Megtartásának gondolata 1995-ben, egy nemzetközi
szakmai konferencián merült fel. Három évvel később, 1998-ban a Dadogók Nemzetközi Szövetsége, a Dadogók Szövetségeinek Európai
Ligája és a Nemzetközi Folyékonybeszéd Szövetség szervezésében megtartották a dadogás elfogadásának első világnapját, azzal a céllal, hogy javítsák a
dadogók társadalmi megítélését, illetve elősegítsék a szakemberek és az
érintettek közötti kapcsolatteremtést.
A társadalom még napjainkban is csökkent értékűnek tartja a dadogókat. Egy felmérés szerint az emberek 80-90 százaléka nem választana párjául dadogót. A beszédzavarral küzdőket butának és nevetségesnek, vezető pozíció betöltésére alkalmatlannak tartják. Ebben a társadalmi közegben a dadogók maguk is elhiszik, hogy kevesebbet érnek, mint embertársaik. A megszólalástól való félelem sokuk életét megkeseríti, kerülik a társaságot, depressziósok lesznek, néhányan még öngyilkosságot is megkísérelnek. A dadogók társadalmi elfogadottságának javítása hozzásegítheti őket saját maguk elfogadásához, ami egyúttal elősegítheti beszédhibájuk korrigálását is.
A dadogás problémája végigkíséri az emberiség történetét, s e különös jelenség megértése hosszú idő óta foglalkoztatja a kutatókat. Nagyon nehéz meghatározni, hogy mi is a dadogás valójában, mivel a hétköznapi életben nincs két egyforma dadogás és nincs két egyforma dadogó sem. A logopédusok beszédhibának vagy kommunikációs zavarnak fogják fel, az orvosok az idegrendszer hibás működésében keresik a bajok okát, a pszichológusok pedig a lelki problémák egyik lehetséges kifejeződésének gondolják a dadogást, amely – a kutatások szerint – kultúrától és nyelvtől független jelenség és az esetek 80 százalékában felnőtt korra elmúlik.
A dadogás személyre szabott terápiával, kemény munkával és kitartással leküzdhető, illetve nagy mértékben javítható. Az akadozó beszédtől való megszabadulás hétköznapi és híres embereknek egyaránt komoly terhet jelent. A dadogással küzdő neves emberek hosszú sorában Mózestől Démoszthenészen és Newtonon át Churchillig sokan megtalálhatók.
Ki gondolná, hogy civilként dadogva ejtették/ejtik a szavakat olyan híres színészek is, mint Marilyn Monroe, Anthony Quinn, Samuel L. Jackson, Bruce Willis, Julia Roberts, vagy éppen Őze Lajos.
A szavak megformálásának nehézségeit hitelesen ábrázolja a 2010-ben bemutatott, A király beszéde című film, amely – a Colin Firth által megszemélyesített – brit uralkodó, VI. György és rendkívül eredeti, autodidakta beszédtanára folyékony beszédért folytatott közös küzdelmét dolgozza fel. Történelmi tény, hogy a brit uralkodó végül úrrá lett dadogásán, s a II. világháború idején tiszta és világos beszédekkel tartotta a lelket népében. (MTVA – Sajtó- és fotóarchívum)
A társadalom még napjainkban is csökkent értékűnek tartja a dadogókat. Egy felmérés szerint az emberek 80-90 százaléka nem választana párjául dadogót. A beszédzavarral küzdőket butának és nevetségesnek, vezető pozíció betöltésére alkalmatlannak tartják. Ebben a társadalmi közegben a dadogók maguk is elhiszik, hogy kevesebbet érnek, mint embertársaik. A megszólalástól való félelem sokuk életét megkeseríti, kerülik a társaságot, depressziósok lesznek, néhányan még öngyilkosságot is megkísérelnek. A dadogók társadalmi elfogadottságának javítása hozzásegítheti őket saját maguk elfogadásához, ami egyúttal elősegítheti beszédhibájuk korrigálását is.
A dadogás problémája végigkíséri az emberiség történetét, s e különös jelenség megértése hosszú idő óta foglalkoztatja a kutatókat. Nagyon nehéz meghatározni, hogy mi is a dadogás valójában, mivel a hétköznapi életben nincs két egyforma dadogás és nincs két egyforma dadogó sem. A logopédusok beszédhibának vagy kommunikációs zavarnak fogják fel, az orvosok az idegrendszer hibás működésében keresik a bajok okát, a pszichológusok pedig a lelki problémák egyik lehetséges kifejeződésének gondolják a dadogást, amely – a kutatások szerint – kultúrától és nyelvtől független jelenség és az esetek 80 százalékában felnőtt korra elmúlik.
A dadogás személyre szabott terápiával, kemény munkával és kitartással leküzdhető, illetve nagy mértékben javítható. Az akadozó beszédtől való megszabadulás hétköznapi és híres embereknek egyaránt komoly terhet jelent. A dadogással küzdő neves emberek hosszú sorában Mózestől Démoszthenészen és Newtonon át Churchillig sokan megtalálhatók.
Ki gondolná, hogy civilként dadogva ejtették/ejtik a szavakat olyan híres színészek is, mint Marilyn Monroe, Anthony Quinn, Samuel L. Jackson, Bruce Willis, Julia Roberts, vagy éppen Őze Lajos.
A szavak megformálásának nehézségeit hitelesen ábrázolja a 2010-ben bemutatott, A király beszéde című film, amely – a Colin Firth által megszemélyesített – brit uralkodó, VI. György és rendkívül eredeti, autodidakta beszédtanára folyékony beszédért folytatott közös küzdelmét dolgozza fel. Történelmi tény, hogy a brit uralkodó végül úrrá lett dadogásán, s a II. világháború idején tiszta és világos beszédekkel tartotta a lelket népében. (MTVA – Sajtó- és fotóarchívum)
Október negyedik hétfője
Az iskolai
könyvtárak világnapja (nemzetközi nap) (Međunarodni dan školskih biblioteka / International School
Library Day)
Megünneplésére 1999 óta kerül sor, az Iskolai Könyvtárosok Nemzetközi
Szervezetének (IASL) elnöke, dr. Blanche Wolls felhívására. Ezzel kívánják
felhívni a figyelmet arra, hogy
az iskolai könyvtáraknak kulcsfontosságú szerepük van abban, hogy a tanulók
leküzdhessék azokat az akadályokat, melyektől nem tudják kihasználni
lehetőségeiket. Az iskolai könyvtárak fejlesztik az információs készségeket, a
könyvtárhasználati tudást és felkészítenek az egész életen át tartó tanulásra.
Ezek közt az alapvető készségek közt szerepel az írás- és olvasási készség és
az információk megtalálásával és a velük való munkával kapcsolatos készségek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése