NEGYVEN EZERREL KEVESEBB MAGYAR
Egyre több adat kerül
nyilvánosságra a 2011. évi népszámlással kapcsolatban. Bármely népesség
lélekszámának alakulása fontos mutatója a politika sikerességének, vagy
sikertelenségnek. Így, a nemzeti kisebbségi politikának is egyfajta fokmérője. A
politikusok és az intézmények munkájának eredményét is jórészt ezek alapján
lehet érdemében megítélni, értékelni.
Már csak 13%
Magyar vonatkozásban a
legutóbbi népszámlálás adatai rosszabbak, mint ahogyan demográfusok már
korábban jelezték: Tíz év alatt a Szerbiában
élő magyarok száma 39 400-al, ebből tartományban élő magyarok száma
39 071-el lett kevesebb, vagyis fogyása „eddig még soha nem tapasztalt
méreteket öltött”.[1]
Mivel Vajdaság lakosainak
száma 100 189-el csökkent 2002-hez képest, ebben a csökkenésben a magyarok
39%-al vesznek részt. Ez kétszer meghaladja a lakosságban való részvételi
arányunkat (13%). A demográfusok szerint a vajdasági magyarok valós lélekszáma
még ennél a számadatnál is kisebb, mivel „életvitelszerűen sokan nem élnek a
szülőföldjükön”.[2]
A népességi mutatókat súlyosbítja a tény, hogy a magyarok az egyik
legelöregedettebb nemzeti közösség Szerbiában. A magyarok átlagéletkora 44,9
év, míg a romáké 28,3 év, a bosnyákoké 33,5 év, a szerbeké 42,5 év. A négy
legjelentősebb nemzeti közösség közül tehát a magyarok átlagéletkora a
legnagyobb, ebből következik logikusan, de nem törvényszerűen, hogy az
elhalálozási arány is itt a legnagyobb, illetve, hogy a születési index pedig
sajnos a legkisebb.[3] „A szerb lakosságnál a
csökkenés sokkal kisebb, mint a többi nemzeti közösséghez tartozók esetében.”[4]
Amíg a többségi szerb populáció csökkenése 3,6%, a nemzeti kisebbségi
közösségeknél ez átlagban négyszer több és 14%-ot tesz ki (a magyaroknál ez
13,3%).[5]
A magyarok lélekszámának csökkenését – az említett okok mellett – még
feltehetően nagymértékben befolyásolja az elvándorlás és asszimiláció is, amit a
legnehezebb mérni a különböző eddig ismert módszerekkel.[6]
– Itt az ideje tudomásul
venni, hogy fogyatkozásunk fő okát magunkban kell keresnünk, megbomlott
értékrendünkben, abban, hogy évente háromezerrel több magyar ember hal meg,
mint ahány magyar nő ad életet gyermekének. Nemzetközi felmérések és tudományos
igazságok támasztják alá, ennek oka nem a szegénységünkben keresendő, gazdasági
nehézségeinkkel legfeljebb lelkiismeretünk háborgását nyugtatjuk, becsaphatjuk
magunkat és másokat. Mindinkább meg vagyok győződve róla az MNT ezt nem nézheti
tétlenül, nem állhat be a rinyálók, a másra mutogatók, a kifogást keresők hazug
táborába és már holnap szakmailag megalapozott programokat kell alkotnunk,
intézkedéseket kell foganatosítanunk a további demográfiai összeomlás
feltartóztatása érdekében, mert ez (is) a dolgunk – írta Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT)
elnöke 2012. december 8-i jegyzetében.[7]
Senki sem felelős?
Az MNT elnöke
– a feje tetejére állítva logikát – úgy tartja, hogy a vajdasági magyarok
drámai fogyásának mi magunk vagyunk az okai. Ennek eredetét „nem a
szegénységünkben, gazdasági nehézségeinkben” és – tegyük hozzá – a
(bizonytalan) gazdasági, valamint politikai körülményekben kell keresni, hanem
önmagunkban.
Korhecnak ezt az
állítását úgy is lehetne értelmezni: Mossa kezeit, neki és az utóbbi években
kimagasló politikai tisztségeket betöltő magyaroknak semmi köze a vajdasági
magyarok folyamatosan romló helyzetéhez. Mintha nem ő lett volna 2000-től 2010-ig
tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkár, 2010-től
pedig az MNT elnöke. Vagy Kasza József (most vizsgálati fogságban, de nem a
demográfiai kérdések miatt), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, a
szerb kormány alelnöke stb. Netán Pásztor István, a VMSZ elnöke, a Tartományi
Kormány alelnöke, gazdasági tikár (most a Tartományi képviselőház elnöke), stb.,
Egeresi Sándor a Tartományi Képviselőház korábbi elnöke, most a VMSZ
képviselőházi frakciójának vezetője, Józsa László, az MNT korábbi elnöke, a
VMSZ Elnökségének tagja, a Szekeres László Alapítvány Kuratóriumának elnöke
stb.? De Várady Tibornak, a VMSZ szürke eminenciásának az érdemei sem lebecsülendők.
Elszámoltak-e ezek az
urak a munkájukkal, vagy csak egyik tisztségről a másikra távoztak? [Egeresi
még dicsekedett is, hogy a hetedik (!?) mandátumát
tölti a Tartományi Képviselőházban.] Tartoznak-e a tisztségviselők
felelősséggel a népesség ilyen arányú csökkenése miatt? Tudták-e ezek az urak,
hogy hogyan alakulnak a vajdasági magyarok gazdasági és demográfia adatai,
közösségünk helyzete? Ha nem tudták, akkor azért felelősek, ha pedig tudták,
akkor meg azért, hogy ide jutottunk.
Kerülik az érzékeny kérdéseket
Már az a tény, hogy a
magyarok aránya a tartomány összlakosságában 1948 óta (25,8%) csaknem
megfeleződött (13,00%-ra zsugorodott) és továbbra is folyamatosan csökken,
jelzésértékű a vajdasági magyarok helyzetéről és a szerb állam
magyarságpolitikájáról. Ez azonban cseppet sem csökkenti a magyar politikusok
felelősségét.
A nemzeti kisebbségek
nemzeti tanácsairól szóló törvény 10. szakasza 14. pontja szerint ugyanis a
nemzeti tanács „állást foglal, kezdeményezést tesz és intézkedéseket
foganatosít a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival
közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben”.
Az MNT – a mostani és a
korábbi összetételében – többnyire kerülte, hogy a kultúra, az oktatás,
tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén kívüli, a
vajdasági magyarokat érintő más (többnyire érzékeny) kérdésekkel foglalkozzon.
Korhecz Tamásnak most hirtelen eszébe jutott és – tizenkét év után – programok,
intézkedések foganatosítását ígéri „a további demográfiai összeomlás
feltartóztatása érdekében”. Hány vajdasági magyar marad, mire a program
elkészül, és valamilyen eredmény is mutatkozik?
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. december 16.
[1] Végel László: Plebejus Európa. Családi
Kör, 2012. december 13., 8. o.
[2] Uo.
[3] Kiss Igor: A 2011. évi népszámlálás nemzetiségi adatai. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 254. szám, 2012.
november 30.
[4] Balla
Lajos: Vajon csak egyszerűen: Fogyatkozik a vajdasági magyarság? http://www.vajma.info/cikk/tukor/5313/Vajon-csak-egyszeruen-Fogyatkozik-a-vajdasagi-magyarsag.html,
2012. december 2. [18:55]
[5] CDCS: Povodom rezultata popisa
stanovništva 2011. po nacionalnoj pripadnosti [A 2011. évi népszámlás eredményei
a nemzeti hovatartozás alapján], http://cdcs.org.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=530&Itemid=33, 2012. november 30.
[6] Diósi Árpád: A szív és az ész. Magyar
Szó, 2012. december 8., 13. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése