezte ki egyetlen
napilapunk, a Magyar Szó főszerkesztői posztjára.
Székfoglalója alkalmából a főszerkesztő – inkább ne mélyedjünk most
bele eddigi munkájának elemzésébe – a lap szeptember 29-i számában Az olvasóhoz
c. írásában hangoztatja: „Számomra a legnagyobb kihívás mégis az, hogy az
olvasó elvárásának eleget tegyek. A Magyar Szó a vajdasági magyar közösségnek
és közösségről szól.”
Azon a napon, amikor Varjú Mártát megtették főszerkesztőnek, Újvidéken négy
vajdasági magyar párt és nyolc civil szervezet tanácskozást tartott közösségünk
helyzetéről. (Az ülésen – a meghívás ellenére – a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői
nem vettek részt.) A részvevők elfogadták A vajdasági magyar közösség
azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei c. felhívást. Az
aláírók dokumentumot, amelynek alkalmazástól közösségünk helyzetének javulását
várják, a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz az Európai Unió
magyar képviselőihez szándékoznak eljuttatni. A mai napig az okiratot az interneten
(http://www.peticiok.com/petition for the
maintenance of the national identity of the Hungarian minority community in
Vojvodina) már 199 aláírással támogatták a világ szinte minden részében élő
magyarok.
Az összejövetelről tudósított az újvidéki közszolgálati rádió és
televízió is. Nem úgy a Magyar Nemzeti Tanács irányítása alatt lévő napilap. A
Varjú Márta vezette szerkesztőség még arra sem tartotta érdemesnek az
egybegyűlteket, hogy képviseltesse magát az eseményen. Mert eseményről volt
szó, hiszen ritkán kerül sor a pártok és a civil szervezetek találkozójára, hát
még olyanra, amelyen mind a négy párt és a civil szervezetek elnökei egyszerre
vannak jelen. Ezt tartja Varjú Márta „a vajdasági magyar közösségnek és
közösségről” szóló tájékoztatásnak?
A Magyar Szó nemcsak, hogy az ülésről nem tájékoztatta közösségünket,
de a mai napig egy sort nem közölt az ülésen elfogadott felhívásról. Annak
ellenére, hogy egy olyan dokumentumról van szó, amely tartalmazza a magyar
közösségnek a május 6-i választásokon a helyi önkormányzatokba, a Tartományi
Képviselőházba és a szerb parlamentbe választott magyar képviselők, az
anyaországi vezetők és az Európai Unió magyar képviselői iránti követeléseket. Ez lenne az olvasó „elvárása”? Vagy a főszerkesztő
határozza meg azt?
Az újvidéki Dnevnik napilap viszont fontosnak tartotta, hogy
(az október 3. számában a 2. oldalon, Levél a magyar tisztségviselőkhöz címmel) beszámoljon az ülésről a szerb közvéleménynek. A magyar olvasók tehát a szerb
nyelvű napilapból tájékozódhattak a pártok és a civil szervezetek közös
követeléséről. Még a boszniai Szerb Köztársaság Srna nevű hírügynöksége is
érdeklődött a dokumentum iránt.
A Magyar Szó ilyen tájékoztatásra és szerkesztéspolitikára nincsen más
megfelelő kifejezés, mint a szégyen. Ezen csak a dokumentum 8. pontjának
érvényesítésével lehet változtatni, miszerint az aláírók követelik „a sajtó
szabadságát és a pártoktól, valamint a Magyar Nemzeti Tanácstól való független
és tárgyilagos tájékoztatás biztosítását”. Erre viszont – s ezt az utóbbi 15 hónap is igazolja – Varjú Márta és csapata nem
alkalmas.
Bozóki Antal
Újvidék, 2012.
október 7.
Dnevnik, 2012. október 3., 2. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése