2012. december 20., csütörtök

A határon túli magyar autonómia-törekvések támogatása


A vajdasági magyarság autonómiáját állították példaként a Nemzeti Összetartozás Bizottsága albizottságának ülésén

A Nemzeti Összetartozás Bizottságán belül külön albizottságot hoztak létre, hogy segítsék a határon túli magyarok autonómia-törekvéseit. Az albizottságban tartott ma beszámolót Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, adta hírül az MTVA. Autonómia – alkotmányos keretek között, a Kárpát-medencében, a nagyobb régiók közül csak Vajdaságban működik.
Alapkérdés a kisebbségek önrendelkezése, Európában számos bevett és gyakorolt formája is van ennek – mondta Szili Katalin, egykori házelnök, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke, aki jelenleg az autonómia albizottságot vezeti. Hozzátette: az albizottság létrehozásával éppen az a céljuk, hogy a határon túli magyarok autonómia-törekvéseit a magyar parlamentből is segíteni tudják. Szili Katalin: „A nemzeti összetartozást nem csak a bizottság miatt, hanem egyébként is a mai globális világ és a XXI. század Európájában egy kitüntetett kérdésnek tartjuk, ugyanakkor úgy hiszem, hogy vannak olyan kérdések, amivel közösen foglalkoznunk kell, nem csak a közös tudás érdekében, hanem a közös eredő megteremtése érdekében is.”
Az MNT elnöke, Korhecz Tamás szerint az autonómia megkerülhetetlen a kisebbségek tartós egyenjogúsága és megmaradása érdekében. „Az autonómia, a nemzetiségi autonómia nem varázsvessző, nem csodaszer, és nem mantra, legalább annyira megkerülhetetlen és helyettesíthetetlen közjogi eszköze annak, hogy egy elszakított közösség identitásában, fejlődésében a szülőföldjén megmaradhasson és gyarapodhasson.”
A Délvidéken kétféle autonómia létezik – mondta Korhecz Tamás. Egyrészt épül a saját személyi elvű kulturális autonómia a közvetlenül megválasztott Magyar Nemzeti Tanácson keresztül, másrészt van egy hét évtizede működő regionális területi autonómia is a tartományban, amely szintén hozzájárulhat az intézményes kisebbségvédelemhez. Az ülésre az MNT elnöke mellett a testület több tagját, vajdasági magyar pártok képviselőit is meghívták, így Csonka Áron, Rácz Szabó László, Ágoston András és László Bálint is részt vett.

http://www.vajma.info/cikk/karpat/9141/A-hataron-tuli-magyar-autonomia-torekvesek-tamogatasa.html,
2012. december 20. [0:03]


VMDK: Vajdaság autonómiája nem jelent egyet a magyar autonómiával


Az Önök hírportálján a Kárpát-medence rovatban, A határon túli magyar autonómia-törekvések címmel (http://www.vajma.info/cikk/karpat/9141/A-hataron-tuli-magyar-autonomia-torekvesek-tamogatasa.html), 2012. december 20-ai keltezéssel megjelent cikk kapcsán szeretnék pontosítani és ismertetni néhány szempontot.
1. A cikk alcímében szerepelő „A vajdasági magyarság autonómiáját állították példaként a Nemzeti Összetartozás Bizottsága albizottságának ülésén” állítás, tudomásom szerint, ilyen megfogalmazásban, nem hangzott el. Ezen az ülésen az MNT jelenlegi helyzetéről és a jövőbeli tervekről hallhattunk ismertetőt.
2. Egyben szeretném ismertetni a közvéleménnyel, hogy ezen az ülésen a VMDK kérésére, írásos formában ismertetve lett a NÖB autonómia albizottság tagjaival, és a jelenlévő meghívott vendégekkel, az a 15. pontot tartalmazó „ A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG AZONOSSÁGA MEGŐRZÉSÉNEK ÉS FEJLŐDÉSÉNEK ALAPKÖVETELMÉNYEI” című dokumentum, amelyet 2012. szeptember 27-én Újvidéken elfogadta négy délvidéki magyar párt, civil szervezetek, egyének, valamint petíció formájában több százan támogatták. (http://www.vmdk.org.rs/hirek/129-a-vajdasagi-magyar-koezoesseg-azonossaga-megorzesenek-es-fejlodesenek-alapkoevetelmenyei).
3. Kifejeztük véleményünket, hogy a koszovói kérdés rendezése során, az ott élő szerbség részére emlegetett széles körű területi autonómia, megvalósulásának esetén, jó példa lehet a vajdasági magyar területi autonómia vonatkozásában is. Ebből a megfontolásból nem tartjuk célravezetőnek azt a tendenciát, hogy egyes magyar politikai erők, a délvidéki magyar területi autonómiával szemben, előtérbe helyezik a Vajdaság autonómiájáért folytatott politikai harcot, azt a látszatot keltve, hogy a Vajdaság autonómiája egyet jelent a magyar autonómiával.
4. Biztatónak találjuk az MNT elnökének Budapesten elhangzott mondatait, miszerint elfogadhatónak tartja a fent említett dokumentumban megfogalmazott 15. pontot, tisztában van a jelenlegi Nemzeti Tanácsokról szóló törvény által állított korlátokkal és azzal, hogy a vajdasági magyarság megmaradását és fejlődését, hosszú távon csak a területi autonómia biztosíthatja.
5. Zárszóként, Szili Katalin elnök asszony mondatát idézném: „Legyen a 2013-as év a cselekvés éve”
Tisztelettel,
Csonka Áron
a VMDK elnöke
Ada, 2012.12.20

http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1737/VMDK-Vajdasag-autonomiaja-nem-jelent-egyet-a-magyar-autonomiaval.html, 2012. december 20. [11:55]


Csak korlátozott kulturális autonómia
 
Csonka Áron elnök úr véleményét osztom: nem szabad túl könnyedén, nagyvonalúan használni olyan, félreértésre alkalmat adó fogalmakat, mint az autonómia, mert az a tények elfedésére, megtévesztésre alkalmas. Szerbiában ma nincs az önrendelkezés valamely formáját biztosító, perszonális autonómia! A Nemzeti Tanácsokról szóló, 2009. évi törvény a szerbiai kisebbségeknek – köztük a magyaroknak – csak egy korlátozott, kulturális autonómiát biztosít, ami néhány – nem jelentős kivétellel – nem több, mint ami a Kárpát-medence bármely, más országában, az ott kisebbségben élő magyarok számára egyébként is fennáll, hasonló törvény nélkül. Az egyre erősebb, burkolt, asszimilációs nyomás alatt élő, szerbiai, magyar etnikum rohamosan növekvő számban elvándorló fiataljainak szülőföldön maradásához ezt a törvényt lényegesen meghaladó, a biztonságos élet- és tulajdonviszonyokat nemzetközi garanciákkal felruházott jogrendszert kell számukra biztosítani, melynek terjedelmét a fent hivatkozott, 2012. szeptember 27-i dokumentum pontosan körülhatárolja. A szerbiai MNT törvény tehát nem példa, mások számára, még Szerbiában is legfeljebb kiindulási alapot képezhet, a valós, sürgető problémák megoldásához.
Éhn József, elnök,
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért egyesület,
a szerbiai magyarsággal szoros kapcsolatokat tartó, civil szervezet

http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1737/VMDK-Vajdasag-autonomiaja-nem-jelent-egyet-a-magyar-autonomiaval.html



(Egyelőre) nincs megoldás

– Részlet –


Szili Katalin, a Nemzeti Összetartozás Bizottsága albizottságának elnöke, Budapesten újra bebizonyította, hogy a nemzeti kisebbségi ügyekben egyik legbevállalóbb budapesti politikus. Naprendre tűzni az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) erdélyi autonómiatörekvésekkel kapcsolatos kérdéseit, nos ez bizony bátorság kérdése is. Akkor is így van ez, ha a részvevőknek a várható vita előtt Korhecz Tamás Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke (amolyan villámhárítóként) lelkesülten ecsetelte, hogy e testület Belgrád segítségével kiteljesedett apparátusa hogyan osztja el a Magyarországról érkező támogatásokat.

Ágoston András

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 267. szám, 2012. december 20.


DOKUMENTUM


Kettős autonómia
A vajdasági magyarság történelmi esélye a megmaradásra

            Mai (2003. március 1-jei – B. A. megj.) tanácskozásunkat A vajdasági magyarság és az autonómia cím alatt tartjuk. Ennek a témának a megvitatása indokolt, mert a politikai életben nemcsak a szerb, de a vajdasági magyar pártok között is komoly nézetkülönbség van Vajdaság és a vajdasági magyarság autonómiája megvalósításának útjával és módjával kapcsolatban.
            A kérdés megvilágításának indokoltságát erősíti az is, hogy készülőben van Vajdaság alaptörvénye és a szerbiai hatalmi politikai körök is bejelentették az új alkotmány előkészítésének munkálatait. Szükség mutatkozik tehát, hogy szakmai/tudományos szempontból is megvilágítást nyerjen, egyrészt az, hogyan viszonyuljunk Vajdaság autonómiája iránt, másrészt, hogy milyen kisebbségi autonómia felel meg a vajdasági magyarság érdekeinek. Figyelembe véve az itteni politikai pártok és civil szervezetek álláspontjait, a nemzetközi gyakorlatot és jogi normákat, ideje, hogy valamilyen egységes álláspontot alakítsunk ki ezekben, a vajdasági magyarság megmaradására nézve rendkívül fontos kérdésekben.

1. Vajdaság autonómiája
A jelenleg hatalmon levő pártok koalíciója, illetve a Szerbiai Demokratikus Ellenzéknek (DOS/SZDE) a 2000. szeptember 24-i választások előtti ígéreteit a Program a demokratikus Szerbiáért című dokumentuma tartalmazza.
            Ebben – Az új képviselőház első napja című fejezetben – egyebek között a következő olvasható:
„Először, nyilatkozatot fogadunk el az új alkotmány sürgős elkészítéséről, a
jelenlegi alkotmányos káosz megszüntetése érdekében. (...) A nyilatkozat elismeri az állam decentralizálásának szükségét, különös tekintettel Szerbia területi felosztására, valamint Vajdaság és Kosovo-Metóhia önállóságának érvényesítésére.”
            Az alkotmány megváltoztatásával kapcsolatos ígéret sem az első, sem a századik, sem az ötszázadik napon nem valósult meg, ideértve Vajdaság autonómiáját és Szerbia körzetesítését is. „Immáron egy év eltelt az omnibusztörvény elfogadása óta (2002. február 15-én lépett hatályba – B.A megjegyzése). A jogszabály meghozatalakor a vajdaságiak keveset kértek, még kevesebbet kaptak, és az az igazság, hogy a gyakorlatban még annál is kevesebb valósult meg” – fogalmazott Nenad Čanak, a Tartományi képviselőház elnöke február 12-én1.
            A Tartományi Képviselőház 2002. október 23-án egyhónapos közvitára bocsátotta „Vajdaság AT Alaptörvénye előzetes tervezetének munkaváltozatát”. Az lett volna a dolgok rendje, ha a tartományi parlament február 28-án – mintegy összegezve a közvitát – már a dokumentum egy egységesebb, világosabb elképzelését és kevesebb alternatívát tartalmazó tervezetét fogadja el. Ennek ellenére, az elő-tervezetet „a vitában elhangzott észrevételekkel együtt fogadták el és ez kiindulópontként szolgál a tervezet kidolgozásában” – fogalmazott a  Magyar Szó képviselőházi tudósítója2.  Lényegében, tehát, az altörvény elő-tervezetének szövege megmaradt ugyanabban a változatban, ahogyan azt több mint négy hónnappal korábban elfogadták, újabb észrevételekkel bővítve, ami tovább bonyolítja az amúgy is számos ellentétes (alternatív) megoldást tartalmazó szöveget.
            Ennek alapján az alábbi következtetésekre juthatunk:
l.     a tartományi parlamentben nincsenek megfelelő szakemberek, akik összegezni tudták volna a közvitát;
2.   a tartományi parlamentben nincs meg a kellő politikai akarat, vagy szükséges politikai egység (megfelelő számú szavazat) Vajdaság legfőbb dokumentumának az elfogadására;
3.   a képviselők – miközben felveszik havi járandóságaikat, útiköltségeiket, napidíjaikat – jót szórakoznak, játszadoznak a jámbor polgárok türelmével és nincs szándékukban, hogy a tartomány jogi helyzetét (a választási politikai ígéretekhez híven) rendezzék.
            Az egyes vajdasági és szerbiai (belgrádi) politikai parlamenti pártok eddigi viszonyulásából is arra a következtetésre lehet jutni, eszük ágában sincsen, hogy Vajdaság megígért teljes körű autonómiáját visszaállítsák. Vajdaság autonómiájára tehát – legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint – még egy jó ideig várni kell, ha (ilyen tempóval haladunk), annak megvalósulására egyáltalán sor kerül.
A Vajdasági képviselőház február 28-i ülése után is arra a megállapításra juthatunk, teljesen bizonytalan, hogy mikor kerül elfogadásra Vajdaság alapokmánya és milyen autonómiát fog majd az szavatolni a tartomány lakosságának.
Az alaptörvény (most már) elő-tervezetének utolsó (159.) cikke egyébként is így hangzik: „Az Alaptörvény a Szerb (helyesen: Szerbia) Köztársaság új alkotmányának hatályba lépése előtt nem léphet hatályba”. Ez az jelenti, hogy Vajdaságnak olyan fokú autonómiája lesz, amilyent Belgrádban jóváhagynak. 
           
2. A vajdasági magyarság és az autonómia
            Sajnálattal kell megállapítani, hogy a vajdasági magyar politikai pártoknak nincs egységes álláspontja sem Vajdaság autonómiájának kérdésében, sem abban, hogy milyen kisebbségi autonómia felelne meg a vajdasági magyarságnak.
            Egyes vajdasági politikai pártvezetők szerint „Vajdaság autonómiájának a kérdése szerb– szerb ügy”, amibe „nem kell belevonni a vajdasági magyarságot”. Mások azt a nézetet vallják, hogy „Vajdaság autonómiája nem érdekli a vajdasági magyarságot”. Olyan politikusaink is vannak, akik azt állítják, hogy „települési önkormányzatban kell gondolkodni” és „Vajdaságnak nem kell semmiféle autonómia”. Vajon így van-e?
Vajdaság a történelem folyamán soha sem tartozott Szerbiához. Trianon után most vagyunk első ízben abban a történelmi helyzetben, hogy Vajdaság Szerbiához tartozik.
Emlékeztetnünk kell azokat, akik tudatosan elfelejtették vagy ismereteik hiányossága miatt nem tudják:
A második világháború után létrejött Jugoszláviában Vajdaságnak (1945. július 31-étőlaz autonóm Vajdaság létrehozatalától – folyamatosan egészen 1989. március 28-ig teljes körű autonómiája volt (törvényhozási, végrehajtási és igazságügyi jogkörrel), amikor a miloševići alkotmánymódosítás (IX-től XLIX-ig terjedő függelékek) megfosztotta addigi autonóm illetékességeitől a tartományt. A harmadik Jugoszláviában Vajdaság autonómiája a formalitásra szűkült. A szövetségi alkotmány Vajdaság Autonóm Tartományt többé nem is említi.
Nem mellékes az a tény sem, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány létrehozása jórészt a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése, illetve a kisebbségi kérdés kedvező megoldása érdekében is történt.
            Lemondhatunk-e mi magyarok most Vajdaság autonómiájáról? Szerintem nem. Bálint István a bevezetőjében nagyon is találóan fogalmazta meg: „Az autonómia a megmaradás záloga”. Én ehhez csak annyi tennék hozzá, hogy a vajdasági nemzeti kisebbségek, így egyben a vajdasági magyarság megmaradásának a záloga is.
            Szerintem egy olyan vajdasági alaptörvény elfogadását kell támogatni, amely lehetővé teszi a törvényhozói, végrehajtói és igazságügyi hatáskörökkel felruházott autonóm Vajdaság létrehozását. Egy ilyen dokumentum lehetőséget teremtene a nemzeti kisebbségek identitásának és jogainak megőrzésére is. Összhangban van ez Vajdaság történelmi hagyományaival és megfelel a nemzetközi közösség elvárásainak és álláspontjainak is.
            Itt említem meg, hogy:
– az 1992. évi londoni Jugoszlávia Konferencia elnöklőinek dokumentuma Szerbia és Crna Gora címet viselő dokumentumában3 Szerbia és Crna Gora világos kötelezettséget vállaltak:
– „hogy Kosovo és Vajdaság polgárainak visszaadnak minden polgári és alkotmányos jogot és Sandžak lakosai számára biztosítják a polgári jogok tiszteletben tartását”4;
            – az 1999. november 4-én az Egyesült Államok Szenátusa egyhangúlag elfogadta a Szerbia demokratizálásáról szóló S. 720-as törvényjavaslatot, amelynek 502-ik szakasza a vajdasági magyarság helyzetének méltányos rendezését sürgeti. A szakasz rendelkező részében a Kongresszus felhívja az Egyesült Államok elnökét: „szólítsa fel a külügyminisztert, hogy rendszeresen figyelje a vajdasági magyarok helyzetének alakulását”;
– 2001. június 28-án  „A Vajdasági autonómia visszaállítása: a többnemzetiségű stabilitás modellje Jugoszláviában” címmel Washingtonban az amerikai kongresszus épületében nemzetközi szemináriumot tartottak. „Vajdaság a posztjugoszláv mozaik utolsó, nemzetközileg igazságtalanul elhanyagolt kockája, amelyet pedig nem az újabb válság kirobbantásának veszélyével, hanem éppen a megoldás egyik lehetséges modelljeként kellene, hogy felmutasson a nemzetközi közösség” – így foglalja össze Purger Tibor a Magyar Szó washingtoni tudósítója ezt a tanácskozást5;
– Doris Pack, az Európai parlament Délkelet-európai Kapcsolatok delegációjának elnöke február 27-i újvidéki sajtóértekezletén a tartomány autonómiatörekvéseivel kapcsolatban kifejtette: a szerb kormány miniszterelnökének is tisztában kell lennie azzal, hogy az EU Vajdaság teljes körű autonómiáját támogatja, nem tudom miért nem tettek lépéseket ebbe az irányba”. Az EU magas rangú tisztségviselője még azt is javasolta, hogy a Vajdasággal való szorosabb együttműködés érdekében célszerű lenne, ha a tartomány irodát nyitna Brüsszelben.6
Vajdaság teljes körű autonómiája megvalósításának adva vannak tehát a történelmi, alkotmányjogi és nemzetközi feltételei. Történelmi esélyt mulaszthat el a vajdasági magyarság, ha megengedi, hogy a politikai pártok vezetői a nevében lemondjanak erről az autonómiáról. A nemzeti kisebbségi jogok legfőképpen csak az autonóm Vajdaság a törvényhozási, végrehajtói és igazságügyi illetékességekkel felruházott vajdasági parlament által valósulhatnak meg. Ez a parlament lehet kétházas (Polgárok Tanácsa/Háza és Nemzeti Közösségek Tanács/Háza) vagy egyházas, amelyben a nemzeti kisebbségek képviselői csoportjának vétójoga van az illető nemzeti kisebbséget érintő kérdésekben való döntéshozatalkor. (A települési önkormányzatok erősítése és a hatalom decentralizálása nincs ellentétben Vajdaság autonómiájával. E két folyamat valójában kiegészíti egymást.)
A kisebbségi nemzeti tanácsok – amelyekre úgy tekintek, mint a nemzeti kisebbségi autonómia megvalósulásának második formájára – a kisebbségi jogok megvalósítása szempontjából sajnos nem elegendőek. Bármennyire is esküdöznek erre egyes kisebbségi politikusok. A nemzeti kisebbségi tanácsoknak a jogköre korlátozott, jellege tanácsadó. Ezért semmilyen döntéshozatali hatáskörrel nem rendelkeznek. Vagyis nem biztosítják a kisebbségi közösségek tagjai számára a különböző szintű politikai döntéshozatalban való részvételt. Ezt a hatalmi koalícióban részes magyar politikai párt(ok) vezetői sajátították ki a maguk részére.
A véleményem szerint tehát nem a Vajdaság autonómiáját támogató, hanem éppen azok a kisebbségi politikusok kergetnek délibábot, akik azt remélik, olyan magyar nemzeti kisebbségi autonómia valósul meg, amelynek valamilyen „jogszabály-alkotási” felhatalmazása lesz. Ki kell mondani: a kisebbségi jogok csak a kettős autonómia keretében, Vajdaságnak, mint teljes jogkörrel felruházott autonóm tartománynak a keretében és a nemzeti kisebbségi autonómia intézményrendszerének a keretében (ahová a nemzeti tanácsok is tartoznak) valósulhat meg. Mindkét autonómiára szükségünk van. E kettős autonómia megvalósításhoz viszont a vajdasági magyarság egysége a legfontosabb alapfeltétel...

Újvidék, 2003. február 28.                                                                                             

 BOZÓKI Antal

__________


1 Varjú Márta, Varga Attila: A minimumnál is kevesebb, Magyar Szó, 2003. február 13., 1. oldal
2 Orosz Klára: A tervezetről két hét múlva, Magyar Szó, 2003. március 1., 1. oldal
3 „Međunarodna politika”, 1007-8/1992 szám, 21. oldal
4 Ehhez a megfogalmazáshoz 2001. december 9-én Bela Tonković a konferencia résztvevője a következő
magyarázatot fűzte:
Különösen büszkék vagyunk arra, hogy a Szerbiáról és Crna Goráról (Jugoszláv SZK-ról) szóló dokumentumban elfogadták Vajdaság autonómiájával kapcsolatos javaslatunkat, és hogy elhatározták, hogy Vajdaság és Kosovo polgárainak visszaadják alkotmányos jogaikat. Ezt a következő összefüggésben kell szemlélni:
  1. Szerbia alkotmányával Vajdaság elveszítette addigi státusát, alkotmányos jogait (alapvető okmánya statútumra szűkült) és autonómiája nagymértékben csökkent.
  2. A JSZK (žabljaki) alkotmányát 1992 áprilisában fogadták el. Ezzel nemcsak, hogy elismerték a JSZSZK eltűnését a világ politikai térképéről, hanem elfogadták azt is, hogy Vajdaság kizárólag Szerbia tartománya, és ami ebből következik: nem látták elő Vajdaság népképviselői számára a közvetlen  parlamenti mandátumot. Ezzel pedig az eddigi megoldásoktól eltérő módon fogalmazták újra Vajdaság polgárainak
jogait is.”   
   3. A dokumentumban lévő megfogalmazás valójában kompromisszum, de a Szerbia Köztársaság alkotmányával és a žabljaki alkotmánnyal elvett jogok visszaszármaztatását kell alatta érteni.
5 Magyar Szó, 2001. július 5.
6 V. A.: Az EU Vajdaság autonómiájának visszaállításáért, Magyar Szó, 2003. február 28., 1. oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése