Ezt adta hírül október 2-án, kedden reggel a szabadkai székhelyű Pannon
RTV. És ördöge volt. Az időjárás-előrejelzés helytállósága – ha korábban nem is
-- délutánra beigazolódott. Öt óra tájban ugyanis (mintegy varázsütésre)
fenyegetően megnyíltak az ég csatornái, és özönvízszerű eső zúdult Szabadkára.
Megbénítva a városban a közlekedést. És még sok mást is. Mintegy 20 percen át
csak úgy folyt, ömlött, szakadt…
Ez az idő pedig éppen elégségesnek bizonyult arra, hogy a rengeteg
vízmennyiség kárt tegyen a város egyik (a kártya úgy mutatja: „törékeny és
sebezhető”) üvegépítményében, az ötszintes Magyar Házban. (Én szentül hittem,
hogy az bizony bombabiztos, így aztán álmélkodtam is rendesen beázása hírének
hallatán…)
A felszínes társalgásban általában csak „üvegpalotának” mondott épület jó
hét esztendővel ezelőtt készült el. Akkoriban arról számolt be a sajtó, hogy szigorúan
célirányos anyaországi pénzekből, kimondottan e célra elkülönített
költségvetési forrásokból emeltették az észak-bácskai üvegház-remekművet. Tehát
a magyarországi adófizetők forintjaiból. Akkoriban olyan 1,2 euró milliárdos
summát emlegettek. (A Magyar Távirati Iroda naprakész közleménye szerint nem az
ötszáz milliárd forintos délvidéki pénzalapból dotálták.)
Igaz, hogy egy jelentéktelen, szűk kis utcácskába nyomorították be
„őfelségét” – nem biztos, hogy ezt a megálmodói is így gondolják --, de
mentségére legyen mondva (kissé giccsesen): verőfényes napsütésben igen szépen
csillog a mi Magyar Házunk… Ez fix. Mint a Maxi kutya micsodája.
Átadása és megnyitása elég nagy festékkel járt az idő tájt. Úgy is mondhatnánk: az impozáns építményhez
méltó, látványos csinnadrattával zajlott maga a „felavatási” szertartás.
Megadták a módját. (Gonoszkodva úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy: átadták a
forgalomnak.) Két igencsak megosztó személyiségű politikai kulcsfigura, két
akkori hatalmasság szentesítette a cél után az eszközt. Az anyaország
miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc és a Vajdasági Magyar Szövetség első embere,
Kasza József parolázott akkor egymással.
Az 1250 négyzetméternyi alapterületű, multifunkciós irodaházban lelt
otthonra a délvidéki magyarság legerőteljesebb politikai pártja, a Vajdasági
Magyar Szövetség. Benne rendezte be
székhelyét a szerbiai magyarok hangzatos, „mini parlament” nevet viselő Magyar
Nemzeti Tanácsa is. Ahogyan ott található a kiváltságos, a tűz közeli (a tűz
körüli) délvidéki magyar civil szervezetek, a „liblingek” egyike-másika is. És persze a füstüveg ablakok mögött
„fejlesztették fel” az itteni magyarság mondvacsinált elit médiumát, a Pannon Rádió-
és Televíziót is.
Tegnap pedig ennek az üvegmonstrumnak egy része – aszály ide, szárazság oda
-- beázott. Méghozzá egy erkélyen át. A főbejárat felől. Be bizony. Nem, nem
egy unalmas, három napos birkaáztató esőben, hanem abban a jó húsz perces tömény
zuhancsban. Esővízrengeteget kapott az épület harmadik emeletén székelő Pannon
Televízió két helyisége. A plafonon keresztül csak úgy ömlött befelé a víz,
aminek a következtében pedig a mennyezeti belső szigetelés pillanatok alatt le
is vált. Vízben állt a teljes bútorzat és a felszerelés. Ugyancsak beázott a
Magyar Nemzeti Tanács második emeleti irodája is. Mert az a vízmennyiség,
amelyet nem volt képes elnyelni a szerkesztőségi szobában a padló meg a
szőnyeg, az mind utat talált magának az alsó emeletre. Ezért aztán gyorsan
kellett cselekedni az áramtalanított helyiségekben.
Érthető, hogy a Pannon RTV műsorszórásában is rövid kényszerszünet állt be.
A rádióműsor nem volt hallható mintegy 45 percen át, a televízió adása viszont
közel két órán keresztül szünetelt. Ennél persze sokkalta nagyobb baj az, hogy
az ott dolgozókat teljesen felkészületlenül érték a tegnap délutáni zűrzavaros
események. Noha a szabadkai Magyar Ház történetében nem a mostani volt az
egyetlen ilyen beázásos eset. Régebben is előfordult ilyesmi. (Na, nem
pancserek építették, jókora túlszámlázással! Á, dehogy!) Már levonhatták volna
a tanulságot… Így viszont a Pannon RTV-sek most a saját bőrükön voltak
kénytelenek megtapasztalni, hogy milyen az, amikor a közhely szerinti téma nem
az utcán hever, hanem történetesen az égből hullik.
Az egyik igencsak csavaros észjárású ismerősöm szerint: könnyen meglehet,
hogy a szabadkai üvegpalotára tegnap nem is „felhő szakadt”, és nem is
közönséges eső hullott, hanem valódi, hamisítatlan szenteltvíz. Persze szigorúan
megtisztulási, na meg némi ördögűzési célzattal… Ki tudja…?
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése